Kedves Math!

> vagy barmit elfogadsz es helyesnek gondolsz, es ak
> kor mindenfele hulyesegeket is annak kell mondanod, vagy pedig
megvadolhato vag
> y redukcionizmussal. a fontos kerdes nem az, hogyegy filozofia
redukcionista-e,
> hanem hogy helyes modon zar-e ki dolgokat vagy sem?

  Amirol irsz az legfeljebb csak tudomany filozofia es nem a filozofia.
Talan elfogadod, hogy ennek a levelezocsoprtnak a neve FILOZOFIA, persze
lehetne TEOLOGIA vagy TUDOMANY-FILOZOFIA is, de egyik sem.
    Masreszt - Paganini kifejezesevel elve- az eszmetortenet , legalabb
harom ezer eveben, felbukkant nehany figura akik nekem s remelem talan meg
masoknak is szamitanak. Kulonosen rokonszenvesek, kik az igazsag
keresesukben nem sancotak el magukat a korukban eppen "bevalt" eszmerendszer
moge. Kozottuk vannak a filozofusok is. Nekik nem a modszer
az elso, hanem a becsulet, ameyik a filozofust elobb-utobb eltavolitja a
korszellemtol.
    A meghatarozasod maga az eroszak. Megcsonkitod, lenyesed a metafizikat
es "agyon-hallgatod" az etikat es esztetikat. Nagyon kenyelmes lehet a
teologiat padlora kuldeni, hiszen ez mar bejaratodott az elmult haromszaz
evben. Annal is inkabb mert a kereszteny-szellem elozekenyen kiutotte
magat. Az "Isten a legfobb jo", csakugy mint a Homousion es Homoiusion
vitaja jo kis veres gumicsont volt, remenytelen es onmegsemmisito.
    Nem vitatom, hogy a szaktudomanyok torekednek a szintezisre, a kemia mar
logikus folytatasa a kavantum mechanikanak, s talan a chemoton elmelettel,
vagy ahhoz hasonloval mar a biologia is levezetheto lesz. A pszihologia es a
biologia kapcsolata azonban meg rem homalyos, es biztosra vettem, hogy
erveidbol ezt nagyvunaluan ki is hagyod. De a mi problemank nem a tudomanyon
belul van.
     Irasaid alapjan nekem ugy tunik, katonakent kepviseled a korszellemet,
sancod moge rejtozol, he kell tamadsz, ha kell agyonhallgatsz ezt-azt. Ez a
csoppet sem lovagias torna, jellemezte a levelezo csoportott.
    Ilyen legkorben meglehetosen nehez azokat, ha ugy tetszik matefizikai
vagy mondjuk egyszeruen filozofia kerdeseket felteni amikkel a kello
tavolosagbol a korszellemet jellemezhetnenk. Nem zavarna ha ezt szandekot
valaki metafizikainak belyegezne, hiszen epp a legnagyobb problema a
nyelvvel van itt melynek elemei a kor alap konfliktusaihoz es
valasztovonalaihoz sodrodnak; az igazan erdekes jelensegekre legfeljebb
pszihologiai vagy szociologia fogalmakat hasznalhatnank amik olyannyira
kotottek es borzasztoan felrevezetoek, az emlitet problemaval terheltek,
hogy talan jobb hijan a fenomenologia-ontologia kifejezeseivel ervelnek.
    Meglepo, hogy a szamitogepes programozas elmelet es gyakorlat, a "meta"
elotagot a metapogramozasban analog ertelemben hasznalja, Te evvel szemben,
ha jol ertelek, azt allitod, hogy ott ahol ez gyokeres, vagyis a
filozofiaban a metafizika mero hulyeseg. Nos, mint ahogy a szoftverek is
mutatjak, a programozok kozt valoban kevesebben lehetnek akik ezt a
szemleletet ertik es hatekonyan elnek vele, mint azok akik ennel joval
egyszerubb elveket sem ertenek. Benyomasaim szerint a meta-programozasi
erzek nagyjabol annyira ritka mint a metafizikai.
   Ha "alapvetesedet" tenyleg komlyan vennenk, kovetkezetes harcossaggal
alkalmaznank, akkor nem maradna mas mint a tanult muveletlenseg.
    Mindannyian egy automatava valnank, amely a rendelkezesere bocsajtott
temerdek fogalom faragvanyok es az optimalizalando osszeillesztgetes
nehezsegeben, tavolrol sem osztonosen, tavolrol sem kepszeruen, majd ebben
vett kudarcaiban mar agresziven es megnyomorodva nyilvanulna meg.
Mert nem csak a muveszek dolga, hogy azokat a "mindenfele hulyesegeket"
kifejezzek, hanem nekunk is, nap mint nap a FILOZOFIABAN.
    Nezeteiddel pont az a legnagyobb baj, hogy keptelenseg vegig vinni mert,
"a helyes modon kizart" dolgok mertektelenul felszaporodnanak, es igy a
filozofia olyan meghatarozast kapna ami nem melto eredeti jelentesehez.
Mondhatni nyero vagy a kritikaban, keptelenseg Teged itt tul-licitalni, mert
kesz vagy kidobalni mindent amit meg nem vett at hatorszagod, a kelloen
egzakt szaktudomanyok. Szamunkra ennek az a veszelye es remenytelensege,
hogy ha Teged nezeteidben valaki megis megszorongatna, akkor a hatekonysag
jegyeben, ellenlepeskent, elhagynad mindazt amit meg picit is bolcseletinek
nevezhetnenk.
    Olvasmanyaimbol nekem az szurodott le, hogy a filozofia hatoerejet nem a
beszukulesbol es a szakmai ertelemben vett oszpontositasbol, hanem a
letmegertes teljes emberi sulyabol meriti.

