IX. evf. 11. szam, 1997. marcius 13.


Szuret

-interju-
***"Nem kell a fugefalevel" (Vago Janos, a Nyugdijbiztositasi
Onkormanyzat elnoke)***

-egy het-
Politikai es kulturalis hirek

-nagyitas-
***Nyugdijreform: Celegyenes***

POLITIKA

-magyar globusz-
Torveny a hatarorsegrol: Vegvedelem
***Partvagyon-vizsgalat: A vegsokig betartva***

-vilagfalu-
Zaire-i belhaboru: Vendegszerepek
Albania: Del Eszak ellen
***Nemet katonamult: Mundergyalazas***

ELET + MOD

-elet + mod-
Karaoke: Zengenek az enek
Ferfi-aranyekszerek: 20th Century Fux

-embersport-
Etetes: Majdnem suger

-elet + mod-
Nyugdijas Ki mit tud?: Vissza az artatlansagba

KULTURA

-interju-
"Tanitsatok meg!" (Eszenyi Eniko szineszno, rendezo)

-nagylatoszog-
***Az Aczel-jelenseg (Revesz Sandor: Aczel es korunk)***

-kritika-
Film: Ember tervez (Ethan Coen es Joel Coen: Fargo)
Nevetve a jovotol
Konyv: Mindennapi anekdotankat add meg nekunk ma (Szorenyi Laszlo:
Hosszulepes)
World Music: mi ujsag?
A pelda erteke (Biohazard a Petofi Csarnokban)
U97 (U: Pop)

-visszhang-
Nyolc kis kritika

PUBLICISZTIKA

-egotrip-
Gergely Agnes: Cowboy-emlekek
Mosonyi Aliz: Boltosmesek
Para-Kovacs Imre: En-terior

-publicisztika-
Arato Andras: A Pokol kozeleben

-a szerk.-
***Hol unokaik elborulnak***
***Ad acta***

-olvasoi levelek-

Vago Janos, a Nyugdijbiztositasi Onkormanyzat elnoke

Felporgott a nyugdijreform: a mindannyiunk jovojet erinto tervrol
az Erdekegyezteto Tanacsban megtortent az attores. Az ugynevezett
tarsadalmi vita lejarta napjan, februar 28-an olyannyira kozeledett
egymashoz a kormany es a nyugdijbiztosito allaspontja, hogy
Medgyessy Peter bejelentette: hamarosan a parlament ele terjesztheto a
torveny tervezete. Nehany hete a tokefedezeti elv elharcosat, Gere
Adam PM-koordinatort kerdeztuk a nyugdijrendszer
privatizalhatosagarol, most pedig a szakszervezet eros emberenel
erdeklodtunk: szakmai kozeledes tortent-e, avagy politikai alku
kottetett.

Magyar Narancs: Tamas Gaspar Miklos a minap azt nyilatkozta a Magyar
Hirlapnak, hogy a tarsadalombiztositas kerdese nem annyira "szakmai
vita", mint inkabb erkolcsi, ideologiai kerdes, ami arrol szol, hogy
milyen tarsadalomban szeretnenk elni. On hogyan latja?

Vago Janos: Igen, ez valoban erkolcsi ugy. A tarsadalombiztositas
az en felfogasom szerint nem mas, mint egy kockazatkozosseg, amit egy
orszag nepessege vagy vallal, vagy nem vallal. Ezen tulmenoen azonban
szakmai ugynek is tartom. A nyugdijvitan lathato, hogy nem eleg
politikai igervenyeket tenni a nyugdijrendszer jovojerol, hanem
erdemes tudni, mibol finanszirozzak, es pontosan hany embert erint.
Ez lenyegesen bonyolultabb tortenet, mint mondjuk egy szemelyi
jovedelemado-tabla.

MN: On milyen tarsadalomban szeretne elni? Egy olyanban, ahol az allam
osztogat, vagy egy individualizaltabb, piaci tarsadalomban?

VJ: En ertelemszeruen individualizaltabb tarsadalomban szeretnek
elni, es nem tartom preciznek azt, ha a feloszto-kirovo
nyugdijrendszert az osztogatassal azonositjuk. A feloszto-kirovo
rendszer nem ilyen: lenyege, hogy az illeto annak aranyaban kap
nyugdijat, amennyi biztositasi idot fel tud mutatni es amennyi
jarulekot ezalatt fizetett. Magyarorszagon, Kelet-Europaban es sok
esetben Nyugaton is ez a rendszer sok olyan szocialis elemmel torzult, ami
a teljesitmenyerdekeltseget teljesen kihagyta es megszuntette.

MN: Minek koszonheto, hogy ilyen siman letrejott a konszenzus az
Erdekegyezteto Tanacsban? Evekig ment az izmozas a koncepciok
kozott.

VJ: Nem tudom. Sok esetben arrol szolt az elmult hetek vitaja, hogy
milyen mertekben epuljon be a kotelezo tokefedezeti piller a magyar
nyugdijrendszerbe. Szerintem a tortenetnek nem ez a lenyege, hanem az,
hogy a feloszto-kirovot hogyan lehetne megreformalni. Akinek volt ideje
szakirodalmat olvasni, az ket dologgal talalkozhatott: az egyik az, hogy a
tokefedezeti elvnek tulajdonitott gazdasagi elonyok sehol nem
igazolodtak, a masik az - es ebben mindenki egyetertett -, hogy ha a
feloszto-kirovo rendszerbol kisoprik az alszolidarisztikus elemeket,
es egyre inkabb teljesitmenyelvuve teszik, akkor ez az igazi lepes
egy reformban. Az is kerdes, hogy van-e az orszagban olyan atfogo
informatikai es ugyviteli rendszer, ami az allampolgart
biztositottkent is, munkavallalokent es vallalkozokent is utol
tudja erni.

MN: Mit tart alszolidarisztikus elemnek a mai nyugdijrendszerben?

VJ: Van benne egy csomo olyan kedvezmeny, ami jelenleg a
jarulekfizetessel nem fedezett szolgalati ido csoportjaba tartozik:
ilyen a gyes, gyed, katonai szolgalati ido, amit igy mindannyian
fizettunk. A masik a korkedvezmeny kerdese, ami a szakszervezeteknel
kiveri a biztositekot, ha valaki hozza akar nyulni. Ezekhez lehet, hogy
nem kell hozzanyulni, de egeszen biztosan nem a nyugdijrendszeren belul
van a helyuk.

MN: Hogyan ertekeli, hogy az ET legutobbi ulesen a kormanyoldal
eleg sokat elfogadott a nyugdijbiztosito ervrendszerebol?

VJ: En korulbelul tiz eve vagyok fizetett forradalmar, ezalatt a tiz
ev alatt nem tapasztaltam olyan tisztesseges vitat, mint ami ebben az
ugyben tortent. Nagyon sok kompromisszum szuletett...

MN: ...kompromisszum vagy politikai alku?

VJ: A ketto ugyanaz. Az ilyen kerdes mindig politikai alku targya.
Politikai abbol a szempontbol, hogy a felek kozott volt
egyuttmukodesi keszseg, szakmai meg azert, mert valos problemakra
kerestunk megoldast, hogy peldaul a ferfiak es nok nyugdija kozti
kulonbseget meg lehet-e szuntetni vagy sem.

MN: Ha politikai alku tortent, akkor ki mit adott cserebe?

VJ: En nem gondolom, hogy itt ilyenfajta cserekereskedelemrol volt szo. A
kormany lathatoan elkotelezte magat e mellett a rendszer mellett, es
ennek erdekeben hajlando volt minden, a rendszer lenyeget nem kikezdo
javaslatot elfogadni. Rovid tavon, ket-harom evre ez az uj rendszer
rendben van, mert minden megoldodott, ami a biztositott allampolgar
szempontjabol fontos. Ugyanakkor szamitasaink alapjan tovabbra is
aggalyosnak tartom, mi lesz husz-harminc-otven ev mulva.

MN: A Nyugdijbiztositasi Onkormanyzat nagyon sokaig tamadta a
tokefedezeti pillert. Eppen ezert kisebb attores volt, amikor on
tavaly majusban ugy nyilatkozott a Vilaggazdasagnak, hogy immar el
tudja fogadni.

VJ: Itt pontositsunk: azt mondtam, hogy a kotelezo rendszeren belul is
el tudom fogadni ezt az elvet, mivel demokratikusan gondolkodo embernek
tartom magam, es nincs jogom megtiltani. Svedorszagban is ugy
dontottek, hogy 2-3 szazalekos mertekben bevezetik ezt a rendszert.
En azt mondtam, hogy Magyarorszagon is probaljuk ki, mukodik-e. Ha
igen, nyilvan meg lehet erositeni, ha nem, akkor nem tortent
helyrehozhatatlan kar. Nem valoszinu, hogy a penztarak rosszul
mukodnek majd, de nem is lehetetlen.

MN: On abba a kozepkoru generacioba tartozik, amelyik majd valaszthat
az atmeneti idoszak ketfele nyugdijrendszere kozott. Valasztana
azt, amelyikben ott a tokefedezeti piller?

VJ: En mar valasztottam a tokefedezeti rendszert. Egy onkentes
penztarnak vagyok az elnoke. Szeretnem, ha mindenki ertene:
egyetertek azzal, hogy erosodjon az ongondoskodasi hajlandosag, csak
azt vitatom, hogy ezt a pillert be lehet-e epiteni a
tarsadalombiztositas rendszerebe.

