Szervusztok!

Ratkai Laci irta:

> Vegul ervenyesnek mondom elhamarkodottan elore tett velemenyemet:
> A Mostnak mint leegyszerusitesnek nem eleg a hatalma es erkolcsi ereje
a civilizaciot surgeto valtozasokhoz.

A Most nem leegyszerusites, mert ugyan kimondani konnyu, de megelni mar
sokkal nehezebb.

A szolas szerint: "Az okos szeretne megvaltoztatni a vilagot.
A bolcs onmagat."
Ebben a mondasban az az elgondolkodtato, hogy meg csak nem is ugy jon a
masodik mondat, hogy "...A bolcs elobb onmagat."
(A Most ertelmeben: nem hoz letre pszichologiai idot!)
Ugy is lehetne mondani: valtoztasd meg magad, es ennek az a hatasa, hogy
a vilag (teged erinto szegmense) is megvaltozik korulotted.

> A Most tudasa nincs a reinkarnacio nelkul.

Akar tipikusnak is vehetnem az alabbi kitalalt esetet:

Ikszipszilon ur eveken at tarto egeszsegi-mentalis problemajaval sok
orvost felkeresett mar.
Miutan alapveto fizikai elvaltozast nem tapasztaltak, megallapitottak,
hogy a tul sok stressz lehet a bunos, felirtak nyugtato-hangulatjavito
gyogyszereket, javasoltak idonkent egy kis lazitast, eletforma
valtoztatast. Ikszipszilon ur a "bogyokat" lelkiismeretesen beszedte, az
idonkenti lazitast is betartotta, am a problema csak nem akart
megszunni.
Egyik ismerose emlitette neki, hogy az agykontroll tanfolyamon "valodi
csodak" tortennek, sulyos betegsegekbol "huzzak ki" magukat a
Silva-modszer muveloi.
Tobb se kellett Ikszipszilon urnak, beiratkozott, vegigcsinalta es utana
szorgalmasan programozott. Legnagyobb oromere ugy latszott, hogy
sikerrel, mert valoban kezdtek elmaradozni a tunetek, am idorol-idore
visszaesesek kovetkeztek be. Ikszipszilon ur termeszetesen egy igazi
neofita buzgalmaval vasarolta az agykontrollos konyveket, kereste a
bolcs magyarazatokat. Miutan megvette es elolvasta a Letkoz cimu
konyvet, "megvilagosodott": nemcsak hogy igaz a reinkarnacio, hanem meg
sok
problema gyokeret is meg lehet talalni az "elozo epizodokban".
Ikszipszilon urnak
csak az volt a gondja, hogy a tavoli foldreszeken elo terapeutakhoz nem
tudott elutazni, neki maganak pedig meg nem voltak "elmult elet"
elmenyei.

Ugy gondolom, itt erkeztunk el ahhoz a ponthoz, ahol Ikszipszilon urnak
szakerto, hiteles (es kivulallo, szemelyesen nem erintett) segitore
volna szuksege.

Persze, jo tudni arrol, hogy van reinkarnacio, de mit fog ezzel kezdeni
az esetleges "feltarast" kovetoen?

Onerobol mar csak azert is nehez tovabblepni, mert Ikszipszilon ur
valami okbol (melyebb tudati szinten) identitasaba epitette egeszsegugyi
zavarat.
Hamiskas ironiaval lehetne mondani, hogy ha eddig meg nem is lett volna
karmatikus jellegu a problema, a probalkozasok, a sikertelenseg
tudatositasa utan ohatatlanul is azza valhat (betegsegtudat).

A reinkarnacio - mint szemelyes elmeny - ellentmondasos: egyreszt
kiterjesztheti az enkepet a multbeli szemelyre, ugyanakkor megis annyira
idegen marad, hogy - mivel nagyon nehez a regi elet szereplojenek
hozzaallasaval, gondolatvilagaval azonosulnia - emiatt olyasfele
frusztracio is keletkezhet, hogy most a (vele kozoskodo) "osok bunei"
miatt kell felelnie. A Most szavaival elve, beletorhet az "egy foldi
letre tervezett" elme bicskaja.

E konfliktushelyzet athidalasahoz mindenkeppen magas spiritualis
erettseg szuksegeltetik. Azt is megkockaztatnam, hogy aki (kulso
segitseg nelkul) kepes lenne megbirkozni a problemaval (ha egyaltalan
vannak ilyen sulyu problemai!), annak mar nem szukseges a reinkarnacios
nyomozasba (mint "utolso szalmaszalba") kapaszkodnia. Aki viszont jo
ideje eredmenytelenul kuszkodik, annak talan nem a legjobb megkozelites
"vezeto nelkul a suru erdoben jarnia".

Mint ahogy egy regebbi levelben irtam, a repulogepet a foldon,
a felszallas elott kell megjavitani.

"Kivetelek" persze akadhatnak, de csakis a fejlodes szemelyes
megnyilvanulasai miatt (utolag aztan kiderul, hogy nem is a kiveteleket,
hanem eppenhogy a szabalyt erositette ;-)).

