Kedves István!
hix.nyelv #331, Torma István >:
> Tényleg nem kekeckedni akarok, de abban a szóban, hogy *dandár*, mi a
> hangutánzó?
Amikor pl. a "dongó" szóval találkozunk, akkor világos, hogy ez egy
képzett szó: áll egy "dong" alapból és egy "-ó" képzőből. Ezt nagyon
könnyen felismerhetjük, mert az alapszó igeként önmagában is megvan a
mai nyelvben, és az "-ó" képző is nagyon gyakori.
Számomra a "dandár" szó teljesen a fenti struktúrát mutatja. Az
"-ár/ér" régi magyar képző, amely cselekvőneveket képez, pl.
"csiszár" '(eredetileg) fegyverkovács' < "csiszol + -ár", "búvár" <
"búvik / bújik + -ár". Ilyen formán marad a "dand" alap, amely
szerintem lehet a "dong ~ döng", "dunny(og) ~ dünny(ög)" hangutánzó
tövek változata; sőt ebbe a hangfestő csoporba tartozik a "dalol"
igénk eredetibb "dan(ol)" alakja is.
Ezzel együtt az etimológiai munkák a "dandár" 'rovar' szót ismeretlen
eredetűnek tekintik, de én megfelelő magyarázatnak találom a fenti
magyarázatot. Annál is inkább mert más állatnévnél is találhatunk a
"dongó ~ dandár" párhoz hasonló kettősséget: pl. a "bukó ~ búvár"
madárnevek. (Ezek bár eredetileg ugyanazt jelentik, a rendszertan az
előbbit a Mergus nemzetség, az utóbbit pedig a Gavia nemzetség
jelölésére einstandolta).
> Nos amire én gondolok, az sem nem darázs, sem nem dongó. Mindkettot
> ismerem, azok nagyon mások.
Azt tudom, hogy mire gondoltál. Azonban ezen állatnevek jelentése nem
stabil: a "dongó" pl. a biológiai szaknyelvben egy hártyásszárnyú
csoportot (azaz darázsfélét) jelöl, melynek jeles képviselője a "kék
fadongó" (Xylocopa violacea), azonban vannak olyan vidékek, ahol ez a
nagyméretű legyek (azaz kétszárnyúak) népi neve. Valószínűleg ez
történt a "dandár"-ral is: írtam, a XIX. sz. köznyelvében nagy
darazsat jelentett, majd a szó kiveszett. De fennmaradt Alsószuhán
megváltozott jelentéssel: a Tabanidae családba tartozó kétszárnyúak
(vi. a böglyök) jelölésére. A jelentéskapcsolat motivációja érthető:
ezek is nagy (némely faj 2,5-3 cm-re is megnő) röpülő rovarok, és
ugyanúgy "marnak", mint egy darázs.
Csak a modern rendszertan visszahatása, hogy ezek a nevek
uniformizálódtak, régen -- és a népnyelvben ma is -- ugyanaz a név
teljességgel eltérő fajt jelölhetett. Ilyen pl. a "vadkender", amely
lehet a "termeszett kender" (Cannabis sativa) vad alfaja, lehet a
"sédkender" (Eupatorium cannabinum), lehet a fűszerként orgenánónak
ismert "szurokfű" (Origanum vulgare), és lehet a "parlagfű" (Ambrosia
elatior). A kedvencem a "kánya", amely a biológiában és az ország
nagy részén 'ragadozómadár' (Milvus spp.) jelentésű, de pl.
apósoméknál Győrmegyében 'varjú'-t (Corvus spp.) értenek alatta: az
embernek mindig kedve lenne "kijavítani" őket, ha nem tudná, hogy ez
a jelentés már több évszázada létezik.
Az etimológiát viszont nem érdekli, hogy pontosan milyen állatot
jelöl a szó, ha a jelentéstani motiváció világos. A "dandár" szó
eredete ugyanaz, ha darázsfélét, és ugyanaz, ha légyfélét jelöl.
> Ez a világosság hiányzott, és valljuk be még egy kicsit most is
> hiányzik nekem a *nem volt rá érkezésem* esetében.
Sajnos, nem tudok ez ügyban világosabb lenni. Számomra a kifejezés
motivációja triviális, mivel az én hevesi gyökerű nyelvemnek
természetes része. Talán éppen ez, ami akadályoz a magyarázatban. De
gondolj arra, hogy amikor valahova "odaérsz", azt "(meg)érkezés"-nek
hívják, és ha valamire "ráérsz", akkor azt "(rá)érkezés"-nek: mindkét
esetben ugyanaz a képzés, csak az igekötő különbözik, és a két
"érkezés" szó a két alapige -- az "odaér", ill. a "ráér" -- eltérő
jelentéseit örökli.
|
Kedves Józsi!
hix.nyelv #331, >:
> Starbucks-diaszpórán keresztül (sajnos) ma már a világ szinte minden
> országában kezd meghonosodni.
Ezt a zárójeles "sajnos"-t hogyan kell érteni? A Starbucksot éri
ezzel a kritika, vagy azt, hogy terjedne a félreértésen alapuló
"chai" a jövevényszó?
Ha ez első, akkor nincs sok hozzáfűzni való, mert tkp. most hallok
először erről a cégről. Szétnéztem ezért a honlapjukon, de csak egy
terméknévben találtam meg a "Chai" szót, de rajta kívül vannak
"Darjeeling" és "Maté" fantázianevű termékek is. Így én ezt nem érzem
fenyegetőnek, hiszen a régebbről nemzetközileg elterjedt "darjeeling"
fajtanév sem tudta sehol kiszorítani a tea általános megnevezését.
Konkrétan csak egy nyelvpárról tudok, amelyik a /csaj/ alakra
lecserélt egy korábbi szót, ez a cseh-szlovák. Ennek azonban
praktikus oka volt: az eredeti "t(h)é" szót ezeken a nyelveken nem
lehetett ragozni.
Ami a második esetet illeti, szerintem kölcsönzéskor az ilyen jellegű
félreértések akár tipikusnak is nevezhetőek. Szerintem itt nem a
filológiai pontosság a kívánatos, és a kínaiból a szót átvevők sem a
kínai tudásukkal akartak imponálni, hanem egyszerűen az új dolgot
akarták saját nyelvükön -- és nem kínaiul -- egy kölcsönszó
megnevezni. Ha helytelen hangalakban, helytelen jelentésben is veszük
át egy szót, annak már önálló élete lesz, és a funkcionalitását,
szerepét az átvevő nyelven belül kell értékelni; függetlenül az átadó
nyelvtől, mivel a saját nyelvünkön beszélünk, nem az illető idegen
nyelven.
|