Sziasztok!

Van aki figyel, tehat egy helyesbites:  az allatok, akiket az ut szelen
lattunk pavianok voltak (biztos, lattam egyet EGESZEN kozelrol is de ez
majd egy kesobbi tortenet).

Most akkor a folytatas.
Juli elsejen reggel jol atfagyva felebredtunk, elinteztuk a kereket, es
megettuk a kis reggelicsket (Little Mary egy oras szeanssza), majd elhagyva
a Swazi hatart elindultunk eszak fele. Miutan a kerekunk allapota annyira
nem volt meg mindig megnyugtato, megalltunk Barbertonban egy szervizben es
mig a gepet szereltek, elindultunk penzt kivenni es megnezni a varost
(szinten pici, szinte csak feketek, az utcan felallitott borbelysatrak ill.
kis arusok - vegre lattuk, hogy ki kesziti a township-ek egyik kozkedvelt
jatekat, egy drotokbol fabrikalt kb. 40 cm hosszú, 20 cm magas kocsit, amit
a mindenhol rohangáló gyerekek egy hosszu  nyelen levo kormannyal
iranyitanak (gondolkoztam is, hogy vegyek, de nem mertem leallni alkudni az
utca kozepen, raadasul hazahozni is eleg bajos lett volna). Megneztuk meg
aranybanyaszat egy-ket emleket, egy szabadkomuves hazat (kivulrol) es
persze egy csomo templomot, es ha mar ott voltunk, be is akartunk vasarolni
az elkovetkezendo idore. Ennek eredmenye ismet sajt, ketszersult, tonik,
illetveg egy kb. 10 kg-os narancsos zsak volt (8 rand=200Ft-ért), ami
nagyjabol fedezte a C vitamin szuksegletunket az egesz ut alatt. Miutan a
kocsira meg varni kellett, megkerestuk a varos egyetlen cofee shopjat, ahol
a tulaj egyezseget kotott velunk, miszerint ha izlik a kave fizetunk, ha
nem, nem. Szerencsere kellett fizetnunk, bar kisse zavaro volt, hogy kozben
az urge folyamatosan simogatta es puszilgatta oriaspapagalyat (hajra ikrek)
Kozben a kocsi is elkeszult, ugyhogy felhivtuk meg a gamelodge-ot ahova
keszultunk, majd tankolas es indultunk tovabb.
A gamelodge ajtajaban nem vartak (ugyanis csak ezert telefonaltunk) es
mivel ki volt irva mar az uton, hogy vigyazz oroszlan, ne szallj ki (ez mar
a Kruger melletti kis szafariknal volt, ugyhogy ezt a  feliratot TENYLEG
komolyan lehetett venni) nem is nagyon probaltunk bejutni.
Rajuk telefonaltunk megint, de a valaszt (ami az lett volna, hogy csak
hajcsatok be, nyitva az ajto) mar nem vartuk meg. Egy ido utan megerkezett
egy fura muki, majd a'  ti vagytok a magyarok? kerdesre adott pozitiv
valaszunkra kinyitotta a kaput (ami tenyleg nem is volt bezarva :)
Ez a szallas ismet egy game lodge volt, jelen esetben hazunk egy 49 km2-es
kis maganszafari kozepen volt talahato, ugyhogy mar rogton a bejartnal
(marmint a game lodge es nem a haz bejaratanal) talalkozhattunk
bolenyekkel, kudukkal, antilopokkal stb. Aztan vegighajtottunk a terepen
(de orultem, hogy nem a sajat kocsival vagyunk, es hogy van nalunk
cserekerek) egeszen lakunkig.
Hat ilyen hazban nem laktunk meg. Vendeghiany, illetve a szervezonk
rabeszelokepessege segitsegevel egy gyonyoru ket szintes szalmatetos
hazikoban talaltuk magunkat, konyhaval, etkezovel, 5 haloszobaval, ill.
furdoszobaval, nappalival, mindez kandalloval, izlesesen berendezve, sot
ebben a hazban es a kornyezetben meg az elefantlab szekek, elefantormany
lampa, zebrabor szonyeg stb. sem tuntek giccsesnek.
A srác, aki bevitt minket, mondta, hogy van eleg tuzifa, nyugodtan
rendezhetunk egy hussutest is,  a masik csoport is ezt tette az elozo este
(amikor masnap a masik tulaj megmutatta az ugyan ebbol az idoszakbol
szarmazo nyomokat a haz tuloldalan a fuben, es elmeselte, hogy ket oroszlan
eppen ott fekudt egesz este - o nem tudott az elso inforol, mi igen:) ,
akkor bolodogok voltunk, hogy mi nem probaltuk ki.
Este meg kaveztunk meg a tulajjal, aki elmeselte, hogy mit kell csinalni,
ha talalkozol oroszlannal (egy mozambiki menekultet megint megevett egy).
Ezutan meg megneztuk a naplementet, hallgattuk az oroszlanbogest (mint
kiderult a masnap esti autokazason vacsorara hivta tarsait - az aldozat egy
szerencsetlen bivaly volt, en talaltam meg a maradvanyait - fejet
+gerincet), ill. az egercincogast, ill az osszes neszt, mivel a haz fala
fabol volt, tele lyukkal, tehat a fu minden zorgese behallatszott.
Masnap reggel 6-kor keles es indulas az elozo este meghatarozott utra a
Kruger parkba, hogy meg a korai allatokat is meg tudjuk nezni. Tenyleg
lattunk egy csomo mindent, madarakat (az ikrek kedveert csak nehany:
szarvcsoru madarak, saddlebilled golyak, paradicsom madarak stb) az
antilopok es egyeb fajtakbol pl. redbuk, waterbuck, bushbock es minden
egyeb, a végén már fel sem kaptuk rájuk a fejunket; antilop, aha ott megy
meg egy vacsi.
A nagyobb allatokat (rino, oroszlan, vizilo, elefant, kroki, stb) azert
volt konnyebb megtalalni, mert ha egy ember meglatta, akkor az a kocsi
megallt, a kov. kocsi meglatta az allo jarmuvet, megkerdezte,  mit latnak
majd o is elkezdte figyelni a bokrokat, jott egy ujabb kocsi... na jo nem
folytatom. A lenyeg az, hogy peldaul egy oroszlan olyan forgalmi dugot tud
okozni, hogy meg ha nem is akarnank megnezni, akkor sem tudnank a terepet
egykonnyen elhagyni.
De ne rohanjunk elore. A bejaratnal megvettuk a terkepet, ami tartalmazta
az osszes allat nevet es kepet (lehet pipalgatni!!) hogy fel is ismerjuk
mit latunk. Ez után egy tiszt odalepett a kocsihoz dobbantott egy nagyot,
tisztelgett, es megkerte nyissuk ki a csomagtartot, majd mivel
meggyozodott, hogy se kutyat, se macskat nem ohajtunk becsempeszni, adott
egy papirzsakot a szemetnek, es utunkra eresztett.
Elsokent ismet feher rinoceroszokkal talalkoztunk, de mivel egy turistabusz
tokeletesen takarta a csordat mentunk is tovabb, es reggelizni egy olyan
helyen alltunk le, ahol bolenyek, zebrak, meg minden fele antiolpok
legeltek ill. a tavolban zsirafok jatszottak (harcoltak) fantasztikus
elmeny volt, az persze mondanom sem kell, hogy a kepeken nem latszik semmi
(azert mi tudjuk)

