:
 >Mar egyszer kifejtettem, hogy a biblia idezetei mindig ket vagy
 >tobbertelmuek, es sajna ebbol sokszor problema van, hogy mindenki maskepp

Ket- vagy tobbertelmu dologgal nemigen lehet ervelni, mert miert eppen a te
ertelmezesed lenne a mervado? Ha a bibliai idezetek mindig ilyenek, akkor a
biblia kiesett.

 >hogy konnyebb legyen szakitas eseten kilepni, marpedig amikor en azt a
 >bizonyos "igen"-t kimondom, akkor fel sem szabad mindennek merulnie. Nem a
 >papiron mulik, hanem a szereteten, de nem art tudni, hogy bizonyos

Oszinten kivanom neked, hogy sose kelljen megtapasztalnod milyen az, ha
szakitanod kell olyan emberrel akit szeretsz.

Udv.:

gyapo at axelero.hu

Gazso:
 >Mit gondoltok egy ilyen kolcsonos, onkentes, egyszerre es tanuk elott
 >tett fogadalomrol? Tamas, elsosorban a te valaszod erdekelne :)

Nehany negativ esetre kiter a szoveg, betegseg, hutlenseg, boldogtalansag.
Marmint hogy ezek nem kizaro okok. De meg szamtalan olyan esetre nem ter
ki, amelyek megszuntethetik az egyuttelesi vagyat: italozas, drog,
eroszakossag, felelotlen penzkezeles, gyerekneveles, csak igy ami hirtelen
eszembe jut. Ezek nagyon szepen pokolla tudjak tenni egy ember eletet, ha
olyan ember mellett kellene elnie, akivel nem tud megegyezni a dolgok
kezelesi modjaban.
Mindig ugyanoda ter vissza kerdes: a fogadalom-esku megtartasa a fontosabb,
vagy az elet minosege? Ezt kell mindenkinek eldonteni, amikor fontolgatja
az elethosszig tarto elhatarozasokat.

Udv.:

gyapo at axelero.hu

szforever:

 >Mult evben en voltam ilyen helyzetben, amikor majdnem belementem egy
 >szerelembe, de aztan o hazatert es ereztuk az eros szeretetunket es
 >ujra fellobbant a lang.

Amit itt irsz, az alapjan nem ertem, mi a kerdes. Miert gondolkodsz azon,
hogy elhagyjatok-e egymast, ha ujra es ujra fellobbanhat a lang?
Es me'g ha nem is lobbanna fel (en egyebkent hiszek benne, hogy ez
megtortenhet, akar tobbszor is egy sokeves kapcsolat soran) es mara "csak"
a szeretet maradt, szerintem akkor sem kell elhagyni a kedvesunket, hiszen
ha az evek alatt jol kijottetek egymassal, tiszelitek, becsulitek egymast,
nehez munkaval, kompromisszumok aran osszecsiszolodtatok, nem unatkoztok
egymas mellett, kepesek vagytok ma is ujat nyujtani egymasnak, ezaltal
fejlodni, gazdagitani egymast stb., akkor mi a gond, hiszen torvenyszeru,
hogy a langolo szerelem idovel elmulik. Nem hinnem, hogy ennek a hajszolasa
lenne eletunk ertelme...

Te magad adod meg a valaszt a kerdesedre, amikor irod:
"Ez a szeretet olyan, mint egy nagyszeru baratsag. Az ember felti, mert
ilyet nem talal minden bokorban. Szerelmet azt igen, de ilyen
baratsagot, szeretetet nagyon ritkan."

Udv,
Moni

Szia Gazso, kedves Randisok,

Azt hiszem, egy kicsit ismetelni fogom magam. De sebaj, nem kell mindent
elolvasni. :-) Te is elmondhatnad a Te velemenyedet.

