BOROS ATTILA

> Szép, hogy a Tetragrammaton éppen ezekből áll: jod-hé-waw-hé.

  Direkt van. Négy magánhangzóból áll, vagyis olyan betűből, ami a
mássalhangzó-centrikus sémik számára nem hang. Tehát azt jelenti: a
Kimondhatatlan.

HUNTER

> Mintha mar lett volna szo errol, hogy mi a fene szukseg van igy
> megbonyolitani egy egyszeru dolog megfogalmazasat... Csak azert,
> mert a tv-ben hangzik el.

  Hát ezt gúnyoltam ki én is. Ha nem volt érzékelhető, hogy ez a
bürokraták cikizésére ment, sajnálom, nekem se mindig sikerül
kifejezni, amit szeretnék (sőt).

> Na de mindegy, Attila, mintha mostnaban ingerultebb lennel, mint
> maskor, jol latom?

  Jól, ámbár nem örülök neki, hogy ez látszik. Azon igyekeztem, hogy
netes működésemen ne legyen érzékelhető, de hát ugye emberből vagyok.
Oka az utóbbi hetekben, hónapokban rám zúduló stresszmennyiség, amely
most, ezen a héten csúcsosodik ki. Egy-két lépcsőfokon már sikeresen
túljutottam, egy hét múlva többé-kevésbé eltűnök a netről egy hétre,
aztán remélhetőleg már nyugiban élek.

> Azt hiszem, a szotar miatt sem kellene igy kiakadni, meg akkor sem,
> ha a szabal az szabal.

  Mindazonáltal egyvalamit tudjatok: a véleményem független attól, hogy
éppen milyen nehézségeket élek meg. A szótáras hirdetést azért
helytelenítettem, mert az a véleményem, hogy nem ide való, és
bármilyen körülmények vannak magánéletemben, mindenképpen ugyanazt
gondolom -- amíg valaki meg nem győz az ellenkezőjéről --; legfeljebb
a fogalmazásmód változhat. Ha erős volt, ahogyan a dolgot leírtam,
kész vagyok Évától és Tőletek is bocsánatot kérni, mert nem bántani
akartam, hanem egy gyakorlati cél, a HIX reklámmentessége érdekében
cselekedni. Megnyilatkozásaim stílusát, hangnemét befolyásolhatják
érzelmi, magánéleti hullámvölgyeim, tartalmukat azonban semmiképp.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
Mindig van ket lehetoseg, vagy nincs.

A minap említettük a szokom--szoktam lehetséges különbségét;
véletlenül rátaláltam egy táblázatra, amelyből azt gyanítom, hogy a
gaelben ez pont meg is van. Nevezetesen a present habitual tense és
past habitual tense néven említett igeidők (Duncan Reid: Elementary
Curse of Gaelic).
  Az elsőben (present habitual tense) az igealakok: bím, bíonn tú, bíonn
sé, bíonn sí, bíonn muid, bíonn sibh, bíonn siad, bítear. Fordítása:
"normally is". A másikban (past habitual tense) az alakok: bhínn,
bhíteá, bhíodh sé, bhíodh sí, bhíodh muid, bhíodh sibh, bhídís, bhítí.
Fordítása: "used to be".
  Példamondatok:
Bíonn Cáit anseo. Cáit is normally here.
Bhíodh Cáit anseo. Cáit used to be here.

  Úgy tűnik tehát, hogy a gaelben megvan a "habituális eset" két
igeideje, amit az angol se nagyon tud kifejezni, csak a "normally"
szóval. Ebből persze semmilyen tanulság nem adódik a magyarra nézve,
csak érdekes látni, hogy más nyelv ezt mennyire másképpen oldja meg.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
KANDUR = Diszno hangnem.

Kedves Gábor!

hix.nyelv #141, :
> Akkor most milyen viszonyban van a szokni ige multideje az altalad itt
> kiemelt szokott szoval-igevel?