Udvozlettel:
    Kelemen Csaba

Kedves Attila!

    A tudomanyos vilagkep hianyerzetet hagy maga utan, s szamomra ez
alapozta meg a kritika szandekat. De a "transzcendens tapasztalast" vele
szembe allitani nem igazan izlesemnek valo. Ugyanis ha a "tapasztalas" lehet
transzcendens akkor jelentese igancsak elmosotta lesz vagy egy szimpla
logikai hibahoz vezet. A szavakat hasznaljuk azokban a jelentesekben amik
letjugosultsagukat adta. Megha a korszellem korcsosult is ahhoz, hogy abban
teljes emberi voltunk megmutatkozzek, egy filozofus akkor sem teheti meg,
hogy kozolni valojat a teljesrol, hibas nyelvi - logikai  formakban adja
meg. Nem mentseg, hogy szimbolumaink elegtelenek.
   Tovabba fajlalom, hogy a "transzendencia" szo homalyos,
igencsak torteneti es viszonylagos. Talan meghatarozhato, de attol tartok
kik evvel elnek nem lennenek elegedettek, mert a homaly a cel, s ez a dolog
termeszetebol fakad. A viszonylagossaga visszaüt a hasznalojara, mert eleve
feltetelezi az "immanenst", igy ezek dualitasat. Az ilyen kepzodmenyek
gondjaink mesterkelt harcvonalava valnak. A keresztenyseg a Jo es Rossz kozt
vivodot, ma mintha az "objektiv-szubjektiv" kettoson ragodnank sokat.
    El kellene fogadnunk azt, hogy a dolgok nem az ilyen elmeleti
konstrukciok mogott sorakoznak fel.
    Szamomra s vilag amit megelek, vagyis a vilag, nem jo nem rossz,  nem
objektiv nem szubjektiv, vagy eppen transzcendens vagy immanens. Neha ugy
tunik megiscsak rossz, kozonseges immanens, istentelen. De ekkor sem
rengetnek meg a jo-rossz , szubjektiv-objektiv metafizikai elhatarolasok..

> A kozhiedelemmel ellentetben a vallas viszont nem egy ehhez hasonlo hitre
> epul. Minden vallas kivetel nelkul, nemcsak a kereszteny, egy belso,
> transzcendens tapasztalaton alapul. A vallasalapito es a realizalt szentek
> transzcendens tapasztalatan, melyet megosztani kivanvan atadni probalnak.

