Sziasztok!

Elmondok egy tortenetet. Az en tortenetemet.
Iden januarban volt, hogy megismerkedtem egy lannyal az Interneten. 
Pontosabban a wapon. Mobilrol cseteltunk egymassal. Jo sokat es 
egyre tobbet... Szivesen beszelgettunk, jol ereztuk magunkat egymas 
tarsasagaban. Egyik beszelgetesunkor a lany azt mondta: szeret. Nem 
ugy mint baratot, hanem szerelemmel. Furcsallottam, mert hisz meg 
nem is lattuk egymast. Se o engem, se en ot. Igaz, nekem sem volt 
kozombos o, de szerelemrol reszemrol nem volt szo, csupan eleg mely 
szimpatiarol. Felvetettem hogy talalkozzunk. Nem lakunk tul messze 
egymastol, ugyhogy nem lett volna gond ebbol a szempontbol. De 
mikor ezt megemlitettem, allandoan haritott. Azt mondta, hogy majd ha 
befejezi a sulit, utana talalkozunk, addig nem akar. Mondtam, rendben, 
bar furcsallottam. Valami nem stimmel, ereztem. 
Erzesem beigazolodott, mert egyszercsak kibokte, hogy o meg azzal a 
sraccal lakik egyutt, akirol eddig mult idoben beszelt nekem. Azt 
mondta, hogy mar szakitottak es jo ideje nincs senkije. Ekozben errol 
szo sem volt. Ekkor egy nagy kerdojel lebegett elottem, hogy akkor ez 
most mi?! Elmondta. Elmondta hogy ez a barat, akivel egyutt el, folyton 
veri ot, allandoan koveti mindenhova, figyeli minden lepeset... feltekeny 
mindenre es mindenkire. Errol korabban is beszelt mar, de ugy mintha 
ez mar a mult lenne. Miert vagy vele megis egyutt? - kerdeztem. Azt 
mondta, hogy nem tud tole megszabadulni. A lakas amiben elnek, a 
lanye, de a srac nem akar elmenni, mert neki ott jo. Ahogy a lany 
szavaibol kivettem, meg sem meri ot "kerni a tavozasra". Annyira fel 
tole.
Eszembe jutott, hogy talan tudnek segiteni, mert olvastam itt a listan 
nem olyan regen, egy hasonlo esetrol, ahol a fiu lakasabol szerette 
volna azthiszem az edesanyja elkuldeni a lanyt akivel a fia egyutt elt, 
mert hogy az rossz iranyba vitte ot. Alkohol stb.

Szoval felajanlottam neki. Nagyjabol elmondtam, hogy mire gondoltam, 
de o nem kert belole. Mert nem akarja hogy barmi baja essen a 
sracnak. Mondtam, hogy igy nem lehet artani senkinek. Vagy jol sul el 
valami, vagy sehogy. De o megsem fogadta el a segitsegemet. Azt 
mondta csak, hogy majd lesz valami.
Ujabb kerdojel. Most akkor nem is akarja igazan, hogy megszabaduljon 
a sractol? Nekem, folyton azt mondta hogy barcsak talalna valakit 
maganak es elmenne innen. Szoval nem ertem.

Felajanlottam a segitsegemet, biztositottam ot egyutterzesem felol, 
most megis azt vagta a fejemhez, hogy: szo szerint: "szarok a fejere" 
Megint csak nem ertem. Gondolhatjatok, hogy duhos lettem ra. Azt 
mondtam, dontse el mit akar, es menjen a dontese utan. Tovabbra is 
egyutt elni vele, vagy veget vetni a dolognak. Tanacstalan vagyok. Nem 
ertem ot, ugyszolvan mar fogalmam sincs mit mondjak neki. Ha 
megkerdezem mi van vele, azt mondja, hogy hagyjam mar beken es ne 
piszkaljam ot folyton ezzel. Majd ha lesz valami, szol. Ha meg nem 
kerdezek semmit, az a baj.
Ha valaki lat ebbol valami kiutat, kerem ossza meg velem. Tudom, 
mindenkinek megvan a maga "baja", de ez nekem megis fontos es 
orulnek, ha megosztanatok velem mit gondoltok.

Koszonom, es egyre jobban!

Zsolt