Kedves Attila!

hix.nyelv #145, Láng Attila D.:
> Tamás, hol van a német és a cseh szóban a /?/ hang?

A csehben, csakúgy mint az arabban, szó nem kezdődhet magánhangzóval, 
vi. szókezdő magánhangzó előtt mindig hangszalagzárhangot (csehül: 
"ráz") ejtenek. Ennek a csehben van egy következménye: a 
magánhangzóval kezdődő szavak előtt zöngétlen illeszkedés van, mivel 
a "ráz" zöngétlen zárhang. Így pl. a "v ohni" 'tűzben' kifejezés 
kiejtése /f?oh\Ji/, magyarosan /f'ohnyi/; és nem /vohnyi/, mint a 
"ráz"-t nem ismerő szlovákban (ahol a szókezdő magánhangzó előtt 
megmarad a zöngésség). 
A nyugat-cseh nyelvjárásokban a "ráz" [zöngés] réshanggá vált, ezért 
minden magánhangzóval kezdődő szó előtt -- látszólag -- /h/ protézis 
jelenik meg: "v ohni" /vhohnyi/.

Az alnémet nyelvjárásokban a "Knacklaut" hasonló pozícióban jelenik 
meg, mint a dán "stöd": hangsúlyos hosszú magánhanzót tartalmazó zárt 
szótagban a magánhangzó után ejtik, pl. "Huus" /hu:?s/. Ez az eredeti 
északi germán -- svédben és norvégban megmaradt -- egyszerű típusú 
dinamikus intonáció maradványa. (A hollandban ilyenkor általában 
palatális utótagú kettőshangzó jelentkezik.) 
A felnémet nyelvjárások is ismerik: ott "Stoßton" a neve, és a hosszú 
magánhangzók és szótagértékű /l/, /n/ közül kieső zöngés zárhangok 
helyén jelentkezik, pl. a bajor-osztrák "Madel" 'leányka' kiejtése 
/ma:?l/. (Hasonló dolog jelentkezik a frank nyelvjárásokban -- így a 
hollandban is --, csak ott két magánhangzó között esik ki a réshang, 
és nem "Stoßton"-nal, hanem /j/-vel pótlódik.)


> Valóban. A "Kimondhatatlan" értelmezés mégis létezik

Nem vagyok a kérdés avatott ismerője, de én ezt -- az általam idézett 
helyekkel egyezően -- népi etimológiának minősítem, ami a szó tabuvá 
válásának a következménye.


> El tudom képzelni, hogy egy ókori zsidó számára, aki szokva van a
> glottálisokat, keményen pergetett r-eket és markáns s-eket tartalmazó
> szavakhoz .. nem is igazán szó az, amiben csupa zöngétlen, kevés
> légzőszervi súrlódást okozó mássalhangzó van, főleg hogy nyelvének
> szemlélete alapvetően ezeket a hangokat jelöli meg a nyelvtan
> gerinceként. 

Ezek ugyanúgy teljes értékű magánhangzók: pl. a létigében, valamint a 
JHVH-re visszamenő tagot tartalmazó személynevekben ugyanúgy 
évszázadokat bírtak ki, mint a markáns "s"-ek: nem lehet tehát azt 
állítani, hogy egy sémi számára ezek kevésbé lennének mássalhangzók, 
mint nekünk. Oly annyira, mint írtam, hogy az arabban a "V", "J" és 
"?" (hamza) gyökmássalhangzót tartalmazó ún. gyenge igék köré külön 
paradigma épült ki (tehát a nyelvtan gerincének képzésében is részt 
vesznek). Tipikusan ide tartoznak a sémi létigék, amelyek csak később 
bővültek három magánhangzós gyökalakra, eredetileg rövidebbek voltak.

Nem mondom, egy arabnak rettenetes szó a magyar "fiaiéi", de pl. a 
tahiti "te hó'e i'a" már kevésbé, mivel az utóbbiban van 
hangszalagzárhang. És bár mi ezt egyáltalán nem tekintjük hangnak, az 
arabban (miként a többi sémi nyelvben is) az "erőteljes" hangokkal 
egyenértékűen mássalhangzónak számít.