MN: A tokefedezeti elvet sokan rendszervalto elemnek tartjak, ami segit
lebontani a szocialista gazdasagot. Egyet tud erteni ezzel?

VJ: Persze. Annal is inkabb, mert ez nem lesz, hanem van. Magyarorszagon
1993 ota letezik az onkentes nyugdijpenztarak intezmenye. Ez maga a
tokefedezeti elv, vagyis ide a sajat elhatarozasabol barki
befizethet, vallalva annak kockazatat, hogy a penztar vagy jol
mukodik, vagy nem, visszafizeti-e a befizetest a nominalerteket
meghalado tartalommal, vagy nem. Az igazi vita arrol szolt, hogy lehet-e
kotelezni a tarsadalmat egy nyugdijrendszeren belul ilyen lepesre,
hiszen ennek a pillernek a bizonytalansaga elismert.

MN: De ha erre nem kotelezheto valaki, akkor arra sem, hogy egy bizonyos
szocialis szolgaltatast csak egyvalakitol - tortenetesen az allamtol
vegyen meg. Akkor a kerdes mar az: kotelezheto-e valaki egyaltalan
arra, hogy felretegyen penzt az idos korara?

VJ: Az elvi vitat errol felre lehetne tenni, mivel a tokefedezeti
rendszer mar megbukott a vilagon mindenhol, '45 utan osszeomlott a
haboru es az azt koveto inflacio miatt. A tarsadalombiztositasnak,
mint a neve is mutatja, az a lenyege, hogy az allampolgari kozosseg
vallal tagjai szamara biztonsagot, reszvetelt egy rendszerben. Ezt
szet lehet szerelni, de a szetszerelessel egyutt no a rendszer
mukodtetesehez kapcsolodo kockazat. Meg lehet nezni Chilet, ahol a
letrejott tizenegy nagy maganpenztar kozul negy tonkrement. En nem
allitom, hogy Magyarorszagon meg fognak bukni ezek az uj
nyugdijpenztarak, csak az a kerdes: kenyszerithetem-e az
allampolgart arra, hogy reszt vegyen egy ilyen rendszerben? A
valasztasi szabadsagom arra korlatozodik, hogy otfele penztar
kozul valaszthatok, de nem valaszthatok nyugdijrendszerek kozott.

MN: Viszont ha marad a feloszto-kirovo rendszer, meg megreformalt
formajaban is, akkor egyszeruen nem marad penz az allampolgar
zsebeben ongondoskodasra ilyen magas jarulek mellett.

VJ: Ez nem igy van. Modellszamitasaink szerint egy szigoritott, tehat
kedvezmenyeitol megfosztott feloszto-kirovo rendszer
jarulekcsokkenest es belso tokefelhalmozast is lehetove tenne
szaz-, optimalis esetben ezermilliardos nagysagrendben. Vita volt
arrol, hogy nem akartak es nem akarjak megengedni, hogy ennek a belso
tartaleknak a kezeloje a nyugdijbiztositasi alap legyen. Holott mi azt
mondtuk, hogy a tartalek kezeleset befekteto szervezetekre biznank,
ahogy tortent Svedorszagban.

MN: Gere Adam eppen ma nyilatkozta a Nepszavanak, hogy a nyugdijvita
valojaban hatalmi poziciokrol szol: "A nyugdijbiztositonak nincs
kifogasa a tokefedezeti elem ellen, ha azt o menedzselheti tovabbra is."

VJ: Gere Adamnak sok mindenben nincs igaza, igy ebben sincsen. Nem tudok
mast mondani, tessek felutni az egy hettel, egy honappal ezelotti
onkormanyzati dokumentumokat. Soha nem merult fel feltetelkent, hogy
azt mondtuk volna: elfogadjuk a tokefedezeti elemet, ha mi kezelhetjuk.
Olyan megoldast el lehetett volna kepzelni a sved pelda alapjan (ahol
egyebkent allami iranyitas alatt van a nyugdijrendszer), ami az
akkumulalt tokenek az alapon beluli kezeleset teszi lehetove. De ez
nem azt jelentette volna, hogy a Nyugdijbiztositasi Onkormanyzat kezeli
a penzt. Szo szerint azt mondtuk, hogy a vizfejtol el kell valasztani.

MN: De Gere felvetese azert nem teljesen irracionalis, nem? Oriasi
hatalom evente 600 milliard forintot szetosztani.

VJ: Szamomra mindig megdobbento, amikor a Nyugdijbiztositasi
Onkormanyzatot mindenki a hatalommal azonositja. Engem nagy hatalmu
embernek tartanak, eleve elnok vagyok, aztan ott az ingyenes
vagyonjuttatas az onkormanyzatnak, plusz a 650 milliard koruli
koltsegvetes. Csak azt felejtik el, hogy ezeket a kerdeseket rendre a
parlament donti el. A penzugyi befektetesek eseteben pedig honapokkal
ezelott megmondtam: leginkabb azert szeretnek az ingyenes
vagyonjuttataskent kapott 36 milliard forintbol alapot csinalni, mert
nem akarok olyasmivel foglalkozni, amihez nem ertek. Egy
nyugdijbiztositasi onkormanyzatnak a biztositottak szakmai erdekeit
kell kepviselnie.

MN: A vitaban sokszor utaltak a tb-onkormanyzatok homalyos es
attekinthetetlen penzugyeire.

VJ: Fogalmazzunk pontosan: a nyugdijbiztositot ilyen vad sosem erte,
csak az egeszsegbiztositasi onkormanyzatot.

MN: Akkor a nyugdijonkormanyzat elnoksege miert zart ulesen
targyal (lapzartank utan) a vagyongazdalkodasrol? Mint adofizeto
polgar, abszolut ram tartozik, hogy onok hogyan gazdalkodnak az en
penzemmel.

VJ: Jo kerdes. Ugy gondolom, hogy ha az onkormanyzat mondjuk dontest
hoz arrol, hogy valamilyen fontos reszvenyeit el akarja adni, akkor
megbolondul a tozsde. Az ilyen uzleti dontesek nem tartoznak a
nyilvanossagra. A nyilvanossagra tartozik ennek a vagyonnak az
allapota, erteke. Ha on azt vetne fel, hogy ne csak az eves
koltsegvetesi beszamolokban, hanem negyedevente adjunk
tajekoztatast a tarsadalom szamara, en erre habozas nelkul igent
mondanek.

MN: Kornai Janos irja legujabb konyveben, hogy a szocialista part
1994-es gyozelme ota "megerosodtek a tarsadalmi-gazdasagi kapcsolatok
szovevenyen belul a korporatista szalak", amelyek osszefonjak a
kormanyt, az MSZP-t, a tarsadalombiztositast es a legerosebb
szakszervezetet. On szerint korporativ intezmenyek a
tb-onkormanyzatok?

VJ: Nem. Kornai ur itt allit valamit, es en ezt csak cafolni tudom.
Jelentem, nem vagyok osszefonodva senkivel. A tb-onkormanyzatokat
1992-93-ban azert hoztak letre, mert az akkori hatalom es az akkori
ellenzek pontosan tudta: mind a nyugdijrendszert, mind az egeszsegugyet
at kell alakitani. Ezert megkertek a munkaadokat es a
munkavallalokat, hogy ebben a tortenetben vegyenek reszt. A reszvetel
es az onkormanyzatisag segitettek ennek a folyamatnak a
legitimizalasat meg azt, hogy ne a mindenkori hatalmat szidjak, hanem a
tehetetlen es impotens onkormanyzatokat, amelyek - ugymond - keptelenek
megorizni a regi vivmanyokat. Hogy ez a szandek mennyire tetten
erheto, jol mutatja a mostani vita: senki se azt mondja, hogy X. ember
vagy Y. testulet hibazott, hanem hogy "nem kell onkormanyzatisag, nem
valtotta be a hozza fuzott remenyeket". Pedig csak arrol van szo,
hogy tul vagyunk a reform kritikus szakaszan, nem kell mar a
fugefalevel a hatalom szamara. Most mar eldolt a koncepcio, ezt mar
jobb izombol megcsinalni. Egy miniszterium mindig konnyebben utasit egy
alarendelt hivatalt, mint egy onkormanyzatot.

MN: Tenyleg: egy nyugdijbiztosito eseteben miert fontos az
onkormanyzatisag?

VJ: Aki ismer, tudja, hogy utalom a burokraciat, ezzel egyutt ugy
gondolom, volna ertelmes feladata a nyugdijonkormanyzatnak. A reformmal
a nyugdij egyre inkabb biztositasi elvu rendszerre valik. Ezt a
munkaadok es a munkavallalok jarulekaibol finanszirozzak, ugyhogy
a kepviseloik joggal ellenorzik, mi tortenik a jarulekaikkal.
Masreszt ennek a biztositasi elvnek a terheit megiscsak kozosen
kellene megbeszelni a mindenkori allammal, mert valamilyen merteku
szolidaritasnak helyet kell benne hagyni. Minel tobben vallaljak ezt a
kockazatkozosseget, annal nagyobb az esely arra, hogy bar szereny
szinvonalu, de letezo es ertekallo juttatasban legyen resze.

