On Wed, 2002-11-20 at 00:53, La'ng Attila D. wrote:
>   Leírtam az imént azt a kifejezést, hogy "lesunyja a füleit", és
> feltűnt, hogy mintha ennek az igének nem lenne tárgyatlan használata,
> de még alanyi ragozása sem. Én sunyok, te sunysz, ő suny vagy sunyik?
> Ilyen alakok mintha nem lennének. Tényleg így van? Ismertek más igéket

En szemely szerint mikor rossz fat teszek a tuzre,  kiderul es
megfeddnek, sunyitani szoktam... Ez igy Erdelyben gyakori, Bp-en nem
hasznalatos?

Udv, Sandor

Kedves Attila!

hix.nyelv #281, Láng Attila D.:

> mintha ennek az igének nem lenne tárgyatlan használata, de még alanyi
> ragozása sem. Én sunyok 

Az én nyelvhasználatomban bizony van tárgyatlan használata ennek az 
igének, és ebből következően határozatlan (alanyi) a ragozása. Ez a 
"suny" 'alszik' jelentésű ilyen mondatokban mint, pl. "Megyek, sunyok 
egyet." 

De lellenőriztem az Értelmező középszótárban. E szerint a "suny" ige 
tárgyatlan tájszó a bújócskabeli 'huny' értelemben. Ritkán azonban 
használatos tárgyas igeként is 'lesuny' jelentésben, pl. "Fejét a mellére 
sunyta".


> Ismertek más igéket is ilyen használattal? 

A mai nyelvhasználatban a "(le)suny" ige szinte kizárólag csak 
testrészekkel együtt fordul elő: ezek pedig birtokos személyjelesek, 
így határozottak. Ez okozza, hogy szokatlanok a határozatlan 
igealakok (mivel a gyakorlatban nem fordulnak elő). Elviekben 
találhatunk még hasonló beszűkült vonzatkörrel járó igéket (nekem 
ugyan nem jut eszembe egy sem), de mivel a határozott-határozatlan 
(tárgyas-alanyi) ragozás nem az igéhez kötődik, hanem ezt a 
választást az aktuálisan használt tárgy határozza meg: minden tárgyas 
és nem ikes igének van határozott és határozatlan ragozása.