Sziasztok!
Mielott a temahoz hozzaszolok, leszogezem, hogy notlen vagy es raadasul
ateista. Ennek ellenere egyetertek azzal, hogy nem lehet ketszer hazasodni
tempomilag, bar ismerem Timea elotortenetet, es ot is meg tudom erteni. Ez
egy nagy dilemma. De az is igaz, hogy az esku szovege nem ugy szol, hogy
"holtomiglan, holtodiglan, kiveve, ha nem jon be a dolog", hanem az egy
feltetlen valami, a felek vallaljak, hogy kitartanak, meg akkor is, ha
rosszul valasztanak. Errol szol az esku. Az esku nem addig tart, amig a
hasznat erzi az ember, akkor is, amikor mar terhes dolog. Ha pl valakivel
teszek egy eskut /nem konkretan a hazassagra gondolok itt/, hogy mindig
segitunk egymason, akkor nem addig tart az esku, amig nekem kell a
segitseg, hanem akkor is, amikor en segitek, tehat eppen nem jarok jol az
eskuvel. Ez, amit eddig irtam, az elmelet. Ez igy szep es jo es erkolcsos.
De az elet, a gyakorlat teljesen mas. Mert mit tehet az ember, ha nem
birja ki a masikkal? Azt lehet mondani, hogy akkor miert ment hozza. De mi
van, ha az illeto mas ember volt, mikor eskudtek, es teljesen mas most.
Sarkitott peldaval, akkor greenpeace-aktivistakent vedte a haziallatok
jogait, most meg estenkent macskaaldozatot mutat be a sotet hatalmaknak.
Persze ennel sulyosabb dolgok az igazi problemak. Erre azt lehet mondani,
hogy ha nem birja ki a masikat a valtozas miatt, akkor ok, koltozzon el,
de ne legyen uj tarsa. Hat ez igy logikusnak tunik, es el is fogadhato
addig, amig bele nem gondol valaki, hogy milyen nem 2-3 evig, hanem
evtizedekig maganyosan elni abban a tudatban, hogy igy lesz ez mar egesz
eletben. Milyen maganyosan megoregedni, egyedul viselni az eletnek a
korral egyre gyarapodo terheit.
Mindebbol kitunik, hogy elvben ellenzem a valast es utana az ujabb
parkapcsolatot, mig a gyakorlatban nem, mivel gyakran ez az egyetlen
lehetoseg. Ha nem birja ket ember elviselni egymast, akkor egyiknek sem
jo, ha egyutt vannak. Az egy dolog, ha a masik fel is tett eskut, hogy
kitart mellettem, de mi van akkor, ha ezt nem csak o, hanem en sem akarom?
Ez kb olyan, hogy en akkor is segitek neked, ha te nem akarod, es mondjuk
beledoglesz, mert egykor ugye megigertem, es ez igy lesz, akar akarod,
akar nem. Vagy a masik fel szemszogebeol. Tegyuk fel, hogy azt nem
erdeklik a hazassaggal egyuttjaro kotelesssegek, gerinctelen alak, stb, es
ugy all hozza, hogy a masik fel ugyse valik el tole, mivel megeskudott,
es azt szentnek tartja, tehat barmit megtehet, es mondjuk veri a
feleseget meg minden ilyesmi, mert az mar ugysem hagyhatja el. Tehat kell
is szerintem, hogy a felek tudataban legyen, hogy ez nem olyan lanc, hogy
barmit meg lehet tenni a masikkal, az nem szabadulhat, mert annak, akik
visszaelnenek vele.
Egyebkent a baratnom egy rokona hazasodott ujra, az elso ferje meghalt.
Neki sem lehetett templomi eskuvoje, bar mar nem elt az elso ferje. Volt
sima eskuvojuk, azaz polgari.
En, mint ateista, nem tulajdonitok nagy jelentoseget a templomi
hercehurcanak, de a baratnom kereszteny, es o akarja, igy belemegyek. Mar
5 es fel eve vagyunk egyutt, de a nogatasa ellenere en meg mindig nem
akarom, hogy hazasodjunk, eppen azert, mert en az eskut, akar templomban,
akar nem ott zajlik, felbonthatatlannak tartom. Igy fel akarok noni a
dologhoz /meg csak 23 eves vagyok/, jobban meg akarom ismerni a baratnomet
/az 5 es fel ev sem olyan sok ido/, igy elotte mar egyutt akarok vele
lakni. Bar az is igaz, hogy igy is csak a jelenlegi ot ismerhetem meg,
tehat nem vagyok ebbiztositva az esetleges megvaltozasaval szemben, de
eppen olyan, mint az anyja /ez pozitiv dolog, mivel az anyja szeretni valo
es idealis felesege a baratnom apjanak/, es ahogy mulnak az evek, egyre
jobban hasonlit ra.