Seres Laszlo

(A nyugdijreformrol bovebben a 12-13. oldalon.)

Vizsgalobizottsagokban e ciklusban nem volt hiany, bar ezek
eredmenyessegerol megoszlanak a velemenyek. A Szokai-Tocsik-ugyet
vizsgalo parlamenti bizottsag munkajarol mar csak minuszos hirekben
szamolnak be a lapok, az olajgate-re pedig Dunai exminiszteren es Hujber
Otton kivul joszerivel senki sem emlekszik. Az ellenzek ismet
probalkozik: osszegyult a kello szamu kepviseloi szigno a
partvagyonokat vizsgalo bizottsag felallitasahoz. Egy a gond: mire a
kepviselok elolvassak es megertik az errol szolo javaslat cimet,
mar ki is irtak az uj valasztasokat.

Az eseti bizottsagok letrehozasaval eddig nem sok gondja akadt a
kepviseloknek. Az 1994-ben alakult parlament kormanyparti tobbsege
szakitott az elozo ciklus hagyomanyaval, s nemes - azota nehanyszor
megbant - gesztuskent lehetoseget adott az ellenzeknek arra, hogy ha
valahol valamilyen stiklit szimatol, akkor orszaggyulesi
vizsgalobizottsag felallitasat kezdemenyezhesse. Ehhez nem kell
mas, mint hetvennyolc kepviselo alairasa, illetve egy formalis
szavazas az Orszaggyulesben. E testuletek tagjai aztan honapokig -
kulon honorarium nelkul is - abban a hitben elhetnek, hogy most
valoban valami fontosat tesznek a Mi Hazankert.

Az eddig mukodo

bizottsagok egyebkent nem jartak tul sok sikerrel, s ennek nem mindig
az volt az oka, hogy a celtabla melle lottek. E testuletek ugyanis
paritasos alapon mukodnek - ez alol csak a Fidesz-MDF-szekhazugyet
vizsgalo, kormanytobbseggel felallo albizottsag a kivetel -, ami
eleve kerdesesse teszi a tenyek es informaciok azonos
ertekeleset. A legnagyobb figyelmet (termeszetesen a Tocsik-bizottsag
mellett) az olajgate neven elhiresult ugyet vizsgalo testulet
munkaja kapta (legalabbis kezdetben); a bizottsag "konszenzussal"
elfogadott - es tobb mint egyeves vizsgalat utan benyujtott -
egymondatos hatarozati javaslatat e heten kezdte targyalni a parlament.
Az ellenzeki kepviselok es partjaik joreszt persze sajat politikai
arculatuk alakitasara hasznaljak e vizsgalatokat. A Fidesz
nepszerusegenek novekedeseben peldaul ketsegkivul jelentos
szerepet jatszott a Szokai-Tocsik-ugyben vallalt kivizsgaloi szerep,
nem is csoda, ha ez a teny idegesse tette a kormanypartokat.

A jelek szerint a kozelmultban benyujtott, a partok vagyonat vizsgalo
testulet letrehozasara vonatkozo javaslattal

betelt a koalicios pohar

Igaz, az inditvany cimet olvasva ezen nem is csodalkozhatunk: az
orszaggyulesi javaslat "A valasztasokon minositett politikai partok,
az altaluk, illetve jogelodjeik altal alapitott vallalatok,
egyszemelyes kft-k, valamint az 1990. evi LXXIII. torveny hatalya ala
tartozo tarsadalmi szervezetek tulajdonaba, illetve hasznalataba
kerult ingatlanokkal kapcsolatos kerdeseket vizsgalo bizottsag
felallitasarol" szol. Szep. A bizottsag az 1994-es valasztasokon
elert eredmenyek sorrendjeben vizsgalna a partokat - vagyis az MSZP
es az SZDSZ kerulne eloszor teritekre, ezutan pedig az FKgP
kovetkezne. Ha arra gondolunk, hogy e bizottsag otlete fideszes fejekbol
pattant ki (a javaslatot Ader Janos ugyvezeto alelnok jegyzi), akkor
tobb mint feltuno a keplet: a valasztasokig hatralevo bo egy
evben a Fidesz potencialis ellenfeleinek esetlegesen felmerulo
vitathato tranzakcioirol cikkezhetne a sajto.

Amennyiben a testulet felall, munkajanak kozeppontjaban minden
bizonnyal a partingatlanok szerepelnek majd. Ez a kerdeskor valoban
meger egy kis kutakodast. (Lasd: Prolongalva, MaNcs, 1997. februar 20.)
Egy 1990-ben hozott torveny szuntette meg a tarsadalmi szervezetek
kezeloi jogat, s az ingatlanokat e szervezetek kezelesebe adta. Az
MSZP-rol nehany eve kiderult, hogy az orszagszerte hasznalataban
levo tobb mint 200 ingatlan jelentos reszebol a torvenyeket
megsertve hasznot huz. Az allami tulajdonu epuletek ugyanis
kulonbozo vallalkozasoknak adnak helyet hol - bevallasuk szerint -
ingyen, hol ugynevezett "mukodtetesi szerzodes" kereteben. Csakhogy a
torveny az ingyenes berbeadast is tiltja. Csak egy pelda: a
szocialistak kozponti partszekhaza melletti, a Koztarsasag ter 26.
szam alatt levo ingatlanban kapott helyet Hamori Csaba kapitalista, a
baloldallal tomorult egykori KISZ-vezer BalO nevu vallalkozasa is,
amely ceg arrol hiresult el, hogy egy (minden bizonnyal tisztesseges)
palyazaton jogot nyert a kepviseloi irodahaz ablakainak
felujitasara. (Lasd: Windows '96, MaNcs, 1996. februar 8.)

A szocialistak

nyilvanvalo torvenyserteseinek

azonban semmilyen kovetkezmenye nem volt. Mint ahogyan annak idejen azt
is kimagyaraztak, mikent kerulhetett 1993-ban az MSZP tulajdonaba egy
olyan ingatlan, amelynek tulajdonosa valojaban a part egyik korabbi
vallalata volt. A part es a vallalat egyarant jogot formalt az
ingatlanra, am a per vegul is megegyezessel zarult. Ezzel szinte egy
idoben a vallalat kozel 280 millio forintert ertekesitette az
epulet egy reszet, majd gyorsan kft-ve alakult, amelynek alapitoja,
mit ad isten, a Magyar Szocialista Part volt, s a ceg
felugyelobizottsagaban olyan prominens szemelyek kaptak helyet, mint
Baja Ferenc es Janosi Gyorgy.

Ugy tunik, 1998-ban sem szamithatunk unalmas kampanyra - mar
amennyiben az Orszaggyules megszavazza ennek a bizottsagnak a
letrehozasat. Kormanyparti politikusok ugyanis a Narancsnak ezzel
kapcsolatban "ketkedesuknek" adtak hangot. Tobb kepviselo is felhivta
a figyelmet arra, hogy a korabbi kezdemenyezeseket a haz tobbsege
mero nagylelkusegbol szavazta meg, de semmilyen jogszabaly nem irja
elo, hogy ennek mindig igy kell lennie. Nem beszelve arrol, hogy a
valasztasokig elhuzodo anyazas megnehezitheti egy uj koalicio
letrejottet.

A jelek es a politologusok szerint ugyanis 1998-ban az is osszenohet,
ami most meg nem tartozik ossze.

B. G.

Akar meg jo is volna latni oket, szerencsetlen kisoregeket, ahogy az
arcuk ele tett karjukkal osonnak el a targyaloterembol, amelyben
jobbara jelkepesnek mondhato buntetesuket kimondtak, hat akkor ennyi
a buntetesuk, nyugszik meg az erkolcsi gyozelmekre ehes
igazsagerzet, a vesszofutas a vakuvillogasban meg az, hogy a
szomszedok darab ideig bizvast nem fogadjak a koszonesuket.
Kulonosen a negy egykori Stasi-tiszt koszoneset nem, akik a RAF
terroristainak rejtegetesi ugyeben bizonyultak sarosnak, holott mas
bunuk, engedi sejtetni az itelet indoklasa, nemigen volt, mint az, hogy
tagjai voltak a Stasinak: a RAF-tagok elrejtese az NDK-ban es mindaz, ami
ezzel jart, tehat az, hogy kikapcsoltak a terroristakat, megelolegezve
nekik azt az ideologiai rokkantnyugdijat, amelybe kesobb az oket
befogado allam maga is lecsuszott, aligha szankcionalhato.

Ezek utan aligha meglepo, hogy meguszta az a ketto is, akinek az
archetipikus Fal-gyilkossag ugyebe, Peter Fechter lelovesebe es
elverezni hagyasaba sikerult belekeverednie. Fechter volt az elso, aki
nekirohant az akkor ujdonsagnak szamito berlini Falba, a hatarorok
lottek, talan kisse remego, rutintalan kezzel, Fechter osszeesett, es
mig a hatarorok a lehetseges eljarasokat latolgattak mintegy
haromnegyed oran at, elverzett. Tudta, hogy loni fogunk, ki volt
irva, tarta szet a karjat az egykori hataror, es a birosag sem
tett maskent.

