> Ha ezt a mondatot:
> "Miközben a kenyerét ette, arra gondolt, hogy szép idő van." 
> másképp akarnám kifejezni, azt írhatnám:
> "Kenyerét ... arra gondolt, hogy szép idő van." 
> 
> De mi kerül a ... helyébe? 
> a) eszve 
> b) éve
> c) eve
> d) valami más
> 
> Ki tudja a helyes választ?

  Bessenyei György idejében (16. vagy 17. század, már nem tudom) az éve
és évén alakok járták. Mai nyelvünkben a legelfogadhatóbb az evén, de
igazából ennek az igének ma nincsen határozói igeneve.
  Hasonlóan nincs az inni igének (iva, iván hülyén hangzik), s alighanem
több más rendhagyó igének sem.

  Viszont én is kérdeznék valamit ide kapcsolódóan. Mi a különbség
tulajdonképpen a -va, -ve és a -ván, -vén igeragok között? Ugorva,
ugorván. Funkcionálisan semmi különbséget nem érzékelek. Arról jutott
eszembe a dolog, hogy a létige is az előző csoportba tartozik, -va,
-ve ragos alakja nincs, csak a lévén forma maradt meg.

La'ng Attila D., iro <-  <- <http://lad.rentahost.net>;
Aki ot mondatban mondja el, amit egyben is lehet, nagyobb gazsagokra is kepes.

Kedves Gábor!

Az általad felvetett nyelvtani szerkezeten korábban már én is
elgondolkoztam, s számomra az  _éve_  alak adódik természetesnek. Nekem még
az _edve_ alak ugrott be, de azt elvetettem.

Hajba Károly

A NYELV 0411-ban írta Szegedi Ga'bor >:
>"Kenyerét ... arra gondolt, hogy szép idő van." 
>
>De mi kerül a ... helyébe? 
>a) eszve 
>b) éve
>c) eve
>d) valami más
>
>Ki tudja a helyes választ?
A helyes választ -- a te nyelvváltozatodban -- csak te tudhatod.
Való igaz, hogy egy meglehetősen ritkán használatos alakról van szó, így
kisebb-nagyobb bizonytalanság lehetséges a beszélők tudatában; ezt erősíti
továbbá az, hogy a különböző nyelvváltozatok különböző alakokat
preferálnak.
Jómagam három megoldással találkoztam (egy időben elég sokakat zaklattam
ezzel a kérdéssel):
1. Az irodalmi nyelv (s így a nyelvművelő irodalom) az éve alakot
   preferálja (úgy tűnik azonban, hogy a nyelvhasználók körében ez az alak
   meglehetősen ritka -- lehet, hogy archaizmus).
2. A budapesti köznyelvben az evve alak látszik a leggyakoribbnak (az én
   anyanyelvváltozatomban is ez honos) -- ennek a hosszú v-je látszólag nem
   logikus, de ha megnézzük az enne, enni alakokat, ott is megnyúlik a
   toldalékkezdő mássalhangzó.
3. Az észak-dunántúli területeken az edve alak a használatos.
   A többi területről nincs tudomásom, lehet, hogy még egyéb alakok is
   forgalomban vannak. Persze, azzal is tisztában kell lenni, hogy nagyon
   sokan egyáltalán nem használják az eszik ige határozói igenevét.
Tehát: irodalmi nyelvi: éve, köznyelvi: evve, népnyelvi: edve.

NB. A példamondatba számomra a -vÁn-os határozói igenév jobban beleillene
(Pesten járván arra gondolt... -- inkább, mint: Pesten járva arra
gondolt... -- bár lehet, hogy ez az én személyes archaizmusom),
tesztmondatnak szerintem szerencsésebb: Ez a kenyér már félig meg van eszik
+ -vA.


Üdv:
Attila

Szegedi Gábor kérdi:

>Ha ezt a mondatot:
>"Miközben a kenyerét ette, arra gondolt, hogy szép
idő van." 
>másképp akarnám kifejezni, azt írhatnám:
>"Kenyerét ... arra gondolt, hogy szép idő van." 
>
>De mi kerül a ... helyébe? 
>a) eszve 
>b) éve
>c) eve
>d) valami más

Nyelvérzékem szerint b) v. d).
A b) éve jó. Székelyföldön ezt nem érzik furcsának.
Jómagam - zalai lévén :) - szintén nyugodtan
használom, bár szívesebben helyettesítem a d)
eszegetve szóval. 
NB: Nem minden igének van meg az összes lehetséges
nyelvtani alakja. Ez más nyelvekben is így van.

