Balazs,
A kwai yi tong (gyorsfordito) egy taiwani ceg, eleg jo
zsebforditogepeket gyart. They have become diversified these days and
added PDAs to their product matrix, as the original pocket dictionaries
had limited PDA functions anyway. Bar kinaiul nem tudok (jol), meg
tudom allapitani, hogy okos kis joszagok, nekem is volt egy meg
regebben, amikor azt hittem, kinai nyelvtudas nelkul nem fogok
boldogulni. Egy ideig hasznaltam, jopofa, mert kezirassal bele lehet
irni ezeket a krikszkrakszokat, fel is ismeri a legtobbjet (ami,
ismerjuk el, mernoki lelemeny), aztan rauntam, mivel az egesz kinai
nyelv egy nagy zsakutca, meghagyom azoknak, akiknek erre van
idejuk/energiajuk.
A kinaiak ramozdultak a pdaphone piacra, es csinalnak most egy jo
ketyeret, dopod nevre hallgat, mar a multkor is jeleztem. Nincs ugyan
benne kamera, mint ma mar szinte minden mobilban van, de amugy quite
powerful. Ezen a vonalon erdemes majd meg nezelodni, hamvaba dol-e az
egesz, mivel ma mar teljesen pici, hordozhato es 8 oras elemes
hasznalatot megengedo subnotebook-ok vannak, instant-on feature-rel, az
en mac-em, bar kicsit nagydarab, 15 colos, de vekony es konnyu, es
mindig a hatizsakomban van, gyorsabban lejegyzek valamit vagy dolgozok
rajta barhol, mintha egy pda-val tokolnek...
A Balazs altal adott link kinaiul van, szot sem ertek belole, de a
lenyeg, hogy Balazsnak megfelel :-) Van meg par erdekesseg, ami
ugyancsak csakis kinaiul tud, nincs angol verzioja (a dopod-nak
termeszetesen van, mivel pocketPC fut rajta, olyan nyelvut teszel ra,
amit akarsz), pl nekem egy par evvel ezelotti TCL (kinai tv meg egyeb
gizmo gyarto) teccik nagyon, nagyon refined, kulturalt, optimized
model, csak hat sajna nem tud angolul.
Meg mindig van egy trend, ami ugyan kikopoban: csakugy, mint Japanban
is van egy core ultranationalist kis banda, akik csakazertis csak
japanul csinalnak termekeket, hogy a franya "barbarok" ne tudjak
hasznalni, de szerencsere a tobbseg mar rajott, hogy zsakutcaban
golfoznak.
Tokioban is mindig, amikor a legujabb gizmokat kerdezem, csak
mosolyognak diadalittasan, hogy "sajnos (haha) csak japanul van", en
meg gondolom magamban: after all, whose problem is that? Es valoban, ra
par honapra jon is ki a latinbetus verzio, mert ugyebar japan 110
millio emberke, a vilag meg... szoval van nekik agyuk, csak neha
elszallnak a nacionalista feelingjeikkel, aztan "aki marha, egyen
szenat".
Most nagyon beindult a "mindenki mindenkivel" groupszex tipusu MA
frenzy, (MA=mergers/acquisitions, magyarul nem tudom, de a lenyeg, hogy
a sok tokes azzal szorakozik, hogy szerte-szovik a vilagot a
share-jeikkel, aki csak szetteszi a labat, megveszik, beleszolnak,
kooperalnak, stb), ez most a divat, a megalomanias monopoliumok elertek
a mammut-szintet, es rajottek, ez igy nem jo (leforditva
konyhanyelvre). Sajnos vannak aldozatok is, mint pl a Psion (sz.v.sz a
legjobb PDA volt, es sajnos tenyleg csak VOLT), a Zaurus (Sharp),
melynek ugyan van uj, linuxos verzioja, de hat... hm.
Jelenleg a Sony-Ericcson nyomul a legjobban, szerencsere nem hulyek es
symbian platformmal, ami a Psion heritage tkp, az ossz ami megmaradt
abbol az amugy zsenialis cegbol.
Persze a fo kerdes, amit en itt probalok feszegetni, az nem is a
technikai oldal, mert az csak muszaki-gazdasagi kerdes, es mindig
"megoldhato", hanem inkabb a strategic level, a legfelsobb szint, a
MIERT. Itt most mindenki behuzza fulet-farkat es nem erdekli ez a
szint, megertem... "kell nekem egy kinaiul tudo ketyere, legott keresek
egyet, oszt hadd szoljon". Ez a HOGYAN szint. En probalom a kis
szemeket kinyitni, hogy a hegy tetejerol nezve pretty much zsakutca az
egesz, ugyanis Kinaban aki el es mozog (vagy szamit), az angolul akar
tudni, szerencsejuk van az angoloknak, mert amugy a faramuci
nem-fonetikus nyelvukkel elmehetnenek a fenebe, pl continental
Europe-ban mindenki ugy nez rajuk, mint a leprasokra, mindenki azt
irja, amit mondd es vice versa, kiveve oket, de hat mazlijuk van, sok
baromagyu ezt a nyelvet valasztotta, aztan most szopnak mint a
torkosborz, tanulhatjak evekig, es meg mindig nem fogjak jol tudni.
Tegnap egy cocktail party-n voltam MC (egyuttal a korusunknak is az
ikszedik fellepeset dirigaltam), es volt ott par laowai (kulfoldi).
Nyilvan elokerult minden tema, mindenki hozzaszolt, es csakugy, mint a
My Fair Lady-ben az imposztor Zoltan Karpathy, magam e szerepben azzal
szorakoztam, hogy hany szo/mondat utan tudom a kiejtesrol
megallapitani, honnan szarmazik valaki. Hat nem egy nehez dolog,
megmondom oszinten. Magyar nem volt, de en meg magyart jol beszelni
angolul nem hallottam (lehet urak, lehet, mondtam, hogy EDDIG).
Ugyanakkor Hollandiaban egy 100-as iq-ju atlagember par honap utan meg
tud mukkanni es nem veszik rajta eszre, hogy kulfoldi. Hja, nyelvi
lelemeny, egyszeruen jobbak a szabalyai, egyszerubb tanulni es
tanitani, hasznalni.
Na, ennyit a nyelvrol mara: azt hiszem a sorok kozott mindenki
lathatja, hogy az azsiai nyelveket megfelelo tavolsagbol kezelem, es
ennek pusztan racionalis, erzelemmentes alapja van: praktikum. Az alatt
az ido alatt, amig bemagolok X darab kinai karaktert, megtanulhatok
valami mas skill-t, ami sokkal hasznosabb, mint kepesnek lenni
elmondani egy egyszeru gondolatot kinai nyelven. A statisztika is azt
mutatja, hogy amig itt az egyeteme(ke)n van(nak) szazaval diakok, akik
kulfoldiek es kinait tanulnak, addig a masik oldalon MILLIOK tanulnak
angolt. Ar ellen uszni vegulis jo sport, es aki nem sajnalja ra az
idot, hat nosza. A gond csak az, hogy a halalunk pillanatabol
visszanezve minden elvesztegetett perc, ora, nap, het, honap, ev GONE.
Never comes back. Game over. Maybe in the next game (if any), de hat
addigra mar keso.
Ezek az en gondolataim, aki osztja, ossza, aki szorozza, szorozza :-)
Benoe
Del
|