 > A volegeny valtozata:
 > "En, X Y eskuszom ..., hogy Y Z-t, akinek most ... kezet fogom, szeretem.
 > Szeretetbol veszem el ot ... felesegul. Hozza hu leszek. Vele megelegszem.
 > Vele szentul elek. Vele turok, vele szenvedek. Es ot sem egeszsegeben, sem
 > betegseben, sem boldog, sem boldogtalan allapotaban holtomig vagy holtaig
 > hutlenul el nem hagyom, hanem huseges gondviseloje leszek. Isten engem ugy
 > segeljen!"
 >...
 > (Ket reszletnel nem hagytam ki utalast. A "szentul elek" alatt ertsetek
 > valami olyasmit, hogy "tiszta eletet elek".

Biztos az, hogy mindenki ugyanazt erti a tiszta elet alatt, ez ennyire
nyilvanvalo lenne, az egyhazi elokeszito tanfolyammal egyutt ? Ugy mint az
esku tobbi reszevel is, biztos, hogy ugyanugy ertelmezik az emberek, mint pl.
huseg, megelegedes, szenvedes, betegseg, gondviseles vagy tures alatt ? Es mit
tudnak arrol, hogy mind ezek mik is tulajdonkeppen a kulonbozo arnyalataiban
es erossegeben, legkulonbozobb szituaciokban ? Az addigi keves tapasztalat
csak sejtelmet ad ezekrol.

 > A zaro mondat pedig utal
 > arra, hogy ez a kolcsonos, onkentes igeret es fogadalom betartasahoz
 > szamitanak Isten segitsegere is -- mar aki komolyan gondolja.)

Ki az, aki komolyan godolja ? Az, aki meg van gyozodve rola ? Es az, aki
szinten meg van gyozodve, ugyanakkor tudja azt is, hogy tapasztalata szerint
sajnos nem olyan nagy a hosszu tavu kitartasa es akaratereje ? Vagy akinel ez
ugyanigy van, de o maga nincs  tisztaban evvel, es igy tulajdonkepp "tiszta
lelkiismerettel" teszi az eskujet ? Szoval szamomra kozel sem egyertelmu, hogy
mit is jelent az, hogy valaki mirol mennyire van meggyozodve, na es mennyire
kepes kivitelezni azt.

 > Mit gondoltok egy ilyen kolcsonos, onkentes, egyszerre es tanuk elott
 > tett fogadalomrol?

Ha csak a szavakat nezzuk, egy igeretnek akkor van ertelme, ha azt be is
tartjuk; mar felsoroltam par okot, hogy tulajdonkeppen miert keptelenseg
valamirol nyilatkozni igeret formajaban, ami meg meg sem tortent. Azon tul nem
szolhat masrol az igeret, mint arrol, hogy _most_ epp ebban a pillanatban mit
_szeretnenk_ a jovot illetoen, es igy nezve egy esku egy nagyon szep alkalom
lehet, egymas szemebe nezve azt kimondani, hogy ebben pillanatban mennyit
jelent szamunkra a masik. Ugy erzem, a ketto kozott van egy eleg nagy
kulonbseg, amit viszont sokan nem akarnak vagy tudnak latni, meggyozodesuk,
hogy kapcsolatuk eletuk vegeig fog tartani - ami tulajdonkepp rendben is
lenne, ha hosszu tavra probaljak berendezni az eletuket -, es sosem fog
megvaltozni a velemenyuk - ami mar ertelmetlen, a mar emlitett okok miatt.

Az egyhaz oldalarol (most ne a tortenelmet nezzuk) pedig tulajdonkepp nem
rossz az alapotlet, hogy segitsunk tudatositani az emberkben, hogy mire is
vallalkoznak egy parkapcsolat kezdetenel a fiatal es tapasztalatlan emberek -
jobban eltervezett kapcsolatok jobban is mukodnek, es egy eskuvo-elokeszulet
mi mas mint egy hosszabb tervezes resze. Megint mas kerdes, hogy a
kivitelezese ennek mar hianyosnak tunik, na meg egyik alapproblema az, hogy
kulonbozoek vagyunk. Ezen kivul egy kapcsolatot nem az kell hogy osszetartsa,
hogy mit igertem egyszer, hanem az, hogy _most_ mennyire vagyok kepes a
masikat szeretettel latni es kiserni utjat, orommel es boldogsaggal.

