A NYELV 0108-ban írta Racsko' Tama's >:
>> Akkor maradjunk inkább a hozzárendelőnél, esetleg az azonosítónál
>Azt hiszem, itt a "hozzárendelő" ill. "azonosító" nem egyforma
>kategóriák:
Persze, hogy nem, azért írtam az utóbbira, hogy esetleg.

>Laczkó sem elemzi ezt a problémát,
Tudom, csak a téma kapcsán eszembe jutott, és úgy gondoltam, elég jó cikk,
megérdemel egy kis reklámot.

>De te még nem mondtál semmit az én tesztemről, amely a kétféle
>mondattag -- az alany ill. az állítmánykiegészítő -- elhatárolásánál
>tekintetbe veszi ilyen azonosító helyzetekben a névelőket.
Azért nem, és még most sem, mert tetszik a dolog, de még gondolkozom rajta.
Első ránézésre jónak tűnik, de mintha ez is inkább az aktuális
mondattagoláson alapulna. Az egynek viszont kétségtelen van
állítmánybevezető szerepe bizonyos (nyelvhelytelennek tartott)
nyelvváltozatokban.

>> Itt elsősorban a felfelé való kapcsolatokra gondoltam, nem lefelé.
>Sajnos, nem értem, hogy mik lennének a "felfelé" ill. "lefelé" való
>kapcsolatok.
Arra gondoltam, hogy a főmondat, ami alá be van szerkesztve a tagmondatunk,
szintén előírhat bizonyos viselkedést.

Érdeklődtem a mondat japán fordításáról. Azt a választ kaptam, hogy az
egyik NP wa, a másik NP pedig ga partikulát kap, merthogy a névszói
állítmány (ha nem des az állítmány [segéd?]igéje -- ennek a pontos
feltételeibe nem kérdeztem bele, mert a kérdés szempontjából irreleváns),
szintén megkapja ezt a partikulát. Így a japán nem tud hozzászólni.

Üdv: Attila

P.S.: Remélem, nem riasztó ez a téma annyira, hogy mindenki csöndben van
rajtunk kívül. Kezd bűntudatom lenni. :-))