> Egy verseskötetben találtam így írva: Gyulsz tombolva haragra.
> A helyesírási szótárban csak a gyúl alakot találtam, hosszú
> ú-val, viszont mellette áll a gyullad szó, rövid u-val.
> Kissé elbizonytalanodtam...   a gyúlsz-ra szavaznék.
Miben bizonytalanodtál el? És miben szavaznál a gyúlszra? Mint te is
leírtad a mai magyar helyesírás szerint hosszú ú-val írjuk, az adott
szöveg szerzője viszont -- stiláris vagy egyéb okból -- rövid u-val
írta. (Verstani okot jobbára ki lehet zárni, mert a gyulsz és a gyúlsz
egyaránt hosszú szótag, de az lehetséges, hogy például egy jambus
rövidszótag-helyén szívesebben használ a szerző egy ritmikailag
kevésbé hosszú szótagot, még ha metrikailag egyformán hosszúak is.) A
fenti két állítás azonban nem mond egymásnak ellent. Tudomásul kell
venni, hogy mint mindennek az akadémiai helyesírásnak is korlátozott
az érvénye -- ez egyébként magában a szabályzatban is szerepel több
helyen.


Üdv:
Attila

Kedves Gábor!

HIX NYELV #517, >:

> Egy verseskötetben találtam így írva: Gyulsz tombolva haragra. A
> helyesírási szótárban csak a gyúl alakot találtam, hosszú ú-val, viszont
> mellette áll a gyullad szó, rövid u-val. Kissé elbizonytalanodtam...   a
> gyúlsz-ra szavaznék. 

  Ez a téma már itt is többször kürül lett járva. Ezt nem "szemrehányásból" 
mondom, csak ez indokom lesz a mostani tömörségre.

  A dolgot ketté kell választani: hogy ejtjük a "gyúlsz" igealakot, és 
hogyan írjuk. Ha ez már tiszta, akkor jöhet a következő kérdés: hogyan írtuk 
tegnap, tegnapelőtt stb.

  Az ejtéshez röviden: a magyar nyelvterület nem egységes a felső 
nyelvállású (zárt) magánhangzók hosszát illetően. Leegyszerűsítően úgy 
jellemezhetnénk, hogy nyugatra haladva a hosszú /ú/, /í/, /ű/ hangok egyre 
inkább rövidülnek, míg keletre haladva a rövid /u/, /i/, /ü/ hangok is egyre 
inkább hajlamosak lesznek a nyúlásra. (Te azonban északra vagy, azt az 
irányt sajnos nem mérte fel a magyar nyelvjáráskutatás, így a te 
prefenciáidat nem ismerhetem ;-))

  Az írás más tészta: ez az irodalmi nyelvre vonatkozik, amely kevert 
nyelvjárási alapú, és hagyományőző. A kevertség és egyes múltbéli tévedések 
hagyománnyá merevedése miatt az írott alakok sokszor nem jósolhatók meg.

  Ehhez tartozik, hogy az irodalmi hagyománynak nemis olyan régi rétegeiben 
az /i/, /u/, /ü/ hangok hosszát nem jelölték. Csak illusztrációnak hoznám 
Kosztolányi Mágia c. 1912-es verseskötetének egy részletét (*Sippal*, 
dobbal, nádihegedűvel, 50. oldal, a *-s kiemelések tőlem):
  A beteg arcán jég és kendő. / Holnapra őt is *sirba* dugják. / Jaj, jaj
  nekünk. Minden veszendő. Csak mentem *ujra*, szálltam egyre, / Hajnalodó,
  kék táncterembe, / Tiport rózsák közt andagoltam / És *hajtüket* szedtem
  fel ottan. / Az ég lassan derült felettem, / *Sirtam*, temettem és
  feledtem. / És szédelegve, / Járkáltam egyre, / De merre jártam nem tudom.
  / A fülem csengett, / Egyszerre csend lett / A *hamuszinü* *köruton*.