Megint egy mas megkozelitese az, hogy megkerdezzuk, miert is hazasodnak
annyian a templomban ? Valoban azert, mert az egyhaz torvenyei szerint akarnak
elni es ugy nevelni a gyerekeiket ? Ezt ketlem, a legtobbnek igen hianyosak az
informacioik errol. De akkor miert ? Nem inkabb azert, mert ennek valami
szokas es elvaras formaban nagy sulya van, na meg megad egy unnepi keretet az
egesznek ? Es akkor ok mit is igernek, miert, mennyire atgondolva a
fogadalmukat ? Es jo esellyel ez a tobbseg - en ugy sejtem, hogy a valoban
vallasosak akik ugy is eltek mar elotte kissebbsegben vannak. Ha ezt
figyelembe vesszuk, akkor latnunk kell, hogy egy ilyen eskunek nem sok
jelentosege van, ami a gyakorlatot illeti.

Tulajdonkepp ujat nem is nagyon tudok mondani, ami nem lenne nyilvanvalo vagy
legalabb is lathato, kicsit forgok korbe-korbe ugy erzem. Neha sikerul egy-egy
dolgot jol megfogni, neha csak erolkodom pedig megvan a mondanivalom. Bamulom
azokat, akik egyszeruen, strukturaltan es roviden el tudjak mondani a
velemenyuket, amibol jol lathato, hogy mennyire a helyen van az mar naluk. Igy
nezve minden velemeny kifejtese tulajdonkepp egy remek tukor sajat magunknak.

 > Mindenki: legyszi ne csapjunk at vallasi vitaba a zaro mondat apropojan...

Egyetertek. Nezhetjuk ugy is, hogy mirol is szol egy-egy hosszu tavu
meggyozodes egy parkapcsolaton belul, legyen az a kapcsolat elejen vagy
kozepen, legyen az a szerelem tetofokan vagy valamennyivel kesobb. Szamomra az
alapkerdes evvel kapcsolatban: Mirol szolnak a meggyozodeseink, honnan
szarmaznak azok, es mi az alapja ?

	Tamas

Kedves Tamas!

 > ugy latszik, Te sem tudsz teljesen elszakadni a Randitol. :-)
Ez csak termeszetes :)

 > Szerintem ilyenek nincsenek, minden seb begyogyulhat, ha azt valoban
akarod, es eleg kitarto vagy hogy elerd azt.
Nem tudom megszámolni ket kezemen sem, hogy hanyszor probaltam az Apammal
ujra felvenni a kapcsolatot. Mindig durvan elutasitott. Latni sem akar,
mert csalodast okoztam neki. Mar harom-negy eve nem eroltetem a dolgot,
csak idonkent felremlik, hogy: "van egy Apam", sirok egy sort, es megy
tovabb az elet. Mindeddig ugy ereztem, hogy barmit tett is ellenem,
barmennyire is nem allt ki mellettem akkor is szeretem, mert megis jo
ember, talan jo apa is volt egy ideig. Kb. fel eve elkuldtem Neki az
eskuvoi fotonkat, es egy levelben beszamoltam neki arrol, mi minden
tortent velem, amiota nem talalkoztunk, leirtam a lelkiallapotomat, ami
akkor van, ha O eszembe jut, es azok a dolgok, amiket tett, de leirtam,
hogy mindennek ellenere megis szeretem, es szeretnem rendbehozni a
kapcsolatunkat. Valaszolt is. O soha semmit ellenem nem vetett, mindenrol
en tehetek, ujra feltette a regi lemezt, hogy melyik az a pont, ahol
csalodott bennem (fura modon mindig ugyanazokat a szavakat hasznalja, mint
egy papagaj, akinek megtanitottak, hogy mit kell mondani ...).
Valaszoltam, leirtam, hogy mit miert tettem, megprobaltam mindenre
reszletesen kiterni, elemezni az akkori helyzetem, hatha megerti, tovabba
(mivel emlitette, hogy nem erti, mitol lett volna olyan szornyu az en
gyermekkorom) reszleteztem korabbi fajdalmaimat is, hozzateve, hogy
mindegy, ezek mar elmultak, nem neheztelek, de a teljesseghez ezek is
hozzatartoznak. Vegul irt egy nagyon-nagyon durva levelet. Meg most is
beleremegek, ha eszembe jut: azt irta: HAZUGSAG (kifejtette bovebben
persze, de ez volt a lenyeg, a legtobbszor ismetlodo szo leveleben),
egyszeruen azt irta, hogy minden amit en serelemkent felhozok, meg sem
tortent, vagy nem ugy tortent meg, ahogy en irtam. Azt irta, hogy en
rosszindulatuan hazudozom Rola :(
En hazudok ... ilyet meg soha, senki nem mondott nekem ... hogy is lehet
azt allitani, hogy az egesz multam hazugsag volt? Hogy lehet azt mondani
dolgokra, amik megtortentek, hogy nem tortentek meg?
Erre a levelre nem valaszoltam. Es az a rajongo szeretet, ami eveken
keresztul, mindannak ellenere amit ellenem tett, mindig elt, az ezzel a
levellel meghalt. Az Apam olte meg. Biztosan begyogyulhat ez a seb is, ha
azt hazudom, hogy: "nincs apam", de en, sajnos nem tudok hazudni ...
magamnak sem :(

