Hollosi Information eXchange /HIX/
HIX AZSIA 712
Copyright (C) HIX
2000-03-24
Új cikk beküldése (a cikk tartalma az író felelőssége)
Megrendelés Lemondás
1 Re: mobil (mind)  18 sor     (cikkei)
2 Vietnam 1 rész (mind)  157 sor     (cikkei)
3 Vietnam 2. rész (mind)  168 sor     (cikkei)
4 Kambodzsa 1 (mind)  107 sor     (cikkei)
5 Kambodzsa 2. (mind)  121 sor     (cikkei)

+ - Re: mobil (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

-On 2000/3/23 20:31 +0000 HIX AZSIA > wrote:

> Sajat  tapasztalat  alapjan  mondhatom,  hogy sem a Westel nem mukodik
> Kinaban,  sem  a 1390... SIM kartya nem mukodik Magyarorszagon. Minden
> egyeb hireszteles elleneben. Sajnos!

Ha mar itt tartunk mi a helyzet Taipeiben Westel kartyaval? Van valakinek 
tapasztalata? Es Bangkokban (szinten Westel)?

Aprilis vegen fogok menni ceges uton Taiwanba, eselyes, hogy Bangkokon 
keresztul. Nem valoszinu, hogy nagyon fogok telefonalgatni, de nem tudom 
hogy egyatalan vigyem-e a telefont.


Koszi, udv: Totya
_________________________
Rell Tamas
mailto:
+ - Vietnam 1 rész (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Az alábbi írást a magellán.net utazó rovatában már olvashatták azok, akik
arra szörföztek. (Tőlük elnézést kérek az ismétlésért.) Ellenben egy arra
járó nettársam felhívta a figyelmemet arra, hogy az anyagot küldjem el ide
is. Ami most bekövetkezett.

Tehát: VietNam 2000 / 1. rész

Tekintettel az európai légitársaságok földtől elrugaszkodott áraira, a maláj
légitársasággal repültem, Bécs - Kuala Lumpur - Ho Shi Minh City útvonalon.
Az út nem volt zökkenőmentes, mivel elfeledkeztem arról, hogy a Caterpillar
bakancsom tele van vassal, így az 1. sz. közellenség voltam minden reptéri
detektor szemében. Ezt leszámítva, csak az időeltolódás okozott még némi
gondot, hiszen délben indultam, és délben érkeztem Saigonba.

Aki már járt ott, az tudja, hogy mi következik. Megérkezel és rengeteg pult
mögött elszánt arcú határőrök figyelnek téged. Ők mindannyian a Chuck
Norrist keresik, aki bármikor visszatérhet, hogy ártatlanul bebörtönzött
amerikai katonákat szabadítson ki a vietkongok fogságából, 200 évvel a
háború után. Ha sikerült túljutnod rajtuk, akkor életed legnagyobb
meglepetése vár rád. A klimatizált, és barátságosan üres repülőtérről
hirtelen kilépsz a szabadba, ahol 33 fok van, 80 % páratartalom, és tőled
fél méterre, egy vaskorlát mögött ezer ember, akik mind neked kiabálnak
valamit a helyi benszülöttek nyelvén. Utóbb kiderült, hogy nemcsak helyi
nyelven, hanem angolul is, de ebből akkor még egy szót sem értesz. Ez ebben
a formában általában olyan sokkhatást okoz, amit az először erre járó fehér
ember percekig nem hever ki. Ráadásul ez az a pillanat, amikor a taxis hiéna
rád veti magát, és ajánlkozik, hogy a városba szállítson. Az amatőrök, akik
először járnak itt, ernyedten beleegyeznek, és a sorsuk megpecsételődik. Így
jártam én is, de nekem szerencsém volt, mert a taxisom elgyengült attól,
hogy magyar vagyok, és nem húzott le nagyon. Ennek oka, hogy az én taxis
emberem már élt Budapesten, ahol mint vendégmunkás, a Kispestben focizott.
Amíg a városba értem, az 1982-es év összes bajnoki meccséről behatóan
tájékozódhattam, beleértve ebbe a bírók nemi életét is. A jól induló
barátságunk csak akkor zökkent meg, amikor kiderült az ember számára, hogy
konkrétan melyik szállodába akarok menni. Abban a pillanatban rájött, hogy
az 5 dollár, amit a fuvarért kért (hivatalos ár: 2,45 USD) kevés, mert én
egy gazdag állat vagyok, aki egy luxusszállót is megengedhet magának. Ettől
kezdve nem szólt hozzám, amit nem sajnáltam, mert egy kicsit már untam a
magyar focit. (Közbevetőleg a szállóról csak annyit, hogy 3 csillagos
hotel - európai mérce szerint csak két és fél csillag - amit az internetről
töltöttem le. Ezt a módszert ajánlom mindenkinek, aki féláron akar
normálisabb szállást magának. Én úgy éreztem, hogy Ázsiához szokni kell, és
majd csak később megyek a guesthouse-okba, amikor már edződtem egy kicsit.
Gondoltam kezdetben menjünk csak a már ismert standardek közé. Most utólag
úgy látom, hogy ez jó ötlet volt, és erről akkor bizonyosodtam meg, amikor a
Mekong-deltából visszajöttem, enyhén haldokolva...) Tehát taxis sértetten
el, én pedig be a szállodába. Amiben nem is volt hiba, rossz szavam nem
lehet a helyre, főleg nem így visszagondolva.