Kezd a level hosszu lenni, ugyhogy a tovabbi allatelmenyek kozul sem a
ke'regeto majmokat (de jo, hogy akkor felhuztuk az ablakot) sem az
oroszlankolykoket, sem az elefantokat, sem a vizben ill. parton pihizo,
ill. sa'st evo vizilovakat nem irom le, egyet viszont nem hagyhatok ki:

Mentunk nyugisan az uton, egyszer csak rohan felenk harom antilop. Miutan
csodalkozva megallapitottuk, hogy ezeknek pont az ellenkezo iranyba kellene
futniuk, meglattuk a mogottuk futo oroszlant, szinten a kocsi fele rohanni
(elso dobbenetunk utan elo is vettuk a gepet, a kepen kiveheto az allat
farka es fule is, mas nem nagyon). Tovabbmenve lattuk is a csoduletet az
oroszlancsoportnal, termeszetesen derekig kilogva a kocsibol, hogy minel
jobban lassa a dolgokat (ha ezt az oroszlan tudta volna, nem biztos, hogy
az antilopok utan szalad). Mivel tovabbmenni nem tudtunk a dugotol, es en
mintha lattam volna az oroszlant megint  atmenni az uton, visszahajtottunk
egy kicsit oroszlant keresni. Neztunk mi minden fele, de a sarga a'llatt a
sarga fuben nem volt sehol, ugyhogy le is tekertuk az ablakot.... eppen
akkor setalt  el alatta