  Meglehet, az általad talált vers is ebből a korból való. De ha nem, ilyen 
helyzetekben az /i/, /u/, /ü/ hangok hossza jelenleg is a költői szabadság 
körébe tartozik.  Versekben, ha a ritmus úgy kívánja, magam sem tekintem 
"szentnek" e három hang helyesírási szótárakban rögzített hosszát.

  Ami a konkrét problémádat illeti: a jelenlegi szabályzat szerint a 
"gyúlsz" hosszú "ú"-val írandó (ejteni röviddel is lehet), a "gyullad" pedig 
röviddel.

  E mögött bizonyos tendencia fedezhető fel: meghatározott képzők előtt az 
/í/, /ú/, /ű/ megrövidül (ill. más felfogás szerint nem történt nyúlás), 
ilyen a pl. a tőmássalhangzó megnyúlásával is járó "-d" kezdőigeképző. A 
"gyúlik ~ gyullad"-on kívül vö. még "(vízbe) fúl ~ fullad", "dől, N. dűl ~ 
dülled", "fűlik (a foga) ~ fülled(t)" stb.

Kedves Balázs!

hix.nyelv #517, >:
> Latin exaltare = ex- = fel-, el- + altus = magas. 

hix.nyelv #517, >:  
> "exalto" ige < "ex"- 'ki' igekötő + "altus" 'mély' mn. 

  Érdekes, hogy a lehetséges magyarázatokból éppen a lehető 
legellentétesebbet választottuk ki ;-)

  (Latinban nem járatosaknak: a l. "altus" egyszerre jelent magasat és 
mélyet. Ez csak az első pillanatra meglepő, ui. a hegy csak magas lehet, a 
völgy pedig mély. Pedig, ha belegondolunk egy ugyanaz a tulajdonság, csak az 
"előjele" más, ugyanakkor az előjelet már a jelölt dolog kódolja, így a 
jelzőn ez már nem szükséges.)

Tisztelt Lista!

Amit a témában találtam:

Az Arcanum Kiadó CD-je:
Finály: A Latin nyelv szótára
"A hajdani neves kolozsvári professzor Finály Henrik szótára alapmű.
Modernebb változata őseinek, Szenczi Molnár Albert, Pápai Páriz Ferenc, Bod
Péter munkáinak. Több, mint 61.000 szócikkével az eddigi legteljesebb és
leghasználhatóbb latinszótár. ... "
http://www.arcanum.hu

"LÉNÁRT JÓZSEF, Emlékek a régi kollégiumi életből. Külön lenyomat a
Maros-Vásárhelyi Református Kollégium 1913--14. tanévi értesitőjéből.
Marosvásárhely, 1914. (56 lap).
A betűrendes szótárban jobbára latin eredetű iskolai, kollégiumi
szakszavak találhatók, de akad közöttük néhány szlengszó is."

"Lexi
A görög és latin nyelvvel, különösen azonban a görög és latin szótárakkal
foglalkozó levelezőlista. Jelentkezni az alábbi címen lehet:
. A levélben szerepelnie kell az alábbi formulának:
subscribe lexi és a nevünk."

"Universitá la Sapienza, Roma            A Müncheni kódex magyar- latin
szótára,    Budapest        1993.            -Critica letteraria,
Dizionario, Filologia classica-"

"Latin szótár  http://people.inf.elte.hu/chaos/latin/
Latin-magyar, magyar-latin szótár és latin morfológiai elemző."

"MixLex  http://mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon/index.html
Virtuális lexikon. Az interneten hozzáférhető klf. lexikonok, szótárak,
kézikönyvek közös keresőfelülete."

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának könyvtárában
(HIK Hallgatói Információs Központ) használnak latin szótárprogramot,
pontosabbat nem tudok.

(Tudom ezek egy része nem a felvetett problémára megoldás, de hátha segítség
valakinek.)

Cap