Igy van ez jol. Ha azt irjak ki, hogy loni fognak, ne menjunk oda, ha
jot akarunk, mert tenyleg loni fognak. Meglehet, olykor rendszert
valtanak, es utana darab ideig bunosoket keresnek a korabbi parancsok
vegrehajtoi kozott, am aztan, ha rossz szajizzel is, de futni
hagyjak oket. Az elitelesuk meg felrevezetne az embereket, meg
rakapnanak, hogy egyeni donteseiket a fennallo rendnek szegezzek,
nekirontananak Falnak, hatarnak, tilalomtablanak, onkentes rendnek es
felulrol kezdemenyezett konszenzusnak, visszapofaznanak, mert meg azt
hinnek, hogy van meg egy eselyuk, egy Odaat, ahol helyere billen az
Ideat totagasra allitott vilag, vagy ha errol jozanul letennenek
is, meg mindig hinnenek valamifele utokorban, ami igazolja oket es
felhotlen, ostoba huszarcsinyeiket. De nem, nincs utokor, nemhogy kesei
igazsagtetel, de meg bosszu sincs, csak raison d'etat. Jol van ez
igy.

Azert nem ugy van az, hogy nemet nem ismer hatart onmarcangolasban, ha
multjara terelodik a szo. A Wehrmachtot peldaul meg sokan szeretnek
megtartani szep emlekezetukben.

Vandorkiallitas, A Wehrmacht buntettei 1941 es 1944 kozott borzolja
immar ket eve a hazafias kedelyt Nemetorszagban es Ausztriaban; de
olyan felindulast es larmat, mint nemreg Munchenben, sehol sem
okozott. Februarban, egy szombati napon otezer neonaci todult a
varosba, hogy tuntessen a vilaghaborus nemet hadsereg emlekenek
mocskolasa ellen. Ennyien, s igazi nacik, nemcsak affele hetkoznapi
fasisztak, akik ugy tesznek, mintha nem, vagy tenyleg nem is tudjak, sok
kopasz fiatal es nehany lokott oregember, regen gyultek mar ossze
- igaz, csak a rendorseg mentette meg oket az alapos verestol, a
ketszer annyi ellentuntetotol, akik hajigaltak rendesen kovel,
tojassal, paradicsommal, ilyesmivel, ami epp keznel van ilyenkor
szombaton, bevasarlas utan.

A neonaci felvonulas eltakarta, hogy

nem csupan tebolyultak

elszigetelt csoportjanak tiltakozasarol van szo. Mar a kiallitas
megnyitojat botranyos jelenetek kisertek: a varosi
keresztenyszocialis kepviselok egyidejuleg es demonstrative az
ismeretlen katona sirjanal koszoruztak, majd a tanacshazara vonultak
emlekulni, ahol azonban a Zoldek helyisegeibol elolopakodo
antifasiszta tuntetok lenaciztak, stilszeruen sorrel locsoltak es
korsokkal dobaltak oket, mikozben Munchen utcain is heves vita,
elenk lokdosodes folyt a kiallitast vedelmezo es ellenzo
jarokelok kozott.

De nemcsak a CSU, elen a bajor miniszterelnokkel: az amugy
mertektarto konzervativ sajto is fanyalog, kifogasol orszagszerte. A
biralat gondolatmenete igy rekonstrualhato: a kiallitas nem
tartalmaz semmi ujat, ezt mar mind tudjuk, fenykepek kivegzesekrol,
akasztasokrol, az aldozatok civilben, a hoherok a nemet hadsereg
egyenruhajaban valahol Oroszorszagban. Viszont mivel csak ezt mutatja,
egyoldalu celja, hogy haborus bunoskent abrazolja az egesz
Wehrmachtot, mind a 18 millio embert, az akkori nemet felnott
lakossagot, mintha mindannyian ezt csinaltak volna azok a derek fiuk, a
nepirtast, nem csak nehanyan kozuluk, s ekkeppen gyalazza,
szennyezi emlekuket, mikozben nem emlit ellenallast vagy legalabb
korrekt gyilkolast, hiszen lehet, hogy partizant akasztanak egyik-masik
kepen, amit jovahagy a haborus nemzetkozi jog is - bizonygatja
teljesen komolyan a Frankfurter Allgemeine Zeitung, na meg, hogy

mindig csak azok az aldozatok,

hat mer', szegeny nemet katona, akinek "Hitler ellopta boldog
ifjusagat" (ugyancsak FAZ), talan nem volt aldozat? S vegul: mindenki
ugy gondolkozik persze errol, ahogy akar, de a muncheni szocialdemokrata
polgarmesternek nem lett volna szabad "allami" epuletbe, mintegy
hivatalos allaspontkent, a varoshazara hozni a gyujtemenyt.

A valogatas ketsegkivul egyoldalu. A kiallitas ugyanis
temajarol, a Wehrmacht es nem peldaul a Voros Hadsereg buneirol
szol, amiket egy bajor politikus reklamalt es szeretett volna
megtekinteni ugyanezen alkalommal. Sot maga a tema bizonyosan nem
fuggetlen a rendezok szemelyetol, s akar attol a konzervativ
reszrol kejesen emlegetett korulmenytol, hogy egyikuk, a
multimilliomos mecenas es tarsadalomkutato, Jan-Philipp Reemtsma
korabban uj- es szelsobaloldali korokkel es gondolatokkal
rokonszenvezett, mig masikuk, Hannes Heer valamikor a nyugatnemet
kommunista part tagja volt.

De a tenyek, a Wehrmacht tomeggyilkossagai ettol meg ugyanazok. Teny
viszont az is, hogy a masodik vilaghaboru idejen egyedul Berlinben 200
ezer haditorvenyszeki iteletet hoztak, hogy

huszezer nemet katonat vegeztek ki

Ami ket megfontolasra indit. Eloszor nemi megertesre hangol: parancs
alol kibujni haboruban nem ajanlatos. Masodszor tiszteletet ebreszt:
megis tomegesen probalkoztak ezzel nemetek. De hogy az iteletek,
nehany kiveteltol eltekintve, mindmaig ervenyben vannak, hogy a
vilaghaboru ota nem sikerult egy rehabilitacios torvenyt
osszehozni, mikozben elitelt haborus bunosok mind a mai napig
kapjak a haborus sebesulteknek jaro nyugdijat, jelzi, hogy valami
megsem es nagyon nem stimmel Nemetorszagban a Wehrmacht ertekelese
korul.

Felmerul a gyanu, hogy a kiallitok tudtak, mit akarnak, s elevenbe
vagtak, mert el meg a legenda: hos Wehrmacht es bunos SS. Akad meg
mitosz, rombolnivalo. De ha elfelejtjuk a polgari lakossag
gyilkolasat, akkor is: tulajdonkeppen

mi a banatot keresett

a nemet hadsereg Kelet-Europaban? Mar maga a haboru, csupan katonai
aldozataival is, buntett volt - emlekeztet ra peldaul Ralph Giordano
publicista. Himmler megsemmisito apparatusa pedig pontosan addig
nyujtozkodott, ameddig a Wehrmacht hoditasa ert. Barmit is gondoltak
szemely szerint a nemet katonak, gyozelmeik hajtottak az SS karjaiba
es koncentracios taborokba a leigazottakat. Hozzatehetjuk: ezt a
haborut nem relativizalja a tortenelem szemelytelen logikaja sem. A
versailles-i bekebol legfeljebb a revans, de nem a vilaghoditas es
vegkepp nem a nepirtas kovetkezett.

Konzervativ kritikusek alighanem ismet a kollektiv bunosseg
elmeletet szimatoljak, amit nemreg az amerikai politologus, Daniel
Godhagen elevenitett fel a nemet rendori alakulatok lengyelorszagi
remtettei peldajan. A kerdes azonban, hogy a nemet hadsereg
"egeszeben" bunos volt-e es sommasan elitelheto, egyszeru
kulonbsegtetellel megvalaszolhato. A hodito es nepirto
hadjaratot folytato Wehrmachtot ugy, ahogy van, aligha lehet mentegetni.
De a 18 millio ember - ellenalloktol es szokevenyektol kenytelen
parancsvegrehajtokig es onkentes hoherokig - ertelemszeruen igen
kulonbozokeppen felelos a tortentekert.

Schauschitz Attila

(Berlin)

Vasarnap a kabinet elhatarozta magat: meglepi azt, amit a kommunistak
nem mertek, a nepnemzetiek nem tudtak meglepni. Ugy husz eve van
napirenden a magyar nyugdijreform hol elvi, hol gazdasagi
megfontolasokbol; csak a megtorpedozasa, az volt mindig politikai. Most
azonban nincs menekves: jovo januartol kisse megfurt allapotban, de
jon a tokefedezeti piller es vele annak a lehetosege, hogy magunk
gazdalkodjunk a penzunkkel, es megkerdojelezzuk az allami
"felelossegvallalast" olyan teruleten is, ahol eddig nem volt divat.

Egy olyan idoszakban, amikor mindenki utonall, demonstral, de megoldast
tovabbra is a kormanyzattol var, igen bator dolog volt belevagni a
rendszervaltas egyik legvitatottabb reszebe, az evi 5-600 milliard
forintos szocialis elosztast jelento nyugdijreformba. Mar csak azert
is, mert sokan azt se tudjak, kinek mennyit fizetnek tb-jarulek cimen,
kitol mennyit von le pontosan kicsoda, es ezert mit varhatnak, ha
varnak egyaltalan barmit az "ingyenes" ellatason kivul. A
penzugyminiszterek kedvenc spiritualis legendajarol, az
allamhaztartasi reformrol regen nem hallottunk (talan be is lesz
aldozva a nagy eloszto rendszereket elvezo klienturaknak), de egyik
lenyeges eleme azert most hatarozottan kezd materializalodni.