folyt kov
ancs

Horvatorszag-Montenegro-Bosznia 2002.08.16-22/3

Trpanj
Reggel a vegyesbolt elott egy ferfi az autoja csomagtartojabol szolot,
zoldseget es  palinkat kinalt. Az utobbibol masfel litert 30 kunaert adott.
Vegre egy jo uzlet. (Mara megittam harmadat. Meg mindig latok:)
Delelott elautoztunk Orebicsbe. Utkozben lekuzdottuk az egyik leghuzosabb
szerpentint - majd az utikonyvre hallgatva autos komppal mentunk at
Korculara. (A konyv szerint a szemelyhajok dragabbak. Igy 156 kuna volt
oda-vissza, szemelyhajoval alig fele lett volna. Ennyit a hiszekenysegrol,
illetve butasagrol. legkozelebb elobb tajekozodunk, aztan dontunk.)
Seta az ovarosban, kozelebbi ismerkedes a Szent Mark templommal, s benne
Tintoretto oltarkepevel. Egy kis templom szeru epuletben volt egy kiallitas
a korculai hajozasrol. (Nem a Marco Polo-haz.) Bar csak ot kuna volt a
belepo, inkabb kihagyom legkozelebb. Nehany tengeri szent es isten szobra,
meg nehany gyenge minosegu hajomakett. Egy magyar csapat szep angolsaggal
megkert, hogy fenykepezzem le oket. Mondtam, nagyon szivesen.
Delutan Orebicsben strandolas - nagyon jo apro kavicsos, sot egyik reszen
homokos. A homokos reszen kicsit zsufoltabban voltak, de a kavicsos is
nagyon jo volt. Sok magyarral talalkoztunk. Tobben egy buszos csoporttal
dalmaciai korutazason vettek reszt. Ha ujra mennenk a Pelsejacra,
valoszinuleg itt taboroznank le, nem Trpanjba. De nem megyunk ujra, mert
vannak ennel jobb helyek is.
Este fizettunk a kempingben - 38 euro, 5 szazalek CCI kedvezmennyel. A
recepcios nagyon orult, hogy nem kunat adunk.
Reggel 6.30 korul indultunk haza Mostar fele (1270 km). Eredetileg az elso
komppal akartunk atmenni Plosecbe, de az 5600 forintos dij duplaja lett
volna a benzinkoltsegnek, igy inkabb a kerulot valasztottuk.
Irany haza
Ismet atmentunk a Neretva torkolatvideken, majd ott eszakra fordulva
Metkovic utan beleptunk Boszniaba (1381 km). A hataron nehany perc varakozas
utan atengedtek bennunket.
A Neretva volgyen haladtunk eszaki iranyba. Ahogy odafele is, a tengertol
tavolodva egyre borongosabb lett az ido. Ugy tunik, itt ez a szokas. A
burkolat az eddig megszokotthoz kepest nagyon jo volt. Mostarhoz kozeledve
egyre erosodott a forgalom, de igazan csak utana nott meg. A helyieken es a
horvatokon kivul foleg nemeteket, lengyeleket es hollandokat lattunk. Ja, es
az SFOR terepjaroi, teherautoi, helikopterei jottek-mentek allandoan a
foldon es a levegoben. Talan ettol a nagy egyenruhas forgalomtol ijedtem meg
egy kicsit, es az eredetileg tervezett Jajce-Banja Luka-Bosanska Gradice
helyett inkabb Szarajevo fele mentunk. Mint kiderult, a nagy forgalom es a
hosszu eltereles miatt nem volt jo otlet. Raadasul a horvat hatarhoz
kozeledve kicsit megkevertek bennunket a cirilbetus tablak, igy Bosanski
Samac helyett Bosanski Brodnal leptunk ki Boszniabol, ami ujabb kerulot
jelentett.
Mostarban (1426 km) nagyon sok epuletet mar felujitottak, de a foutak
mellett igy is maradt meg szamtalan golyo lyuggatta haz. Egyebkent
rendezettnek tunt a varos. A viszonylag rossz allapotu hazakkal kepest eles
ellentetben volt a korzo sok kavehaza. Mindenutt asztalok, szekek az utcan
es sok-sok kavezo vendeg. Csutortok delelott leven eleg furcsa volt. A korzo
kozepen volt egy nagyon elegans szupermarket. Meretre nem tul nagy, de
hatalmas valasztekkal. Polconkent legalabb egy elado figyelte a nehany
vasarlot. Ugy tunt, foleg kulfoldiek a vasarlok.
Elsetaltunk a hires hidhoz, pontosabban a helyehez. Csak a megmaradt ket
csonk meredezett a folyoparton. No, es egy ideiglenes epitett hid a
kozlekedeshez.