Történeti viszonyban: a "szokott (vmit tenni)" ige történetileg a 
"szokni (vmihez, vhová, vmit)" ige múlt idejéből alakult ki. Ma 
azonban eltérő viselkedésük miatt a nyelvtanok általában külön igének 
tekintik őket. 

Ennek egyik oka, hogy a "szokott (vmit tenni)" módbeli segédige, míg 
a "szokni (vmihez)" teljes jelentésű. 

A másik az, hogy a "szokott" jelen idejű abban az értelemben, hogy a 
múltban elkezdett, jelenben is tartó habituális cselekvést ír le. És 
van külön múlt ideje: "szokott volt". Pl. a "Szoktál még az oszodába 
járni?" kérdés konkrét jelentése: 'Jársz még rendszeresen uszodába?' 
Erre egy válasz: "Régebben szoktam volt, de mostanában már nincs rá 
időm.", azaz 'Régebben rendszeresen jártam, de ...'. 

Ugyanilyen folyamatok választották ketté a "fog" 'kézben tart' ~ "fog 
(vmit tenni)", a "teszik" 'kellemesnek talál' ~ "tetszik (vmit 
tenni)", a "talál" 'észrevesz' ~ "talál (vmit tenni)" stb. igéket. 

Meglepő módon az angolban a "szokott" segédigének van formai és 
jelentésbeli megfelelője: a "used to (do sg)" 'szokott (volt) [vmit 
tenni]'. Ezt az angol nyelvtanok is külön segédigének definiálják, 
jóllehet a magyarhoz hasonlóan tkp. egy ige ("to use" 'használ') múlt 
idejű alakja.

Kedves Attila!

hix.nyelv #141, :

> Ha jól szűröm le belőle, a H, J, W/V hármas egyetemes jellemző a
> nyelvek világában. 

Igen.

> Érdekes, hogy a héberben, amely elvből csak a mássalhangzókat
> jelöli, a fenti hárommal mégis szoktak magánhangzókat jelölni, vagyis
> a HÉ, WAW, JOD (meg ráadásul az ÁJIN, ez a torokhang) afféle
> Janus-arcú betűk: mássalhangzó, mint minden rendes héber betű, vagy
> éppen magánhangzó, amit egyébként nem írnának.

Ez nemcsak a héberre jellemző: ilyen az arab "alif" = 
hangszalagzárhang / "á", "váv" = "w" / "ú", "já'" = "j" / "í"; a 
latin "I" = "i" / "j", "U" = "u" / "v"; történetileg a görög "éta" is 
"h" volt. 

Az "i" és "u" vonatkozásában már említettem, hogy ezek valóban kettős 
jellegűek: a /j/ és /w/ felfogható röviden és szűken ejtett /i/-nek és 
/u/-nak. Az indoeurópai magánhangzók kialakulása kapcsán is van olyan 
olyan elmélet, az ún. laringális teória, hogy ezek helyén eredetileg 
redukált magánhangzó és különböző /h/-jellegű laringális hangok 
kettőshangzószerű kapcsolata ált. (Éppen ezen átmeneti jellegük miatt 
jelenhetnek meg a hiátusban is.)

Ezt a megfigyelést használták ki a főníciai alapú, eredetileg csak 
mássalhangzót jelölő írásrendszereket használó nyelvek, amikor 
szükségét érezték a magánhangzók jelölésének is: nem (mindig) alkottak 
új betűket, hanem egyes mássalhangzójeleket terheltek meg magánhangzói 
használattal. 

Egyébként nem lehet azt mondani, hogy a héber elvből nem jelölne mást 
csak mássalhangzókat, hiszen ismertek a "qámaz", "chólám" stb. 
mellékjelek; csak a gyakorlatban kevéssé használatosak. De az általad 
említett rendszer (a "matres lectionis") sem része a héber írásnak, 
hanem egy másik opcionális kiegészítése magánhangzók jelölésére.

(N.B. A héber "ajin" lenne egyébként az én tipizálásom szerinti 3. 
hiátustöltő csoport zöngés tagja. Csak a sémi nyelvekben 
hiátustöltésről a rögzített szószerkezet miatt nem beszélhetünk.)