Felkeszulni

A hetvenes evek partkongresszusain meg komolytalan, a nyolcvanas evek
reformkoros-kozgazdasz-tud.szoc. tanszeki-felellenzeki miliojeben
mar komolyabbnak veheto vita folyt az idoskori es mas szocialis
ellatasok jovojerol. Ket evvel a rendszervaltas utan az
Antall-era parlamentje vegre ugy dontott, hogy a szereny 60/1991.
szam alatti hatarozataval beveri az elso szoget a szocialetatista
gondoskodas koporsojaba azzal, hogy gyakorlatilag kimondja: a
nyugdijrendszer ebben a formajaban nem tarthato tovabb. Maig tarto, a
kotelezo "szakmaisag" cimkejevel ellatott politikai erdekharc,
lobbi-huzavona kezdodott, 1993-ban egy kollektiv politikai
felreertesbol kifolyolag megvalasztottuk a ket tb-onkormanyzat
szakszervezeti bizalmijait es tombhazfelugyeloit; majd szep csendben
megalakultak az elso, mara igen nepszeru onkentes nyugdijpenztarak.
A vita, akar a nemzetkozi helyzet, egyre fokozodott.

Kevesen voltak olyanok, mint Magyarorszag elso szamu kozgazdaja,
Kornai Janos, akik tobbszor felhivtak a figyelmet: ami itt a tb- meg a
nyugdijreformrol szolo inkabb technikai jellegu vita, az valojaban
egy szabad tarsadalom legalapvetobb elvi-filozofiai kerdeseit
feszegeti: milyen mertekben van szukseg allami szerepre a szocialis
ellatasokban? Van-e joga az allamnak nivellalni az ellatasok
szintjet? Elfogadhato-e egy szocialis szolgaltatas monopoliuma?
Vergodes es remeny cimu konyveben (Kozgazdasagi es Jogi
Konyvkiado, Budapest, 1996) Kornai professzor az allami minimalnyugdij
megtartasa mellett az egyeni, biztositasi elven mukodo
nyugdijszamla, a tokefedezeti elv bevezetese mellett ervel: "A
szamlan felgyult osszeg es az abbol folyositando nyugdij
alapjaban nem attol fugg majd, hogy nyugdijas koraban, azaz mondjuk
2040-ben eppen mit diktal az akkori parlamenti tobbseg pillanatnyi
politikai erdeke (...). A biztosito es a biztositott kozott nem
politikai megallapodas, hanem kommercialis maganszerzodes jon letre;
a befizetes es a kifizetes kozott egyertelmu aranyossag all fenn."

Vigyazz

Azonban amig ez a kormany kialakitotta a parlamentnek benyujtando
elkepzelesgyujtemenyet, az nagyon is tanulsagos napi politikai
alkufolyamat volt, mint erre Vago Janos tesz is utalast a lapunk elejen
olvashato interjuban (bar hogy az Erdekegyezteto Tanacs [ET]
legutobbi ulesen ki kinek mit adott be, az meg homaly). Az
alapfelallas a kovetkezo volt: a Penzugyminiszterium (PM) kornyeki
chicagoi monetaristak kezdetben fifty-fifty aranyu allami
magannyugdij mellett kardoskodtak; a Nyugdijbiztositasi Onkormanyzat
a feloszto-kirovo rendszer teljesitmenyaranyosabbra pofozott
megtartasa mellett ervelt, generaciok kozti szolidaritasra meg
"egyutt sirasra, egyutt nevetesre" hivatkozott. A Nepjoleti
Miniszterium (NM) tette meg a legnagyobb utat: kezdetben ugyanazt
hangoztatta, mint a nyugdijonkormanyzat, a jarulekszerzo ido
kiszamitasara pontrendszert javasolt, majd atallt a PM oldalara, es
a ket tarca megalkudott a maig vegigvitt ketharmad-egyharmad aranyban.
A parlament pedig elso lepeskent tavaly dontott a nyugdijkorhatar
fokozatos 62 evre emeleserol.

Partpolitikailag a dolog ugy nez ki, hogy az SZDSZ nyomatta a leginkabb
a reformot, amelynek baberjait konnyen az MSZP arathatja le, a jobboldali
ellenzek pedig a "nemzeti-szabadelvu Fidesz - MPP-vel es a baloldali
szakszervezetekkel karoltve utasitotta el a tokefedezeti elv
kotelezove tetelet.

Kesz

Az uj nyugdijrendszer fobb elemei, elvi alapjai ugyanazok, amelyekrol
mar eddig is beszamoltunk (MaNcs, 1996. februar 15. es majus 16.),
igaz, akad nehany fontos valtozas (peldaul megszigoritjak a
rokkantsagi jogosultsagot, ami egyben le is valasztja az egeszsegugyi
szempontot a nyugdijrendszerrol).

o Minden piaci retorika ellenere egyelore marad a jarulek merteke,
tehat tovabbra is brutto keresetunk 30,5 szazaleka vonodik le
nyugdijra. Nagyvonaluan szo van 30 szazalekrol.

o Ketharmad aranyban megmarad a tarsadalombiztositasi nyugdij
jelenlegi feloszto-kirovo rendszere, amelynek lenyege, hogy a mai
nyugdijasok jaradekait a mai aktiv keresok es munkaltatok
jarulekaibol finanszirozzak.

o Ezen belul viszont a leglenyegesebb valtozas: a nyugdijonkormanyzat
elkepzelesenek megfeleloen bevezetik a pontrendszert, amivel
attekinthetobbe akarjak tenni az egyes evek kereseteit es fizetendo
jarulekait. Egy pontot er majd az adott evi atlagkeresetnek megfelelo
kereset, felet a feleakkora, masfelet a masfelszer akkora. Ezeket a
vegen jol osszeadjak, es igy kapja meg mindenki a munkanyugdijat.

o Uj kotelezo elemkent bejon a nyugdijrendszer tokefedezeti pillere:
1998-tol keresetunk egy reszet (nem 10, hanem csak 6 szazalekat) egy
altalunk valasztott privat nyugdijpenztar szamlajara fizetjuk majd
be, hogy ottan jol kamatozzon. Az allam vegul is garanciat vallalt a
teljes hozamra.

o Termeszetesen tovabbra is kothetunk szerzodest valamelyik mar
letezo onkentes nyugdijbiztosito penztarral is, ha meg maradt
valami a zsebunkben. Az ilyen az adokedvezmeny miatt lehet jo
befektetes.

o Vegso menedekkent megmarad az idoskori jaradek mint kiegeszito
szocialis minimalellatas mindazoknak, akik nem szereztek eleg
jogosultsagot a mindenkori atlagkereset egyharmadanak megfelelo
nyugdijszint osszehozasara.

o Nem kizart, hogy az ET-szandekkal szemben megsem halasztjak 2000-re
a mai nyugdijasokat erinto ugynevezett vegyes (svajci) indexalas
bevezeteset, azaz a nyugdijaknak az araktol es berektol valo
fele-fele aranyu, kiegyensulyozottabb fuggeset. Az ET fokent etikai
okokbol hagyta volna meg ket evig a berkovetest: a nyugdijasok
"egyutt nevetve" profitalni akarnak a varhato realber-novekedesbol.

o A nok szamara tiz ev ugynevezett szolgalati ido eseten
jarulekszerzo idonek fogadtak el ket evet gyermekenkent, egy ev
helyett - az anyasag nemzeti szponzoralasat egyebkent a jovoben
varhatoan egyetlen konzervativ kormany sem veszelyezteti.

Arra a kerdesunkre, vajon nem tartja-e a szakszervezetek altal hat
szazalekra "lefurt" tokefedezeti elvet sovanyka eredmenynek, Gere
Adam befektetesi bankar "oriasi sikernek" nevezte, "hogy egyaltalan
bevezetik a tokefedezeti pillert, mivel igy csokken a rendszerbol
szarmazo felelotlenseg". Gere (akinek PM-nyugdijkoordinalo munkaja
ezzel veget is ert) utalt arra, hogy ez a mostani hatszazalekos
tokeresz evente emelkedik nyolc-, majd tizszazalekos aranyra.
Kulonben is, a kormany adokedvezmenyekkel tamogatja az ezen feluli
befizeteseket privat penztarakba.

A kormany altal levezenyelt nyugdijreform-vita nem volt eleg hosszu
es eleg nyilvanos, a lakossag nem ismerhette meg az osszes fel erveit
es ellenerveit, sokszor alcivil szervezetek vitattak meg a kerdest -
ezt biralta sajtoertekezleten egy fiatal szocialpolitikusok altal
letrehozott uj szervezet, a Civil Kezdemenyezes a Nyugdijreform
Nyilvanossagaert. A szervezet ezert aztan civilekhez kepest szokatlan
aktivitassal belevetette magat a politika szferajaba, sajtofigyelesbe
kezdett, es meg a tarcak kozti koncepciokozvetitest is vallalta
azert, hogy vegre osszesito tabellat keszithessen a PM/NM es a
nyugdijonkormanyzat elkepzeleseirol. Ennek ertekebol meg az sem
von le semmit, hogy a Ferge Zsuzsa-fele ELTE Szocialpolitikai Tanszekhez
es a nyugdijonkormanyzathoz kozel allo ervelessel rendesen
elkuldtek a PM/NM-koncepciot a jo edes anyukajaba.