Mostar utan az addig szeles folyovolgy osszeszukult, az ut tobbnyire a folyo
kozvetlen kozeleben, magas hegyek kozott, a hegyoldalba bevagva haladt
tovabb. Nehol rovid alagutak alatt. Eleinte a folyotol jobbra haladtunk, a
masikon oldalon pedig a vasut ment. Olyan volt, mint amilyen 100-120 evvel
ezelott, ujkoraban lehetett.
A hatalmas szirtek, sziklacsucsok csak formara hasonlitottak a dalmaciai
hegyekre, mert ezeket tobbnyire zold novenyzet boritotta. Nagyon festoive
tettek a latvanyt a hegyek derekanal lebego felhok.
Tobb helyen lattunk fenykepezni tilos tablat - hajdan nalunk a laktanyak
kornyeken voltak ilyenek. Az egyiket peldaul egy hatalmas vizieromu elott.
Jablanicanal elfordultunk Szarajevo fele. Az ut a hatalmas Jablanicai-tavak
mellett haladt el. Ha valamire, erre a videkre mindenkeppen raillik a
paradicsomi jelzo. A hegyek, dombok itt mar tobbnyire enyhe lejto utan erik
el a vizpartot. Tobb helyen szep kikotot, strandot, nyaralo szeru hazakat is
lattunk.
Itt mar nagyon megnott a forgalom, sok lassu jarmu is akadalyozta a gyors
haladast - de legalabb a rendoroktol nem kellett felnunk. Tobb helyen
lattunk igazoltato szerveket, de mi kimaradtunk.
Szarajevo utan letereltek bennunket a foutrol, mert az autout Zenica fele
vezeto szakaszat eppen atepitik. Kis falvak szuk utcain es alsorendu utakon
mentunk kb 20-25 kilometert. Volt egy hid, ahol negyed orat kellett varnunk,
mert egyszerre csak az egyik iranybol jovok mehettek at, s ezek nem mi
voltunk. A ko, illetve betonpillereken allo hidat a nalunk megszokott
aszfalt helyett vastag deszkak fedtek. Sok kozuluk teljesen el volt
korhadva. Mivel a hatalmas kamionok is atertek, mi is atmereszkedtunk.
Zenica utan aztan felgyorsult a forgalom, igaz, ehhez sok elozesre volt
szukseg.
A horvat hatarhoz kozeledve megszaporodtak a romos epuletek. Egy-ket
szintes, sokszor csak alig 10-20 eves hazak uszkos, vagy eppen felig
osszedontott falai meredeztek mindenutt. Nehol egesz utcakat, sot falut
alkotva. Nemelyiken lovesek nyomai latszottak, de tobbet valoszinuleg
kezzel, vagy eppen erogepekkel rongaltak meg, hogy a tulajdonos ne tudjon
visszakoltozni.

Slavonski Brodnal ertuk el a hatart (1772 km). A bosnyak hataror az utlevel
megnezese nelkul kiengedett bennunket. A horvat hatarra varakozok sora a
Szava hidjanak kozepeig ert - kb 4-500 meter hosszu volt. Kb 20 perc alatt
jutottunk at. A hidon a gyalogos es biciklis forgalom olyan volt, mintha nem
is egy orszaghatar valasztana el a varost ket reszet.
S.Brod utan 30 kilometert haladtunk a Belgrad fele meno autopalyan 9
kunaert, majd viszonylag jo minosegu foutakon folytattuk az utat Eszekig. A
falvakban nagyon elozekenyen 70 kilometerre emeltek kulon tablaval a
maximalis sebesseget. Igaz, a szeles utcak alkalmasak is voltak ehhez.
Eszeken (1815 km) kicsit megpihentunk. Seta a belvarosban, shopingolas egy
szupermarketben, majd a tengerparti arakhoz kepest nagyon olcson
megvacsoraztunk a foteren levo Lyra pizzeriaban.
A varosbol kicsit nehezen keveredtunk ki, mert mindent feltunoen jeleztek,
csak az Udvar fele vezeto iranyt nem. Vegul meglattunk egy zarojeles
B.Manastir feliratot az egyik tablan, es ezt kovettuk.
A horvat hataror gond nelkul kiengedett bennunket, de a magyar oldalon egy
boja allta el az utunkat. Kb 10 perc mulva kerult elo egy magas szoke no -
egyforma cipoben -, aki az iratok megnezese, szkennelese utan jo utat
kivant. Ekkor este 10 ora volt, a kilometerora 1945-on allt.
Felszabadultunk.
Mohacs, Szekszard, Tamasi, Siofok fele jottunk haza.
Penteken reggel 1.33 orakor - 2167 kilometernel - ertunk haza