Hosszu irasom vegere az igazat megvallva mar nem is tudom, mit is
gondolok, sot, azt sem, mit irtam eddig :-)
De roviden arrol volt szo a fentiekben, hogy elvileg ellenzem a valast, de
a gyakorlatban, ha nincs mas lehetoseg /es sokszor nincs/ elfogadhatonak
tartom.
Es azt is emlitesre meltonak talalom, hogy a katolikus egyhaz a
legmerevebb a csaladik kerdesekben /valas, csaladtervezes/, ami
osszefugghet azzal, hogy a katolikus papoknak nincs csaladjuk ellentetben
pl a protestansokkal, es igy olyanokrol dontenek, amit semmikeppen sem
ismerhetnek belulrol, csak kivulrol, ami teljesen mas szempont. En is pl
teljesen maskepp velekedtem sok dologrol addig, amig erintve nem lettem
benne azaltal, hogy komoly kapcsolatom lett. Es a katolikus papokbol ez az
elmeny, ez a tapasztalati szemszog hianyzik, es ezert nem erthetnek meg
bizonyos dolgokat, ezert vitaznak olyanokkal elvont elvek alapjan, akik
mar tapasztaltak az adott szituaciot, es sokkal jobban ertik, mirol van
szo, mint ok. Mert mas valamirol iolvasni vagy a teologian tanulni, es
megint mas benne lenni es megelni azt. mondjak, hogy konyv alapjan nem
lehet uszni megtanulni, hanem probalni kell. Ez a hazassagra ezerszer
ennyire ervenyes.
Udv:
antigocsi
|
> Oszinten szolva, en is szeretnem, mert szerintem szepsegeben,
> erzelmi toltottsegben boven felulmulja a polgari eskuvot. Sajnalom,
> hogy akkor egyhazi is volt, de az egyhaz miert zarkozik el ugymond
> a fejlodes, civilizalodas elol?
> A polgari valast az egyhaz nem fogadja el. Talan nem
> veletlenul, [...] . Mas egyhazak tarsadalmi
> nyomasra, vagy a hivek joindulataert hajlandoak ezt a kerdes
> rugalmasabban kezelni, de a katolikusok (egyenlore) nem, es remelem,
> hogy ez nem is fog valtozni. Egyebkent lehetoseg van a hazassag
> ervenytelenitesere, ami egy eleg hosszu es maceras folyamat, de ha tudod
> bizonyitani, hogy valamelyik fel nem vallalta tudatosan az eskut, vagy
> pl. idegi problemai voltak, akkor az eskut es a hazassagot
> ervenytelennek mondhatjak ki.
Szóval az alapveto gond az, hogy nem a hit felol közelítitek meg a dolgot.
Ha valóban hívo katolikus vagy, akkor eszedbe sem jut a válás. Én református
vagyok, nem igazán mély vallásossággal, de az egyházam által hirdetett
erkölcsi tanításokat teljes egészében igaznak vallom. Mielott a kedvesem
igent mondott volna, felhívtam a figyelmét, hogy válásról szó sem lehet.
Csak ha idoközben elkezdeném verni, vagy valami egyéb égbekiáltó
erkölcstelenséget muvelnék. Persze ilyenrol nem lesz szó, ezt én garantálom.
A lelkészünk és a felesége is több ízben leült velünk beszélgetni.
Felkészítettek minket a problémákra, felvilágosítottak, hogy nem kötelezo
házasságot kötni, de ha kötünk, akkor azt tessék komolyan venni. Mi így is
álltunk hozzá.
Mi nem a szépségért, a látványért és a lelkizésérért mentünk templomba,
remélem nem is merül fel a késobbiekben a válás. Elég eros bennünk a hit és
a tenniakarás egymás iránt.
Tehát ha valakinek nem teszik valamely egyház politikája egy adott
kérdésben, akkor válasszon magának hitének és erkölcsi meggyozodésének
megfelelo vallást.
Illés
--------------------------------------
www.archilink.hu - az építészeti startlap
|
