Egyszer már kitárgyaltuk itt hogy zenekari használatra mindenképpen
papírperemű hangszórót használjak,
amivel nem is lenne baj, ha tudnám hol lehet kapni.
Mármint 25 centiset, mert 30, 40 centiseket tudok 7500 ill. 20000
+áfáért, de 25 centist nem láttam még sehol,
csak gumiszélűt.
Akarnék csinálni egy hangfalat basszusgitárnak, és (a gyártók kínálata
is ezt támasztja alá) azt mondták nekem,
erre a célra vagy több (2, 4 db) 10 collos, vagy mondjuk egy 15 collos
mélysugárzót szokás használni,
a 12-est nem ajánlják, inkább csak gitárhoz.
Van 2 db ugyancsak saját készítésű monitorhangfalam, 30 centis méllyel,
nos ez nem bírja a basszusgitárt, már viszonylag
kis hangerőnél is berecseg. (a többi hangszerrel semmi gond) A doboz
reflex, kb 35 literes.
Arra is kíváncsi lennék, hogy szerintetek mennyit számítana ha nem
reflex lenne, hanem zárt.
Jó az, ha kisebb légtérrel visszafogom a membránt, vagy ezzel
óvatosabban bánjak?
Azt eldöntöttem hogy a 25 centis hangszórókat részesítem előnyben a
40-essel szemben, de nem tudom hol lehet kapni ilyet
papírszélűben.
A véleményeket, segítséget előre is köszi.
bye.
|
Sziasztok!
Minap egy erdekes koncerten jartam. A Zeneakademian
egy francia zenekar jatszott kizarolag francia muveket.
Elsokent Ravel Spanyol rapszodiajat adtak elo. Rogton
megfogott a zenekar igen nagy dinamikaja, amelyik
elsosorban a pianok fele jelentosen bovebb, mint pl
magyar zenekaroke.
Erdekes volt szamomra a fafuvok kiemelt szerepe:
valamennyi fafuvos (a basszusklarinettol kezdve a
fuvolakig) szolisztikus szerepnek vette szolamat.
Legalabb 1-2 dinamikai arnyalattal hangosabban
jatszottak, mint a vonosok, igy a fafuvos hangzas
legtobbszor uralta a zenekart, a vonosok soha, a
rezfuvok ritkan emelkedtek a fafuvok fole.
Kulonosen erdekes, es valoban szep hangja van
a francia fagottoknak. Hangjuk egyaltalan nem
fagott-szeru, sokkal inkabb a tenorszaxofon es a
basszusklarinet kozott helyezkedik el, egy kis
nazalis, basszus pommer-es kozepkori zizegessel
megfuszerezve. Gyonyoruen osszeolvad a hangja
kurtokkel, minden lageban.
Apropos szaxofon! A szunet utani elso muben, Bizet
Arles-i lany Suite 1/2, a szaxofon szolista a ZAK-on
szamomra teljesen szokatlan effektust varazsolt
elo: ugy szolt a hangszere, mintha egyszerre a terem
minden pontjabol jonne a hang. Eloszor arra gondoltam, hogy
biztos elkapott a teremben egy rezonancia pontot,
de a Boleroban odebbult vagy 2 meterrel es ott is ugyanez
a hihetetlen hatas jott elo. Arra emlekeztetett, mint amikor
a hangfalak fazis-hibasan lettek bekotve (out of phase) es
a hang valahol az agyam mogott keletkezik. Igy eloben azonban
lenyugozo volt es mar emlekszem, hogy Szekely Mihalyrol
meselte'k, hogy az o hangja is, a suttogasa is, a terem
minden pontjabol szolt. Hat ilyen ez a Hang!!
A karmestert, az usdobost es az 1. klarinetost kiveve nagyszeru
csapat volt! A karmester karvezetoi manirokkal lengedezett a
zenekar elott, bizonytalansagot "kisugarozva". Ennek elso
kovetkezmenye, hogy a zenekar nem nez fol, hanem huzza
maga utan a karmestert. Az 1. klarinetos -szerintem-
indiszponalt volt kisse, szoloi nyersek, akadozoak voltak.
Az ustdobost elhelyeztek az utosoktol a jobb oldalra,
nem erezte magat biztonsagban a bogosok mogott, akik
-felteszem- raparancsoltak, hogy finoman usse. Ennelfogva
halk volt, sleppelt (kesett) es szomoru-szerelmes pillantasokat :))
vetett az 1. kurtosre, aki nagyszeruen jatszott.
A G-dur zongoraverseny szolistaja nem jeleskedett szemelyisegenek
kibontakoztatasaval, muszaj volt neki a rengeteg hangra koncentralnia,
raadasabol- a Ludanyo mesei elso tetele- kiderult, hogy az
impresszionizmust is romantikus szemuvegen keresztul nezi, amihez
mindenkinek, igy neki is joga van. A kiseret igazi francia kamarazeneve
emelkedett: a csokkentett vonoskar megintcsak szepen aladolgozott
a fafuvoknak es a zongoranak, a rezesek es utosok a legfinomabb
szinekkel szottek at ezt a finom zenei texturat. Igazi HANG elmeny
volt!!
A fiatalokkal feltoltott nezoter mar izzott a Bolero-vagytol. A zenekar
szolistai itt igazan megmutattak tudasuk javat. Valamennyi szolo
szep volt, a harsona szolo is simara, lekerekitettre sikerult. A dobost,
akit az orgona-manual ele, az 1.fuvolista es az 1. oboista fulebe ultettek,
az elso taktusokban meg tudta zavarni a dilettans karmester, de aztan
o uralta a terepet. A leghalkabb utesei is tonusosak, izmosak. Ritmusa
megingathatatlan volt. A francia utosok talan a legjobbak a vilagon,
ami -nem tudom, hogy oka, vagy okozata annak, hogy a francia szerzok
olyan sok utos szint visznek a zenejukbe.(Sztravinszkij is franciasan kezeli
az utoket, amivel az amerikai kollegak nem tudtak eleinte mit kezdeni...)
A Bolero nagyot szolt, szolhatott volna meg sokkal nagyobbat, ha a karmester
hagyta volna, hogy a kozonseg elvezzen el a zenejen, nem pedig o maga.
Szokas, hogy vendegzenekar raadast adjon. Erre fel is keszultek, de eleg
baratsagtalan modon: eljatszottak a Bolero utolso 3 percet ujra. Ez olyan,
mintha a haziasszony, amikor vege az ebednek a kavehoz desszert helyett
hozna meg egy kis rantottcsirket.
Salut!
Claus Neumann
|