A tapasztalataink szerint Horvatorszagban a kunaban megadott arak nem nagyon
valtoztak az elmult 5-6 evekben, igy kicsit olcsobb lett nekunk. Ugy tunik,
a kiegeszito szolgaltatasok - kozlekedes - hajo, ut, hid - arait az
elelmiszerek araihoz kepest viszonylag alacsonyan tartjak, hogy ne tartson
tavol utasokat az elzart teruletektol.
Horvatorszagban sok rendort lattunk, de nem a hazai gyakorlatnak megfeleloen
mukodtek. Vagy csak figyelem felkeltesul alltak az ut mellett, vagy
keszenletben, hatha lesz dolguk. Unalmukban nem kezdtek el igazoltatni. Tobb
helyen allt integeto rendor az ut mellett, aki gyorsabb haladasra probalta
buzditani az autosokat. Peldaul a sibeniki hidon folyamatosan csinaltak.
Mashol - egy-egy veszelyes szerpentinen, vagy kanyar elott - lassitasra
szolitottak a kozlekedoket kezjeleikkel. Nem akartak megzavarni a forgalmat,
inkabb probaltak segiteni. Montenegroban meg tobb volt a rendor, de ott sem
volt divat ennyire az igazoltatas. BIH-ben lattunk tobb peldat ra, de minket
nem allitottak meg.
Ahany strand, annyi fele. A parton legtobb helyen ne szamitsunk nagy
rendezettsegre. A pazsitos, a homokkal, vagy az apro szemu kaviccsal
boritott napozo placcokat tekintsuk isteni csodanak. Nagyon jonak mondhato a
kicsi kavicsokkal, vagy a nagy, sima sziklakkal boritott medru is. A
legkemenyebb dio az okolnyi, ket okolnyi kovekbol allo meder es napozo
resz - foleg ha ezek nem is mind simak. Furdo kalucsnit mindenkeppen erdemes
otthon beszerezni, persze itt is kinalnak a piacokon, bazarokban.
Ne varjunk a "strandok" tobbsegen olyan szocialis letesitmenyeket, amilyenek
a Balatonnal ma mar a szabadstrandoknak is kotelezo kellekei. Jo, ha egy-egy
illemhely, oltozokabin van. Tobbnyire nincsenek olyan bufek sem, amilyenek
nalunk, illetve azok mashol vannak.
A nagy kavesoknak melegen ajanlom a 12 voltos meruloforralot -
benzinkutaknal, hipermarketekben kaphato -, amellyel - es egy fel literes
zomancozott bogrevel - barhol finom kavet, kapucsinot lehet fozni.
Korabban fel tucatnyi 12 voltos adaptert hordtam magammal, hogy a
notebookot, a magno, a fenykepezogep, a telefon akkujat tolteni tudjam. Az
iden egy olyan adapterre csereltem oket, amely 12 voltbol 220-at csinal -
ara 15 ezer forint. A teljes terhelhetosege 150 watt. Persze a kocsi
akkujara is erdemes figyelni. A mar felsorolt cuccok mellett egy 10 wattos
csoizzot tettem ra, igy mindig megfelelo fenyt tudtunk csinalni. S ha
valakinek ahhoz van kedve, akar TV-t, vagy mas zajcsinalo eszkozt is kothet
ra.
Egyebkent szep volt, jo volt, erdekes volt. Ha legkozelebb Horvatorszagba
megyunk, akkor az Isztria lesz az utirany.

A befejezo reszben egy reszletes arlistat kuldok

Gyorffy Arpad - Foldi Utikalauz www.badacsony.hu/kalauz