Ruzsa Imre írta:

>Mindenesetre vicces, hogy pl. a latinban legfontosabb testrészünket
>nőnemű szó jelöli (mentula - vannak persze egyéb szinonímák,
>fejlett nyelv volt), míg hölgyeink ékét hímnemű (cunnus).

A költő Johannus Secundus tette fel azt a kérdést, hogy

"Discite grammatici, cur mascula nomina cunnus,
 Et cur femineum mentula nomen habet."
(Mondjátok, nyelvészek, miért hímnemű a cunnus
És miért nőnemű a mentula?)

Páduai egyetemista korában Casanova erre így válaszolt:

"Disce quod a domino nomina servus habet."
(Azt mondom, hogy azért, mert a rabszolga felveszi
ura nevét.)

 http:

Balázs

>Mennyit lehet visszamenni idoben a koznyelvet, kiejtest illetoen?
>Tudjuk, hogy hogyan beszelt Shakespeare? Plato?

Vannak rekonstrukciok, amelyek persze kisse hipotetikusak, hiszen
magnofelveteleink nincsenek. :-)

Konkretan a regi angolrol es az ogorogrol nem tudok, azonban a klasszikus
latin kiejtesenek rekonstrukciojarol eleg sokat olvastam. Az teljesen
biztosnak tunik, hogy a c-t mindig k-nak ejtettek, tehat Cicero magat
Kikeronak nevezte, a t-t mindig t-nek, tehat Horatius is Horatius volt, nem
pedig Horacius. Az ae-t, oe-t kettoshangzokent ejtettek ki, tehat Caesar kb.
Kaisar volt.(Ezt bizonyitja az is, hogy a nevebol kialakult cimet a nemetbe
nagyon koran meg igy vettek at: lasd Kaiser! A massalhangzo u minden
bizonnyal az angol w-nek megfelelo hang volt, tehat nem v, mint ahogyan mi
tanultuk a latinban. A maganhangzok hosszusagat is eleg jol ki lehetett
kovetkeztetni, noha ezt az irasban nem jeloltek. Foleg azert, mert a latin
verseles idomertekes volt. Pl. lasd az Aeneis kezdo sorat: Arma virumque
(helyesebben: uirumque) cano stb. : a versmerteket figyelembe veve
egyertelmu, hogy az arma masodik a-ja, a uirumque i-je es a cano a-ja rovid
volt, a camo o-ja viszont hosszu. Mivel eleg sok latin vers maradt fenn, az
analogiakat is figyelembe veve a maganhangzok hosszusagat gyakorlatilag
teljesen rekonstrualni lehetett. A neolatin nyelvekben vegbement
hangvaltozasokat figyelembe veve, meg arra is vissza lehet kovetkeztetni,
hogy a rovid e nyilt volt, a hosszu pedig zart (pont ugy, mint a magyarban
es a nemetben). Hasonlo modszerekkel a hangsulyra is vissza lehet
kovetkeztetni. Az is nagyon valoszinu, hogy a latinok lenyegesen lassabban
beszeltek, nem mint legkozvetlenebb utodaik, az olaszok, akiknek a hadaras
kozismert, hanem meg a mai magyaroknal is. (A beszed gyorsulasa vilagmeretu
jelenseg.)

Hirtelen ennyit tudok mondani.

Ferenc

Gyula kérdi:

>Mennyit lehet visszamenni idoben a koznyelvet, kiejtest illetoen?
>Tudjuk, hogy hogyan beszelt Shakespeare? Platon?

Idő híján csak utalok egy URL-re:

http://www.kereso.hu/yrk/Erinv/73397

(Állítólag ezer évig tart, amíg egy nyelv annyira megváltozik, hogy
a régiek -- ha még élnének -- már nem értenék.)

Balázs