Szumma szummarum: ugy gondolom, hogy (itt es most) a problema
MEGOLDASARA kell osszpontositani (es nem a bizonytalan emlekeket
boncolgatva aprolekosan koruljarni azt), az identitasok szaporitasa
nelkul (az Oakham-elv tudomanyos es spiritualis vonatkozasban egyarant
jol alkalmazhato). A problema esszeciaja, "az archetipus lenyomat"
konkret emlekek visszaidezese nelkul is atnyulik a regi eletekbol a
maba.

Ehhez ESZKOZKENT sok minden jo lehet, de az elme mukodesebol adodo
onazonossag feletti szinten, kello szemelyes tavolsagtartast alkalmazva.

> Amondo vagyok, senki ne kivanja az emberisegtol, hogy ujabb
"mindegy-csak-hidd" korszak jojjon ra, de kivanja, hogy minel tobben
eljenek A Mostnak minel tudatosabban.

Egyetertek.

> Senki ne kivanja, hogy tovabbra is a szemelyzetre varjunk a
szinpad takaritasaban; ebben szigoruan onkiszolgalo a foldi civilizacio.

Igy van.

Szeretettel egyre jobban:

Lovass Laszlo
Email: 
http://www.nexus.hu/lovass/
Pszichotron email-lista:
http://groups.yahoo.com/group/pszichotron

Szerintem a lelek valoban valami orok, feljodni is kepes valami, ami nagyon mel
yen
bennunk el. A gondolataink mar mas termeszetuek. A gondolataink formalhatosagar
a az
AK is kituno pelda. De a gondolatok, erzesek keletkeznek es valtoznak ezerszam 
nap
mint nap, hol ennek, hol annak hatasara. Hat minden, csak nem valami osi, orok
dolog. Nem azt akarom mondani, hogy nincs koze a gondolatoknak a lelekhez. Van 
ut
is a ketto kozott: a meditacio. Ha a sok hangoskodo erzest es gondolatot le tud
juk
csititani, megszolal a lelek is ott bent.
Illetve vannak olyan gondolatok, amelyek "betalalnak". (ezert kell ovatosan
tanitani a  gyerekeket, ok meg tisztak, maradjanak is, amennyire lehet.)

Ha meghalok, es nem jonnek velem a gondolataim, talan nem olyan nagy tragedia. 
Az
ego? Amit ennek hiszek? Az mi? (irjatok naplot, es latni fogjatok, hogy meg oly
rovid eletetek soran is hany egymastol kulonbozo "EGO"-t probaltatok ki!)

Meg egy egyszeru pelda: eltetek-e at fajdalmas csalodast? (en igen...) Milyen
gondolataitok voltak? ... en peldaul almomban (!) is ezerszer levagtam a gyonyo
ru
hosszu fekete hajat a lanynak, aki tolem elszerette az exvolegenyemet. Megis: a
lelek szenvedett, meghozza jo sokaig, gondolhattam barmire. Hiaba atkoztam maga
mban
a hutlent, megis remenytelenul szerelmes voltam meg evekig. Ezt en ugy hivom, h
ogy
eletperiodus. (valaki ezt tanitotta). Ez mar melyebb dolog, ezt eli at a lelkem
, a
gondolataimtol fuggetlenul. En itt erzek kulonbseget. Szerintem azt az elmenyt,
 ha
ennyire jo vagy rossz volt, a lelek "elteszi", vagy valami ilyesmi, ha nincs ra
 a
valo eletben megoldas.

Eddig birom kovetni, es tisztan szetvalasztani az elmet a lelektol. Most azonba
n
megallok: osztonok. Innentol kezdve egeszen bizonytalan vagyok. Figyelem a
gyerekeimet. Nagyon-nagyon tanulságos. Igyekszem hagyni oket a sajat utjukat ja
rni,
megismerni bennuk azt, amit nekem hoztak megmutatni. Valoban a szeretet
megszerzesenek egeszen kulonos, es nagyon kulonbozo modszereit hasznaljak.
(figyeltetek, hogy a gyerekek szamara kizarolag szinte csak a szeretet a fontos
?)

Valami ilyesmit sugall (maradok az elozo peldanal): megtanultam, hogy olyat kel
l
szeretnem, aki viszontszeret. Ez kesobb, osztonne fejlodik a lelkemben. Ha nem
tanultam meg, akkor ujabb es ujabb tapasztalatokat kell szereznem, hogy
megtanulhassam.

Meg valami: a lelek a maga par grammjaval olyan konnyu, legies, egyetemes. Mind
en
tudas birtokosa, ezert sincs szuksege gondolatokra.

De van itt meg valami, ami szamomra kerdeses. A tudat. Pl. en magyarnak erzem
magam, meghozza valami nagyon osi, magas szinvonalu kulturaval rendelkezo nephe
z
tartozo tudatot erzek. Azt hiszem, ez nem gondolat. Ez is valamifele oszton.
Gerbera