Szia te Lány!
Legyen az a mosógép automata, az sem baj, ha fix IP
címmel rendelkezik, és on-line tudja intézni a mosópor-
utánrendelést! :)))
Remélem a többiek komolyabb tippet is tudnak adni.
Üdv: TóCsa, akinél hagyományos tárcsás keveri a lét.
|
Szervusztok!
>Ki segit a szuloknek abban, hogy feldolgozzak,
Egy nyilvánvaló sérülés, fogyatékosság esetén talán
nagyobb az esély arra, hogy a szülő, a család időben (lelki)
támogatókra találjon, akár azok körében is, akik azonos
problémákkal küzdenek.
A mi esetünk ebből a szempontból más volt. Három-négy
éves korig hajlamos az ember hinni a "majd kinövi" jellegű
biztatásoknak.
Aztán logopédushoz viszi a gyereket, esténként gyötörjük
egymást:
-Mi van a képen? Mondjad szépen: szilva.
-Nem tudom kimondani !!!
-Mi van a képen? Mondjad szépen: alma.
-Nem bírom kimondani !!!
A nevelési tanácsadó azt mondja, reménytelen a gyerek...
A gyötrődések meghozzák az eredményt, a fiú egyre többet
beszél. Szerencsénkre!
Aztán eljön a tanköteles kor, egy kisegítő iskolából jön
hozzánk hetente egyszer egy tanítónő és próbál eredményt
elérni. Az év végi szintfelméréskor kapjuk a tippet: nem idióta
a gyerek, inkább autista. És vannak a környéken specialisták,
és vannak a környéken hasonló családok.
Ekkortájt érkeztünk meg "Hollandiába". Hosszú volt az út,
már menet közben sejtettük, hogy nem Itália lesz a
végállomás.
Mihez kezd ilyenkor az ember? Önvád, a tejles apátia, vagy
a mindenáron tenni akarás, önmagunk és mások segítése?
Talán mindegyik stációt végigjártuk. Végülis az utóbbiakat
választottuk. Megismerni és megismertetni a problémakört.
Ha a hálón nem talál az ember magyar információs helyet az
adott témáról, akkor maga hoz létre egyet, jó két évvel a
szakma előtt. Ha nehézkes a kapcsolattartás a többi szülővel,
beindít egy lev. listát. Belép a Szülőszövetségbe, eljár
konferenciákra, előadásokra, szülőtalálkozókra. Ha kell,
vállalja a sajtónyilvánosságot is. Próbálja előkészíteni a
terepet arra az időre, amikor majd kidől a sorból.
Egy-egy telefonon vagy e-mailben érkező biztató szó vagy
köszönet is segíthet átlendülni a holtpontokon.
Odette! Rátapintottál a legfőbb gondunkra: Hogyan lesz
később? Ez szinte minden alkalommal felvetődik. Én
optimistán az mondom: támogatjuk az utánunk következőket,
és cserébe talán ők majd támogatni fogják a mi gyerekeinket
is.
>Ki segit a szuloknek abban, hogy feldolgozzak,
Azt hiszem, leginkább a sorstársak!!! Csak jókor találjanak
egymásra!
>Ennyire gyakori lenne az ejszakai bepisiles a nagyobb
>gyerekeknel?
Nem csak éjszaka lehet gond. Azok a pelenkák nappal is
fenn vannak! Külön szobatisztasági program, "potty-training"
lehet szükséges néhányuknak. És pl. olyanon is múlhat a
dolog, hogy a WC ülőke más, elütő színű legyen, mint a WC-
csésze. Hogy egyértelmű legyen az, hogy hova is kell csinálni!
Na, már megint velem lesz tele az OTTHON! Bocs, ha
hosszú voltam!
Üdv: TóCsa
|
Sziasztok!
Nem, nem, meg nincs baba; meg mindig ketto-az-egyben a
helyzetunk :- )). De azert gondoltam, beszamolok, mi is zajlik korulottunk,
most, mig van ra energiam.
Olvastam leveleket uj listatagoktol, eloszor is titeket szeretnelek
udvozolni itt a listan! Jo, hogy itt vagytok! En Berki Szilvi vagyok es
jelenleg Zurichben elek sved ferjemmel, mind a ketten egy telefon-
szolgaltatonal dolgozunk es jovo pentekre vagyok kiirva elso
gyerekunkkel.
Februar eleje ota itthonrol dolgozok, nagyon jo. Pihenek rengeteget,
de nem is unatkozom. Anyukam 2 hete erkezett, segit az itthoni munkaban
es varjuk egyutt a babat.
Hat, nagyjabol ez van velunk.
Mindenkit udvozlok,
Szilvi
|