"Nem igaz, hogy alcivilekkel vitattuk meg a nyugdijreformot" - keri ki
maganak a vadat Gyorfi Istvan, az allamhaztartasi reformert felelos
miniszteri biztos, utalva arra, hogy tobb tucat forumon, koztuk sok
szakszervezetin volt szo a kerdesrol. "Az ET-n igazi attores
tortent, de nem politikai alku, hanem szakmai ugyekben tanusitott
kompromisszumkeszseg vezetett eredmenyre" - mondta a Narancsnak Gyorfi,
aki szerint a hatszazalekos tokepiller "meg eppen az a hatar, ahol
megeri belevagni". A biztos olvasataban egyebkent a torveny
megszuntet egy hevesen vitatott dolgot: nok es ferfiak egyenlotlen
jaradekat, arra hivatkozva, hogy a nok tovabb elnek. "Ki lesz mondva,
hogy nok es ferfiak egy kockazatkozosseget jelentenek, ugyhogy
valoszinuleg az egyes penztarak dontenek arrol, elfogadjak-e az
uniszex halandosagot."

A szerencsetlen sajtovisszhangot kivaltott PR-kampanytervet (ld. meg
"parbeszed latszatat kelteni a lakossaggal") a kabinet elvetette, szo
sincs arrol, hogy egymilliardot koltenenek a nyugdijreform eladasara.
"Csak 20 milliot adtunk ki arra, hogy a napilapokban megismertessuk a
kormany koncepciojat." Az allamhaztartasi reform uj
PR-strategiajara oktober 28-an kozbeszerzesi palyazatot irtak ki,
amelynek hatarideje eppen mult szerdan jart le. A sikeres nyertest egy
Kupa Mihaly (hol hallottuk mar ezt a nevet?) vezette fuggetlen bizottsag
valasztja ki. (A tarca PR-csoportjat lapunk informacioja szerint Neuman
Peter reklamugynoksegi vezeto utan most K. Nyiro Jozsef, a
Vilaggazdasag munkatarsa vezeti.)

Rajt

A Nyugdijbiztositasi Onkormanyzat elnoke kerdesunkre elmondta:
"alapvetoen elegedett" a kiharcolt eredmenyekkel, hosszu tavon viszont
aggodik. "A kormanyzat makroszamitasai a valtozas okozta hianyrol
2050 korul 67 ezer milliard forintos kulonbseget mutatnak a mi
szamainkhoz kepest." Vago Janos fokent a pontrendszer bevezeteset
tartja fontosnak a palyakezdoknel, mivel a mai nyugdij- es informatikai
rendszerben "remenytelennek" latja az allampolgarok adatainak
begyujteset. Vago szerint egyebkent a nyugdijugyre semmilyen
kihatassal nem lesz az, hogy a kormany ugy dontott: nem lesz tobb
tb-onkormanyzati valasztas, a munkaadokhoz hasonloan a szakszervezetek
is delegalnak majd tagokat az egyaltalan nem korporativ testuletekbe.

Mire szamit most a bank- es tokepiac? - erdeklodtunk Gere Adamtol.
"A bankarok es a befektetok most meg varnak. Ovatos emberek, meg
akarjak varni a torveny szoveget. Varakozasaik szerint ugy 80-150
milliard forint kerul majd igy a tokepiacra evente, ennek jo resze
varhatoan reszveny formajaban, ami elsosorban a kulfoldi
befektetok szamara jo hir." A legfontosabbnak azonban a penzember azt
tartja, hogy "olyan nyugdijrendszer szuletett, amely meghagyja az
egyennek a valasztas szabadsagat".

- seres -

* Menekules a gyozelembol *

Lassan, de biztosan ugrik a haboru utani nyugat-europai konszenzus egyik
sarokkove, a "generaciok kozti szerzodes": a jolettel egyre tovabb
elnek az emberek, amde recesszal a gazdasag, tobb a munkanelkuli,
egyre fogyik az aktiv kereso, igy aztan aki tud, menekul az allami
nyugdijrendszer kizarolagossagabol. Latin-Amerika gazdasagilag
liberalizalodo orszagai pedig egyre erdekesebbnek tartjak a - minden
ellenkezo hireszteles ellenere igen jol mukodo - chilei privat
nyugdijat.

Nagy-Britanniaban a kabinet "az evszazad nyugdijreformjanak" nevezi azt
a tervet, amely megszuntetne a jelenlegi feloszto-kirovo elvet, es
kotelezoen bevezetne a tokefedezeti kiegeszito
maganszamla-rendszert - irta a Vilaggazdasag. A tb-jarulekbol
fenntartott allami alapnyugdij megmarad, de csokken a jelentosege.
Londonban ugy szamolnak, hogy a tervezett evi 160 millio font
raforditas megeri, mert a jovo szazad kozepere 40 milliard font
megtakaritast eredmenyezhet.

Nemetorszagban nagy viharokat kavar a konzervativ-liberalis koalicio
reformterve, pedig amit Blum munkaugyi miniszter csapata az asztalra tett,
ahhoz kepest a magyar kormany a szabadpiac elharcosa: csak a
felosztast-kirovast reformalgatnak es nyirbalgatnak, 20-rol 23-ra
emelnek a jarulekot. Nem noveli a dolog hitelet, hogy maga Blum is a
privat nyugdijat emliti, amikor biztonsagrol meg garanciakrol
beszel. A tokefedezet bevezeteset hirdeto Miegel kozgazdasz, aki a
fenti csapatot ott is hagyta, outsidernek szamit. Egyelore.

Ausztriaban, mint arrol mar beszamoltunk, allam bacsi gondoskodik
mindenki idoskorarol. Klima kancellar egyik elso hivatali bejelentese
azonban eppen a nyugdijrendszer megreformalasa volt. Kesz koncepcio
meg nincs; szakertok mar pedzegetik a tokefedezeti elvet, de felnek is
tole, mert "jobban fugg a gazdasagtol", mint a mostani, amelyik ugye
egyaltalan nem fugg. Az osztrakok a biztos allami garancia es a
bizonytalan jovo kozott dilemmaznak eppen.

Chileben, a nyugdij- es egeszsegugyi privatizalas mintaorszagaban
nem tudnak Vago Janos informaciojarol, amely szerint "tizenegy nagy
maganpenztar kozul negy tonkrement": a tizenot maganalapbol hatnak
tavaly rossz eve volt, vesztettek csomo penzt, foleg a sok
keresztbe-atlepes miatt, ami megdobta a koltsegeket. A tobbi kilenc
azonban 1996 elso tiz honapjaban 72 millio dollar profitot termelt, 14
szazalekkal tobbet az elozo evhez kepest. Egyre tobb del- es
kozep-amerikai szakerto utazik Chilebe korulnezni, hogyan lehet
kimaszni a szocialis katyubol.

Megyunk az Agyrem terre, megyunk az Agyrem terre TUN-TET-NI!
Mentunk. Eleink a hetvenes evek elejen, aztan magunk is. Lanchidi
csata, elvettek a szemelyiket, az Angelika presszonal allt a kutyas
rendorszazad, ment a hulye duma, hogy mar a Dunan is jonnek monitorral
(s ilyenkor jo nehanyan kellemesen megborzongtak, mert szamukra ennyi
volt csupan az unnep, latni s persze elegedetten konstatalni azt, hogy
a rendorseg ellenuk vonul fel; ezt is kar lenne feledni). Dioszegi Olga
meg Keszthelyi Zsolt, szegeny; a mostani mediahajos (Enyedi) Nagy Mihaly
volt a jofej kiszes, aki bejott a tomegbe, oszt olyanokat mondott, hogy
"na most, ha nem a Kadar lenne, akkor szerinted ki jonne, mert szerintem
a Nemeth Karoly, azt szerinted az jobb lenne, mert szerintem nem",
ilyenek. Epito kritika, belul kell javitani, semper reformare, nem
partvonalon kivulrol ugatni. Hja, hogy volt olyan precsurkianus ido,
nem is olyan reg, ebben az orszagban, mikor meg orommel,
mellekzongek nelkul kituzott az ember egy kokardat cumbejspil.

Kiirtodtak a muunnepek, a forradalmi ifjusagi napok, de evek ota
minden igazi, kollektiv elmeny sugarzasara melto napon az
elmebetegseg uli torat, talpasok kovetelnek igaz magyar mediat
oktober 23-an, savanyu szagu kulvarosi szakmunkastanulokbol meg a
letezo szocializmus hegyvideki elitjenek csemeteibol verbuvalodott
kopasz-rajok lepnek fel az idegenek tavozasaert zergetollas kalapos
budai uriasszonyokkal karoltve augusztus 20-an. Feregirto tavaszi
napsuteshez szokunk, es a francnak van mar igy kedve barmilyen
kollektiv elmenyre is, nem marad mas erzes, mint hogy ezt is elvettek
tolunk.