 > Ha ugy lenne, az azt jelentene, hogy a
 > sorsunk foglyai vagyunk.
En ugy gondolom erre az eletre a karmank "foglyai" vagyunk. A kovetkezo
eletemben nyilvan nem emlekszem majd arra, ami most meg faj. Ha ezt a
fajdalmat megerdemlem, akkor viselnem kell. Ha "elhordtam" majd elmulik.

 > A gyogyulasnak a megbocsajtas a kulcsa...
Akkor en meg fejletlen lelek vagyok. Az anyamnak sem tudom megbocsatani,
hogy ongyilkos lett. Hienak koze dobott - es tudta mit tesz. Egyszer, ha
talalkozom Vele ujra, lesz mit atbeszelnunk. De O legalabb mar nem tud
nekem tobbet artani ebben az eletemben ...
Masreszt nem minden seb olyan, amit a "megbocsajtas" gyogyit. A parom sebe
az abbol a gyermekkorbol fakad, amikor Munkacsrol atkoltoztek
Magyarorszagra. A magyar gyerekek, es a magyar tanarok, akik ruszkiztak,
akik kikozositettek, akik kiepitettek benne azt a kisebbsegi komlexust,
ami miatt nagyon nehezen ismerkedik. Latni sem akar olyan embereket,
akiket meg nem ismer. Szabalyosan "felni tud" az idegen emberektol. Es
mindig eszebe jut, hogy odaat milyen szep nagy hazuk volt, mindenki
tisztelte, becsulte a csaladjat, itt meg "ruszkiknak" belyegeztek oket,
pedig magyar. Eveken keresztul bizonyitasi kenyszere volt, bizonyitani
akarta, hogy magyar. Es osszeszukul a szeme, ha egy hivatalnok belenez a
szemelyi igazolvanyaba, es megkerdi: "Munkacson szuletett", amikor azt
valaszolja: "igen", kihallani, amit meg gondol emelle: "baj? kevesebb
vagyok, mert ott szulettem?" mindig kihallom, ha erre gondol :(
Azt gondolod, ha megbocsat az osszes tanarnak, gyereknek, es minden
magyarnak aki "magyarabbnak" erezte magat nala, akkor begyogyul a seb? A
magyarkodo tanarok miatt nem lett zongorista, mert megmondtak az
anyukajanak, hogy "ruszki nalunk nem kap diplomat". Otthon szepen
lediplomazott volna, es elment volna (legrosszabb esetben is) tanitani,
itt, az "anyaorszagban" szaros lepedoket valogat a klinikan (ahol meg az
erettsegije miatt sem kapja meg a kategoriat). Es en tudom, hogy mekkora
tehetseg, es a szivem szakad meg erte! :(
Kinek kell es mit kell megbocsatania, hogy ne fajjon a sebe?

Folyt.kov., szia:
                     Ivett