Már 3 hónapja itt vagyok az egyetemen, és még nem írtam nektek. 
Nagyon szégyellem magam, de ígérem, hogy most mindent bepótolok! 
De mielott még folytatnám a levelet, kérlek, üljetek le! Semmi esetre 
se olvassátok tovább a levelet állva!! Már majdnem teljesen rendbe 
jöttek az égési sérüléseim, és a sokkot, amit az okozott, hogy ki kellett 
ugranom a negyedik emeletrol, szinte egészen kihevertem. Csak 2 
hetet kellett a kórházban feküdnöm már majdnem jól látok, és az a 
szörnyu hányás is csak egy héten egyszer jön rám. 
Mivel a tüzet én okoztam, 1 milliót kell fizetnünk az egyetemnek a 
károkért, de ez mind semmi, hiszen az a lényeg, hogy életben 
maradtam. Az volt a szerencsém, hogy a szemközt lakó férfi 
észrevette, mi történt, és kihívta a mentoket és a tuzoltókat. o 
volt, aki aztán meglátogatott a kórházban, és mivel nem volt hova 
mennem (a szobám hamuvá égett), olyan kedves volt, hogy 
felajánlotta, lakjam vele. Egyszobás lakása van, de azért nagyon jól 
megvagyunk. o vagy kétszer olyan idos, mint én, de orülten 
egymásba szerettünk, és össze szeretnénk házasodni. Még nem 
döntöttük el, hogy pontosan mikor, de még azelott megtartjuk az 
esküvot, mielott túl feltunové válik, hogy terhes vagyok. Bizony 
drága szüleim, anya leszek!!! Tudom, hogy alig várjátok már, hogy 
nagyszülok lehessetek, és biztos vagyok benne, hogy a kisbabákat 
(merthogy hármas ikrek lesznek) azzal a szeretettel fogjátok 
körülvenni, amivel engem is kiskoromban. Az egyetlen dolog, ami egy 
kicsit késlelteti az esküvonket az egy fertozés, amit a volegényem 
szedett össze valahol. Emiatt most megint kórházban vagyunk, mert 
persze én is elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az 
antibiotikumoknak köszönhetoen, amit vénásan adnak nekünk.. 
Az orvosok valami szifilisznek hívják a betegséget, azt hiszem. 
Tudom, hogy a férjemet tárt karokkal fogadjátok majd, és hamarosan 
olyan lesz majd, mint egy igazi családtag. Nagyon kedves ember, és 
bár nem végezte el a 8 általánost sem, rendkívül ambiciózus. 
Természetesen más vallású, mint mi, de tudom, hogy milyen toleránsak 
vagytok, és így az sem fog titeket zavarni, hogy sötétebb a bore, mint 
a miénk. Biztos vagyok benne, hogy legalább annyira fogjátok majd 
szeretni, mint én!!! 
Mivel nagyjából a ti korotok beli, biztos nagyon jól kijöttök majd 
egymással, ha majd hazaköltözünk hozzátok a gyerekekkel (mert hát a 
mi lakásunk túl kicsi ennyi embernek). Az o szülei is nagyon rendes 
emberek, azt hiszem, az apja valami híres kábítószercsempész 
Afrikában, ahonnan a jövendobelim is származik... Most, hogy már 
mindenrol részletesen beszámoltam, azt hiszem itt az ideje, hogy 
bevalljam nektek, hogy nem égett le a lakásom, és így nekem kutya 
bajom, nem is voltam kórházban egy napot sem, nincs se 
volegényem, se szifiliszem, se semmilyen néger pasim. 
Az igazság az, hogy meghúztak analízisbol meg makróból, és kettest 
kaptam informatikából, és csak azt szerettem volna tudatosítani 
bennetek, hogy vannak ennél a világon sokkal rosszabb dolgok is! 

Sokszor csókol 

Lányotok

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: info.infopress.ro)

Tisztelt Temetkezési Vállalat! 

Nem vagyok egy panaszkodó típus, de ami tegnap történt, az egyszeruen 
felháborító! 

Eloször is: nem a kijelölt ravatalozóba irányítottak bennünket, 
s veterán anyánk helyett félórán keresztül sirattunk egy öngyilkos prostituálta
t! 
Ezután egy órán keresztül sírtunk halott nélkül, ugyanis valaki helyett tévedés
bol 
eltemették az anyánkat. Halott nélkül ugyebár nincs temetés, így aztán kiásták,
 s bár kissé 
sarasan, de felravatalozták. Ezt követoen a gyászzenét összecserélték a Boney M
. 
együttes „Bahama mama” címu számával. Az unokák táncra perdültek a ravatalozóba
n 
úgy kellett lefogni oket… A szónok még így is késve érkezett, s nem elég, hogy 
raccsolt, ráadásul 
a búcsúbeszédeket is összecserélte, s arról a bácsiról beszélt, aki 
helyett tévedésbol eltemették az anyánkat. A gyászoló tömeg könnyezett… a 
röhögéstol, mikor anyánkról ilyeneket mondott: „…fiatal korától kezdve pödörte 
kackiás bajuszát…” Olyan unokákat sorolt föl, akikrol nem is tudunk, s anyán né
gy szép 
lányáról beszélt, közben pedig hatan vannak, s valamennyien fiúk. Aztán végre 
elindultunk a sír felé. Sietni kellett, mert késésben voltunk, így aztán úgy 
robogott a halottat szállító kocsi, hogy csak futva tudtuk követni. A 
fiatalabbaknak izomlázuk lett, az idosebbek csak akkor értek oda, a sírhoz miko
r már 
indultunk visszafelé. A kocogó gyászmenetünket keresztezte egy egyházi temetés,
 s 
az úttörok összekavarodtak a ministránsokkal. Ekkor meg azt hittük, külön 
szerencse, hogy egymás mellé esett a két sír, mert legalább nem 
kallódtak el a gyerekek. A kocsiról leemelték a koporsót, s a feneke egyetlen 
reccsenéssel kiszakadt. Igaz azonnal visszakalapálták három szöggel, de a sírás
ó 
minden második ütésnél az ujját találta el, s úgy káromkodott, hogy a szomszéd 
sírnál elájult a papa. A két sírnál egyszerre beszélt a pap és a szónok, s 
képzeletben hol a mennyben jártunk, hol a Pártközpontban. 

Tisztelettel: Z. Vilmos 
  

Válaszlevél: 

Tisztelt Z. Vilmos! 

Köszönjük panaszos levelét! Igazán jólestek sorai! Önnek mindenben igaza van! 
Sajnos még sok kis apró hiba akad a temetéseinknél. Reméljük azonban, hogy mire
 
önre sor kerül, már hiba nélkül temetkezünk, s önnek nem lesz majd semmi kifogá
s 
a velünk szemben. Bízva a mielobbi találkozásban… 

Tisztlettel: a Temetkezési Vállalat

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: info.infopress.ro)

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi 
piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat 
fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- ...és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember. - Hát, 
például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, 
lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és 
zenélünk egy kicsit - feleli a halász.

A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a 
dolgokról.
Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több 
pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni 
ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna 
keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy 
több csónakból álló vonóhálós flottára.

- És azután? - kérdezi a halász.

- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, 
közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy 
saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből 
Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a 
vállalkozást.
Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, 
és akkor már milliókat kereshetne.

- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.

- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember.
-Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és 
egy távol eső faluba költözhetne.

- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy 
forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és 
összejönni a barátaival zenélgetni kicsit................