Az iden pedig extraval kecsegtetnek: a Blahan majd felolvassak az
"orszagarulo es nemzetpusztito judeobolsevik csurhe" tagjait nev
szerint is. Ez meg nem is lenne akkora hir - hiszen az ezt beharangozo
nyilvanos naci orjongeseken rendre tobb a rendor, mint a
hallgatosag -, de egy masik, rendorsegi minuszos azza teszi. Marcius
9-en ejjel a rendorseg rablokon utott, az egyik elfutott, a masik
meglott egy kozeget, es elmenekult. A menekulo lakasara kiszallt a
szerv, az illeto az ej soran megjelent, majd mikor megerkezve
radobbent, hogy korul van zarva, fobe lotte magat, a helyszinen
meghalt. Eddig a rendorsegi kozlemeny lapzartank idejen. Bennfentes
forrasok szerint azonban ennel tobb van ebben a sztoriban: az
onfobelovo R. J. Szabo Albert nepnemzeti nepjoleti vilaguralmista
testore volt. A rendorok halaszthatatlan nyomozati cselekmenykent
behatoltak lakasara, ahol nagy mennyisegu horogkeresztes textiliat,
komolyabb tuzereju fegyverarzenalt es mindenfele nev- es
cimlistakat talaltak; kozottuk kozeleti szemelyisegek adatait is.
Ugyszolvan minden adott egy jo kis verbo, magyaros politikai
terrorizmushoz.

Szebb jovot!

Revesz Sandor: Aczel es korunk

Annak a tortenesznek, aki egy tortenelmi szemelyisegrol portret
alkot, ket kovetelmenynek kell megfelelnie. Ket nem harmonizalo
kovetelmenynek: a kritikai tavlatnak es az empatianak. E nelkul az
abrazolas vagy magasztalas, vagy leleplezes. Revesz ebben a masodik
konyveben is peldasan megfelel a ket nehezen osszeegyeztetheto
kovetelmenynek, ahogy megfelelt Antallrol irott konyveben is. Mindket
eletrajz targyanak eseteben felmerult az a kerdes, hogy az abrazolt
szemelyiseg a tortenelem nagy alakjai koze sorolhato-e, aki
formatumaval fole emelkedett koranak - ilyen szemelyisegkent
abrazoltak valaha Napoleont eletrajziroi -, vagy inkabb "jelenseg
volt", akiben szemleletes abrazolatban megragadhato egy bizonyos kor,
torekves, egy politikai helyzet vagy modell legfontosabb jellemvonasainak
egyuttese. Aczelrol elismerem, hogy nem nelkulozte a formatumot, de a
fenti ertelemben elsosorban jelensegnek tekintem. A konyv cime jelzi,
hogy meg akarja rajzolni a szemely portrejat es egyben azt a kort is,
amelyet jelensegkent kifejezett. A cim persziflazsa a hasonlo
portrekonyvek cimeinek: nem Aczel es kora, hanem Aczel es korunk.
Jelzi, hogy az abrazolt alak ennek a kornak a jelensege, amelyben meg
mindig kortarsak vagyunk. Ez a kor elmult ugyan, de oroksegkent meg
mindenben meghatarozza azt, amiben benne elunk. Lezarult mult:
lezarultsaga lehetove teszi, hogy a "jelenseg" teljesen attekintheto
legyen. Ugyanakkor "elo mult: feldolgozatlan, ertelmezesre szorul,
megpedig azert, mert jelenunkben csak ez a multertelmezes mutathat
iranyt cselekveseink szamara.

A szemelyiseg megertesenek kulcsat a szerzo megtalalja es bravuros
elemzessel mutatja be az olvasonak. A Kadar-rendszer kulcsemberekent
megjeleno Aczel szemelyisegenek egyik kulcsa zsidosaga, a masik
rehabilitalt volta. Ennek egymasra hatasat es az egymasra hatas
eredmenyet tarja fel a konyv virtuoz modon. A rehabilitalt soha nem
jut harmoniara partjaval es mozgalmaval, mivel annak azok a hangadoi,
akik tudtak, hogy a rehabilitaltak - a mozgalom normaival merve
tetteiket - "artatlanok", ezert nem siettek a rehabilitacioval.
Ovatosak es kenyelmesek voltak, aggasztotta oket a rehabilitacio meg
le nem merheto hatasa. Aczel soha nem bocsatotta meg a rehabilitaciot
1953-54-ben iranyito Molnar Eriknek, hogy kenyelmes lassusaggal
targyalta az ugyeket, es nem zavarta ot kulonosen, hogy a
meghurcoltak - akiknek helyzetet tokeletesen ertette - meg honapokig
raboskodnak. Egyszerre, egy folyamatkent ertette Aczel egyreszt azt,
hogy a Part nem tud elegge szembenezni a sztalinizmus szornyu
melysegeivel, es ezert nem tud megtisztulni tole, masreszt annak
veszelyet, hogy amennyiben ez megis megtortenik, akkor parttalanna
valik a bunos kereses, vegul az egesz Part mindenestul felelosse
valik, a tarsadalom elott bemocskolodik, es igy lebomolva nem marad
mas a szinteren, mint a legsotetebb nyilas reakcio. Ettol a zsido
Aczel erthetoen rettegett, szornyuseget Rakosi bortoneben ujra
megismerte, mivel AVO alarendeltsegu fegyorei a nyilas rabokkal
verettek rendszeresen. Aczel atelte, hogy a bortonbe zart nyilasokat
helyzetuk csak megerositette politikaielit-tudatukban, mig magan es
kommunista rabtarsainak magatartasan latta, hogy a sztalinizmussal
szembenezo kommunista part elveszti elemi identitastudatat es
onbecsuleset. Aczel e masodik felelem miatt nem csatlakozott a Nagy
Imre vezette partellenzekhez: a part onlebontasa utjanak latta annak
tevekenyseget, ami csak a fasiszta reakcio elott nyithatja meg az utat.
De az elsokent emlitett felelem miatt nem tudott ujra maradektalanul
azonosulni 1956. november 4-e utan azzal a parttal sem, amely nem
szakitott teljesen a sztalinista multtal - nem szakithatott, mert a
forradalomnak kellett volna ezzel igazat adnia. A konyv a legujabban
megismerheto dokumentumok alapjan bemutatja, hogy a november 4. es a
forradalom jelleget ertekelo december eleji ideiglenes KB-plenum
kozotti idoben Aczel is azoknak a gyoztesek befolyasolasaval
probalkozo lecsatlakozott partellenzekieknek a szuk korehez
tartozott - a "kemeny mag" e korben Kobol Jozsef es Gyenes Antal,
tovabba Feher Lajos volt, valamint, mint nem regota tudjuk, Aczel is,
a puhabb perem Nogradi Sandor, Somogyi Miklos es Orban Laszlo -,
akik targyalni akartak a jugoszlav kovetsegre menekult Nagy Imrevel,
es amit lehetett, at akartak menteni a forradalom eredmenyeibol. Aczel
1956. november 11-en meg azt javasolta, hogy Nagy Imre alakithasson egy
masik szocialista partot, es a jugoszlav (tehat nem az osztrak)
tipusu semlegesseget kivanta volna. Ez az indulas megmagyarazza, hogy
miert tartozott Aczel a kesobbiekben is a "kadarscsina"
jobbszarnyahoz.

Aczel szerepe a paternalista onkenyuralom egyik kulcsember-szerepekent
ertelmezheto. Ha elkepzelunk egy Kadar-emlekmuvet, egy haromszog
alaprajzu pilleren nyugvo szobrot kell megalmodnunk. A talapzat harom
sarkan harom szobor, Kadar mellett a harom legfontosabb mellekalak:
Aczel, Biszku es Feher Lajos. Feher Lajos a rendszer jelleget
meghatarozo sajat arculatu agrarpolitika megjelenitoje, a rendszer
legsikeresebb gazdasagi es tarsadalompolitikai teruletet megtestesito
figura. Biszku a rendszerbe vesztartalekkent beepitett sztalinista
eroszakpotencial. Kadarista modon iranyitja ezt a potencialt,
mikozben mas szereplok allandoan arra akarjak hasznalni, hogy a
kadarizmust ujra olyasfele szabalyos, kemenyebb diktaturava
korrigaljak, amilyen a Novotny vezette Csehszlovakia es az Ulbricht
vezette NDK. Aczel az "ertelmisegpolitikus". Ez a legfontosabb terulet,
mert az ertelmiseg az a tarsadalmi terep, ahol burkoltan mindig mukodik
ellenallas a diktaturaval szemben es latensen mindig jelen van a
lazadas veszelye. Revesz rendkivuli erudicioval abrazolja az
Aczel altal muvelt ertelmisegpolitika egyes szakaszait es ezek
sajatossagait. Nagyjabol elkeruli a torteneti abrazolasok
tipushibajat, azt, hogy az abrazolt terulet az egeszhez kepest
felnagyitva jelenik meg, es az a hamis optika keletkezik, mintha nagyobb
teret foglalna el a rendszerben a valosagosnal. Nagyjabol elkeruli e
hibat, de nem egeszen. Altalaban nem, de olykor Aczel ugy jelenik meg,
mint partizan, akinek tevekenysege kilog a "kadarizmus" egeszebol.
Valojaban Aczel valositja meg tokeletes formaban a "kadarizmust".
Amit a konyv olykor hajlamos Aczelnak tulajdonitani, az az egesz
rendszer sajatja. Ezt a rendszert pedig, ha nevvel akarjuk megjelolni,
akkor "Kadar-rendszernek" kell neveznunk. Az Aczel-politika minden
sajatos kepesseg es lelemeny mellett is a Kadar-politika alkalmazasa
a legkenyesebb es legveszelyeztetettebb teruleten.