Waginger Balázs
Amsterdam

__________________________________
Do you Yahoo!?
The New Yahoo! Search - Faster. Easier. Bingo.
http://search.yahoo.com

Kedves Gábor!

HIX NYELV #411, Szegedi Gábor >:

> "Kenyerét ... arra gondolt, hogy szép idő van." 
> De mi kerül a ... helyébe? 

  A legjobb elkerülni ennek az igének az ilyen használatát: tehát kerüljön a 
"..." helyébe "fogyasztva", "majszolva" stb.

  De ha mégis az "eszik" igét szeretnénk használni, akkor figyelembe veendő, 
hogy az "sz/v" tőváltozatú igék -- összesen hét: "eszik, hisz, iszik, lesz, 
tesz, vesz, visz" --, négy tőváltozattal rendelkeznek:

1. "tesz", 2. "tev-", 3. "te-", 4. "té-" (A "lesz" igének produktívan és a 
"tesz" igének a "mitévő" szóban van a 2. tőnek egy "lév-/tév-" változata is).

  A határozói igenevet ezek az igék a 4., azaz a hosszú magánhangzóra végződő 
tövükből képezik, tehát: "*éve, *híve, *íva, **léve, téve, véve, víve". 
Látható, hogy a 7 igéből csak három "hangzik jól", és a "**léve" talán 
lehetetlen is. (Az egy csillagos alakok szerintem azonban előfordulhatnak.)

  Ugyanakkor, ha a határozói igenév képzőjének hosszabb, "-ván/vén" alakját 
használjuk, akkor a helyzet 'javul': *"évén, hívén, *íván, lévén, tévén, 
vévén, vívén". 

  Szóval, számomra az "eszik" ige határozói igeneve lehetne "évén", esetleg 
"éve" (ill. "íván", "íva"), de ezt sokan nem létezőnek, illetve archaikusnak 
tekintik, és a gyakorlatban valóban nem is használatos. Az "eszik" ige 
paradigmája tehát hiányos, mert az így előállt hangalak "rosszul formált". 
  A rosszulformáltság kiküszöbölése okozza, hogy egyszótagos magánhangzós 
tőhöz járulva bizonyos toldalékok kezdő mássalhangzója megnyúlik: pl.  "e-" + 
"-t" + "-m" > "ettem", ill.  "e-" + "-n" + "-k" > "ennék" [más tőtípus esetén 
ez eltérő terjedelemmel jelentkezik, pl. "lőttem", de "lőnék"]. A határozói 
igenév "v"-je azonban ilyen nyúlásra nem képes.
  (N.B. Ugyanígy rosszulformáltság lép fel a határozói igenév képzése során a 
"rémlik"-féle igék esetén, csak az oka más.)

  A 'hiányzó' határozói igenév pótlására több megoldás született. Ezek közül 
az egyik az "sz/d/v" változatú igék egy részénél meglévő kettős "fekve ~ 
feküdve" alakok analógiájára létrehozott egy új "d"-s tőt: "edve" < "eszik" + 
"-ve", "idva" < "iszik" + "-va". Ez jellemző pl. az apósomék kisalföldi 
nyelvjárására. 
  A másikat -- és talán elterjedtebbet -- te is hoztad: ez az 1., azaz jelen 
idő kijelentő módú, "sz"-es igetőhöz teszi a képzőt: "eszve", "iszva".

  Ez a 'tőváltó' jelenség az "eszik" ige ragozásánál egyébként nem 
ismeretlen, hiszen az E/3. múlt idejű kijelentő módú alakban sem a 
'szabályos' "e-", hanem a hosszabb "ev-" tőhöz járul a jel: "evett" és nem 
"ett" (ez a változás a XV-XVI. sz.-ban zajlik le). Ennek ellenére a határozói 
igenév eltérő tőváltozatból képzett formáit nem fogadta be a köznyelv, azok 
megrekedtek nyelvjárási szinten, így jelenleg nincs igazán elfogadható módja 
a képzésének.

Gabor!
 
> Ha ezt a mondatot:
> "Miközben a kenyerét ette, arra gondolt, hogy szép idő van." 
> másképp akarnám kifejezni, azt írhatnám:
> "Kenyerét ... arra gondolt, hogy szép idő van." 

Valaszként beidézek egy nyelvtörö mondókát:

"Tevén menén EVÉN, összeszáradt körteszárat harap a rab arab...."

...eseleg "Tevén menet evet..."  ??   Lehet ...


Jozsi