Igy latja ezt a szubjektiv-objektiv ketsegbe zuhanva a mai ember. Van a
"belso", mitobb transzcendens tapasztalas, amit "atadni" probal. Nem volna
helyesebb azt mondani, hogy a vallas alapito egy jelenseg amely vallast
alapit? Mi az hogy vallas alapító? Ki vagy mi a vallas alapitó a
totemizmusban, az orfikaban, az Oziris-Izisz kultuszban? Egy jelenseget
emlitettel ami valamilyen oknal fogva lenyugozte kornyezetet, hogy kultussza
legyen. Te meg idekevered a belso tapasztalast meg a transzcendenciat. Erre
nincs szukseg.

> De miert ne lenne logikus elfogadni
> azt a tenyt, hogy az erzekfolottit lenyunk transzcendens oldalaval lehet
> erzekelni, mint ahogy az erzekit anyagi erzekelessel?

    Nem eleg azt mondanunk, hogy tapasztalunk? Erzeki - erzekfeletti? Ne
orlodjunk mar e két kerek kozt! Ennel mar az is jobb ha testi-szellemi
kettosrol beszelunk ami azert gyokereseb es arnyaltabb ertelmu, bar ezt sem
szeretem.
    Rene Guenon gondolatai jutnak eszembe. A spiritualizmust amit o "neo"
elotaggal is megtoldott, hogy így megkulonboztesse a hagyomanyosabb
szellemisegtol, ugy ertelemezi mint ellen-fizika, melynek fo tevekyenysege
hogy bizonyitsa a szellem, noha nem fizikai, megis hat a fizikai vilagban,
kesztyut huz, csengettyut raz, ajtot csapkod, remisztget. Az egesz iranyzat
a fizikatol fugg, hogy a szellem mindenhatosagat fizikai hataskent
igazolja, ami egy nagyon kiszeru kor, elszomoritoan korlatolt torekvese.
    Szerintem ha a hitet vagy filozofiat transzcendenciabol, erzekek feletti
erzekelesbol epitgetunk, akkor olyanok vagyunk mint a fenti spiritisztak,
reménytelenul korlatoltak: Foglyok a Hatalmas Fizikaban.
    De hogy ne tarts ennyire ellenkezonek, azert megkiserelnem a
"transzcendenciat" ertelmezni, nem csak elvetni.
    Neha nagyon sajnalom, hogy csak diletanskent martozom meg olykor a
klasszika filologiaban. Az a keves amit az elmult evezredek kulturajarol
benyomaskent kaptam, azt mondatja velem, hogy egykor a szavak kevesbe voltak
oly elesen hataroltak, egy jelentesuek. A mai vilag egy granulatumma valt,
rengeteg kozombos dologra esett szet amit megis szamba venni, elnevezni volt
szukseges. Most ugy tunik, hogy a szavaknak ez az elsodleges celja, vagyis
hogy
azonositsanak egy objektumot a reszecske sokasagban, pedig vannak olyanok is
amelyek nem ezert lettek, csak mar nem tudjuk ugy latni, hogy valhol a
kepzetes vilagban ne tartozna hozza egy golyocska: a megnevezett dolog.
    Egykor az ember istennek latta magat, egy nagy medvenek, kesobb legalabb
halalaban valt Ozirisze, meg kesobb, szegeny pára, talan talakozhatott
Jezusal, s most pedig lajtsromozzuk a porszemeket. Lepusztult a nyelvunk, a
macska az egy macska, a barany is csak egy állat, bazsrozsa egy noveny.
Nincs mar sors istenno,  szelid aldozat, es fital halálu Isten-fi. Talan a
neprajzosok tudnanak arrol meselni mennyi tobbertelmuseg veszett itt el.
    A mai elet farasadtsagos es a sokasagban erezuk az urt. Elfeledtuk a
jelenteseket miknek folyekonysagaval ezt kitolthetnek, s itt a
FILOZOFIA.HIX-en hatranyulunk a nem olyan tavoli keresztenyseg, nehezkes,
nyakatekert metafizikajahoz ami epp ugy nem erzekletes mint a
reszecske-hullam kettostermeszet.
    A transzcendencia az amire mar nincs jogunk sem nyelvunk. A vilag ami
elveszett.

Udvozlettel:
    Kelemen Csaba