Ennek a rendszernek uralom-fenntartasi strategiaja a tarsadalom
neutralizalasa volt. Ez az, amit a konyv Aczel eseteben Keri
Laszlora hivatkozva a kapcsolatok informalizalasanak nevez. Aczel
eseteben legjellegzetesebb technikajakent az "offenziv kegyosztast"
nevezi meg. Mindez nem az ertelmisegpolitika teruleten alakul ki, hanem
az egesz tarsadalommal valo osszeutkozes nagy frontvonalan: elobb a
megtorlasi politikaban, majd az amnesztiaban, ezutan pedig a
megbekelesi politikaban. Az ertelmisegpolitika teruleten ennek
lebontasa a "harom T", a tures gyakorlata. Nem itt alakul ki az a
strategia, hogy szabad teret kaphat a rendszerrel nem azonos politikai
platformon allo, de arra kozvetlen politikai veszelyt nem jelento
tevekenyseg. Szociologiai nyelven kifejezve: eleg, ha nem
diszfunkcionalis, nem kell kifejezetten funkcionalisnak lennie. Nem
csupan Aczel, hanem maga Kadar es egesz rendszere ter el teljes
szelessegben minden problema kezeleseben a sztalini elvtol, amely
szerint "ahol nem mi vagyunk, ott az ellenseg van". A nem marxista
szemleletu es nem kozeleti elkotelezettsegu, de burkolt
rendszerkritikat sem tartalmazo szepirodalmi muvek megjelentetesenel
is jelentosebb semlegesitesi aktus a szarmazasi kategoriak
eltorlese, a Nyugatra valo utazas lehetosege, az oneros
lakasepites engedelyezese. Maga a szabadido feletti rendelkezes
szabadsaga: az, hogy a dolgozo a munkaido leteltevel nem kell, hogy
szeminariumra, enekkarba menjen, vasat gyujtson, MHK-zzon - osszegezve:
"kozossegi eletet" eljen, hanem hazamehet, vagy elmehet a kocsmaba:
mindez nagyobb jelentosegu neutralizalasi aktus, mint a "harom T"
cenzuragyakorlata. A konyv rendkivul finoman elemzi, hogy Aczel
ertelmisegpolitikaja mellett nem kisebb jelentoseggel birt Szirmai
tomegkultura-politikaja, amely beengedte a nyugati szorakoztato
kulturat, tancdalfesztivalt, Szabo csaladot es radiokabaret adott
a szeles neptomegeknek.

A semlegesitett "turt" kategoriaba sorolt irodalom kezeleseben fontos
problemat jelentett, hogy nem csupan a burkolt rendszerkritikaban
megbuvo leplezett politikai veszelyt kellett elharitani, hanem a
kozerzetzavaro muveket is. A semlegesitesben nem csupan a kritika es
az ellenzekiseg elharitasa volt cel, hanem a jo tarsadalmi
kozerzet megteremtese is. Ertelmisegpolitikai tekintetben ez az
avantgard modern muveszet kezelesenek a problemajat jelentette. Ezek
a muvek tul bonyolult abrazolasmodjukkal, nem szokvanyos
artikulaciojukkal nem fejeztek ki politikailag ertelmezheto
rendszerkritikat, viszont rossz kozerzetet igen, s altalaban
korkritikai szandekkal. Aczel szerepenek szemszogebol nezve az
avantgard szerzo politikai kozerzetet rendkivuli mertekben
javithatta, ha muvet bemutattak, am a kozonseg kozerzetet
borongossa tehette az "elidegenedes elidegenedettseg altal valo
erzekeltetese".

A konyv fejtegeteseinek targyat elsosorban azok az irodalompolitikai
harcok kepezik, amelyekben - a rendszer egesz vilagaval aszinkronban -
kozvetlenul politikailag relevans problemak jelentek meg. Aczel
politikai problemakkal kuszkodott a tures alkalmazasaban; azzal,
hogy az elvtarsakkal tudatositani kellett: ami megjelenhet, azzal nem
szabad feltetlenul egyeterteni. Ez a ketfrontos harchelyzet eseteikent
jelenik meg, es nem valik vilagossa, hogy Aczel politikajaban a
meghatarozo szandek nem a konkret, politikailag relevans torekvesek
visszaszoritasa, hanem a semlegesites. A "marxista kritika" problemaja
az, hogy a megturt mu marxista biralata visszaveszi azt a
neutralizaciot, amit a politikailag nem veszelyes, de nem rendszerparti
mu megjelentetese megvalositott. A konyv olykor ugy allitja be,
mintha a ketfrontos harc szabalyozo elve lett volna a kadarista
gyakorlatnak: ha egyik ellen kampany indult, akkor a masik ellen is harcot
kellett inditani az egyensuly kedveert. Valojaban 1964 utan az volt a
helyzet, hogy a "fo veszely" a jobboldali-revizionista fenyegetes volt,
mivel ez magat a rendszert tamadta, az aktualis veszely azonban a
hatvanas evekben a kemenyebb diktatura taborabol jott, minthogy ennek
volt bizonyos mozgastere.

A konyv bravurosan abrazolja Aczelt mint azt az ertelmisegpolitikust,
aki a posztsztalinizmusrol a kadarizmusra valo atteres idoszakaban
tokeletesen meg tudta valositani az ellenallo ertelmiseg
semlegesiteset, es azt is, hogy a hetvenes evektol kezdve egyre
kevesbe tudott ennek a feladatnak megfelelni. A kommunista vezetok
generacioi kulonbozo viszonyban voltak a kulturaval. Az alapito
generacio nagy vezeralakjai intellektuelek: Lenin, Trockij, Buharin,
Zinovjev - a magyar partban Szabo Ervin, aki kommunista partalapito
lehetett volna, ha halala ebben meg nem akadalyozza, Revai, Molnar Erik
es persze Lukacs. A hatalom konszolidaloi autodidaktak: Sztalin,
Rakosi, Aczel. A megszilardult hatalmat mukodteto "funkci" tipus:
Zsdanov, Hruscsov, Kadar. A kultura az intellektuelnek leteleme, az
autodidakta szinte fetisizalja, a "funkci" szamara affele deviancia:
termeszetellenes viselkedes, "minek versbe szedni olyasmit, amit
`rendesen` is le lehet irni". Aczel jellegzetes autodidakta modjan
tokeletesen alkalmas az "ertelmisegi front" konszolidalasara.
Ellenall a helyzet csabitasanak es a sztalinista irofront
nyomasanak, amely el akarja erni, hogy a fellazadt irodalmat valtsak
le es nevezzenek ki helyukre megbizhato elvtarsakbol uj, elvtarsi
irodalmat. Aczel autodidaktasaga megkivanja, hogy az uj rendszer iroi
valodi irok legyenek, es teljesitmenymerce szamara, hogy vissza
tudja hozni a lazadasbol a valodi irokat.

Aczel torteneti megitelesenek komplex problemajat a konyv
tokeletesen abrazolja. Aczel egyszerre hatott a diktatura
puhitasanak iranyaba es az ertelmiseg politikai ellenallasa
puhitasanak iranyaba. Megvedte a kulturalis alkotas kontinuitasat,
hogy megszakithassa a politikai ellenallas kontinuitasat. Az elsot, ha
magasztalni akarjuk, indokoltan nevezhetjuk ertekmentesnek, a
masodikat, ha el akarjuk marasztalni, ugyanilyen indokoltan
korrumpalasnak. Ez utobbiban messze nyulo elozmenyekre
tamaszkodhatott. 1867 ota a magyar politikai tudat kimondatlan vezerelve
volt, hogy az elert eredmenyek talajarol nem lehetseges tovabblepni,
am kozben ezeket allandoan veszely fenyegeti. Nem szabad felelotlen
ellenallassal az elertet kockaztatni az irrealis tovabblepes
kedveert. Ez a politikai eleterzes erthetoen a Kadar-rendszer
kialakulasanak idejen, a hatvanas evekben tetozott. Ezert boldogult
Aczel remekul abrazolt charme-ja es svadaja az ertelmiseg
hangadoival. A Lukacs-unokak es kortarsaik nem voltak partnerei, mert
megkerdojeleztek az eredmenyeket. Aczel megorizte a kultura fo
ertekeit es az irodalom kontinuitasat, de ez az ertekorzes
provincialis volt. A korabbi ertekekhez valo visszakapcsolodast
jelentette, de a jovo fele nem volt nyitott. Az avantgard mar nem
kerulhetett bele.

Revesz diszkreten a kultura megorzesere es a diktatura
felpuhitasaban szerzett erdemekre helyezi a hangsulyt. Joggal teszi,
nem ferdit, a masik problemat is megmutatja. E sorok iroja inkabb az
ellenallas eliszapositasanak virtuozat latja benne: nem enervalt
ellenallot, hanem enervalt "perzekutor esztetat".

Szabo Miklos