Hello, Hangosok,
Megirtam a baratainknak otthon most megirom ide is hatha valakit erdekel:
Tegnap voltunk egy Wynton Marsalis concerten. Ez az elso alkalom hogy 
ilyen magasszintu bigband zenelest hallottam eloben ugyhogy tele voltam 
csodalkozassal. A Lincoln Center banda 4 B-trombita 3 pozaun 2 alto 2 
tenor egy basszus sax, plusz  zongi-bogo-dob felallasban jott. A Sax 
csapat valtogatott basszus es normal klarinetre, fuvolara ahogy az 
arrangement kivanta. Volt egy erdekes saxofon, nem egyenes mint a 
szopran de kissebb mint az alto. Coltrane, Monk volt a program elso 
reszeben - egy kicsit tul modern a szamomra, jollehet Coltrane's 4 
teteles szvit-je nagyon tetszett. Utana kicsit fellazulni bedobtak L 
Armstrong egy altalam meg nem ismert klasszikusat, standardokat 
miegymast. Erdekes volt, hogy a sztar egyutt jott be a szinpadra a 
zenekarral, vegig benn ult a koperta mogott es dudalt mint a tobbiek, 
felallt ha szolozott, konferalt a szamok kozott, . Nyakkendos oltonyos 
volt a banda, a sztar csak a nyakkendoje szineben kulonbozott a 
tobbiektol. Hat ez nem a "Jo vacsihoz szolavirga" avagy " Rezvarazs"  
felora volt az biztos, pedig a jegyvasarlasnal meg attol tartottam.
Mivel nem volt karmester, az est sztarja sem allt ki lengetni, 
magamutogatni, a szolamokat a rubatok utan mindig a soronkovetkezo szolo 
hangszerese "lenditette" utjukra es a banda a szedito tempok dacara 
valahogy nem tudott szetesodni.
Erdekes volt, ahogy a viszonylag nagyletszamu hangszercsoportokon belul 
a  tagok folyamatosan egymas valtasara hasznalodtak. Harom, egyenenkent 
is ragyogo trombitas egy trombita sztar mellett, harom pozaunnal 
felizmositva bizony csabithat a nagy csillarportalanito tuttikra, 
.....de itt inkabb egy, ket, ritkan harom hangszer szolt a szolamba. Igy 
nem kellett a pittyet rongyra fujni es maradt energia a kirobbano 
virgakra, denever uzokre, mikor mi kellett. Persze a nagy banda igy 
tobbe kerul, de szerencsere a Marsalis nivohoz ugylatszik az is 
hozzatartozik, hogy nem rabolja le a zeneszeit.  Hiaba no, akinek a 
papajahoz neha  Coltraine ugrott egy kis zenelesre meg egy kis 
malnaszorpre az koran megtanulja mi a fontos a zeneben.
Erdekes volt ahogy a dobos sokszor a bal kezet hasznalta. Nehany 
periodusra konga szeru effekteket csinalt tenyerrel a kisdobon es a 
felso tamon, mikozben a jobb kezben verovel hozta a cinen a surut. Aki 
ismeri tudja milyen dimamikai/technikai kompenzalast jelent a kezzel 
utott bor a verovel utottel szemben. Erdekes volt hogy amikor a Satchmo 
szamot jatszottak ami alapjaban csak egy normalis stomp swing, a pasas 
dobja ugy szolt mint egy archiv Satchmo felvetel, merthogy ugy utotte, 
hogy ugy szoljon. Meg persze az a konnyedseg amivel olyanokat tett hogy: 
jobb a baloldali beuton szvingel, 2 - 4 a labcsinnnel, ballal pontozas a 
dobokon, de neha ahelyett hogy ballal atnyult volna jobboldalra az 
allotamra, kezet cserelt a cinen ballal szinkopa folytat, es jobbal 
utotte be az effektet az allotamon, majd vissza jobb vero a bal 
cinen....szoval huu meg nahat voltam, merthogy a kezcsere valahogy nem 
volt hallhato a valtott kezrol is folyamatosan jovo cintanyernak meg a  
tonusabol sem. A bogot vegre jol hangositva hallottam persze a bogos 
(egy nagydarab pufi hispano legeny, az egyetlen ingujjban) is jo volt. A 
raadas feloraban - amikor jottek a klasszikus jazz standarek - a banda 
fele hazament es csak egy 4 tagu combo maradt a zongora bogo dob trio 
mellett. A zenekari ules valamelyest fellazult. Sopanka, a technikus 
vegre megtalalta a zongora mikrofont lehalkito potit, a szekeket 
eltoltak a kopertaktol es ezzel a mikrofonok kozelterebol, mire sokkal 
levegosebben, testesebben kezdtek szolni a kevesebb hangositassal. 
Marsalis trombitajabol, igy akusztikusan, az ember is megszolalt a 
hangszer mellett, szepen lebego, kitartott, lagy magas hangokkal, 
virgakkal, trukkokkel, mint belegzes fujas kozben, az amerikai 
jazztrombitalas fonemesi osztalya szintjen.
Ezt persze a kozonseg is megerezte, valahogy megszuntek a kohogesek es a 
mocorgas, valahogy a levego is atmoszferava valtozott a teremben.
Hazafele a jo kis minusz 18 fokos hidegben probaltam valami kifogast 
talalni mi volt az amit nem szerettem az eloadasban. Az undok frateren 
kivul aki a sorunkban keson jott es a sor kozepere szolt a jegye, en 
szerettem volna nehany klasszikust is hallani Marsalistol, mondjuk 
Vivaldit, merthogy azt is csudamod jatssza,  de ra kellett jonnom hogy 
ez a jegy ez a kirandulas egy matt fenyu trombitan New Orleansba szolt 
nem pedig egy frakkos Euro Arenaba. Es ez igy is volt jol.
klaci