Saigon maga az őskáosz, én annyi motort nem láttam sehol, mint amennyi ott
van. Ebben überelik az olaszokat is, nagyjából úgy képzeld el a helyet,
mintha a Lido di Jesoloi partszakasz összes motorosát egy fél
négyzetkilométeres helyre zárták volna be. Amíg Saigonban voltam, mindennap
láttam balesetet, úgyhogy komolyan vehető a LP útikönyv ama mondata, hogy
aki motort bérel Saigonban, és megússza baleset nélkül, az nyugodtan
viselheti a "Túléltem Saigont!" feliratú pólót is. Jelentem, én ezek után
taxival közlekedtem.

Saigonban hivatalosan 4,5 millió ember él, de nem hivatalosan 8 millió. A
két szám közötti különbség abból adódik, hogy a város elfogallása után a
vietkongok nemcsak az amerikaikat zavarták haza, hanem elküldték vidékre a
volt főváros lakóinak egy részét, nyilván azokat, akik megbízhatatlanok
voltak - legalábbis szerintük. A vidékre távozott lakosság azonban a
rizsföldek művelését nem annyira díjazta, így visszaszállingózott apránként.
Feleslegesen, mert a megbízható észak-vietnamiak akkorra már elfoglalták a
helyüket, így bekövetkezett az egészséges keveredés az északiak és a déliek
között. Egy ideig ez még gond volt, ma már nem az, legalábbis a helyi
nyelvek szerint. Ja igen, a nyelv. Tudom, hogy amit most írok, az rémesen
fog hangzani, de mit tegyek. (Előre elnézést kérek minden vietnamitól, aki
ezt az oldalt olvassa.) Ha jársz Vietnamban, feltétlenül nézd meg a helyi
tévé műsorát. Nem szabad kihagyni, ha röhögni akarsz egy nagyot. Először is
légy figyelmes, és ne hagyd magad becsapni a thai televízió által, mert néha
az is bejön. Légy körültekintő, és győződj meg arról, hogy a VTV1-es
csatornáját nézed-e, majd várd meg azt, amikor az énekszámok jönnek. Erre
nem kell sokáig várnod, mert szerintem 3 percenként azok jönnek, és máris a
legjobb élvezetben lesz részed. Hogy miért? Először is, a vietnami nyelv már
beszélt változatában olyan, mintha énekelnének, de amikor ezt tényleg meg is
teszik... Hát az elég érdekes. Mindehhez jön a televízió csodája, az
utószinkron. Ami azt jelenti, hogy felvették a színészembert amint tátogott,
majd utólag, a stúdióban rámásolták a hangot, ami nyilvánvalóan nem az övé.
Érdekes módon a kép és a hang szinkronba hozása nem mindig sikerül, ami azt
jelenti, hogy az ember akkor is tátog, amikor éppen csönd van, és
vica-versa. A televízió egyébként odakint nagy cucc, a Mekong-deltában
megtapasztaltam, hogy akár éhen is halhatok az étteremben, ha egy érdekesebb
(ének)műsor van adásban.

Visszatérve Saigonra, ha eljutsz Vietnamba, csak ajánlani tudom, hogy tölts
hosszabb időt a városban. Egyrészt mert szép, érdekes keveréke a francia és
az amerikai gyarmatosításnak, meg az ázsiai kultúrának. A pagodái meg
egyenesen lenyűgözőek. Én a kínai újév idején jártam ott, a Tet-ünnepen,
amikor a pagodákban nyüzsög a nép. Este fáklyákkal és füstölőkkel gazdagon
felszerelkezett emberek szállják meg a templomokat, és az egésznek nagyon
furcsa, nem evilági hangulata van. Az állatkertbe este is bemehetsz
ilyenkor, és kivilágított nemistudommik láthatók. Mintha Disneyland tört
volna be a városba, mert a helyet ilyenkor megszállják a kivilágított, 3
méter magas kacagó Buddhák, a gép által mozgatott Konfuciusok, amik mellett
néhány dinoszauruszt is megtekinthetsz. Hát valahogy így, a kultúrák békés
egymás mellett élésében...

Saigonban (a legszebb pagodák olyan helyeken vannak, ahová a turisták
általában nem jutnak el, mert messze esik gyalogosan, vagy cycloval.
Ilyenkor marad a motorbérlet (ld. ezt fentebb), vagy a taxi. A taxis
állapotok hasonlatosak ahhoz, ami itthon a repülőtéren uralkodik. Az utazás
alatt egyetlen taxis volt csak, amelyik használta az óráját, és annyit kért,
amenniyt az mutatott. Ő szemlátomást pancser volt, mert amikor beültünk az
autóba, rögtön elindította az órát. Szokásjog szerint ha rövid útra mégy,
akkor az óra szerint fizetsz, ha nem, akkor megegyeznek veled egy árban. Ez
történik akkor is, ha a taxi vár rád, mert a várakozásra szinte nulla pénzt
számolnak fel az órák, és ezt a taxisok nem díjazzák. Mindettől függetlenül
én azt mondanám, hogy ha már ott vagy, ülj be a taxiba, és járd körbe a
várost. Az általam legszebbnek tartott két pagodának ezennel reklámot is
csinálok: Giac Vien Pagoda és Phung Son Pagoda. Az előbbi a város szélén
van, az utóbbi Cholonban, ami a kínai negyed. (Kékharisnyák és
irodalomszakosok figyelem! Cholonra vonatkozó utalások és leírások gazdag
tárháza: Margarite Duras  "A szerető" c. könyvében található. Ugyanilyen
címmel film is készült ázsiaőrülteknek.) Cholon egyébként nagyon érdekes, de
már nem sok maradt mindabból, amit "A szerető" is ír, a 30-as évek kínai
negyede csak nyomokban fellelhető. De sebaj, Saigon így is szép.

Ha nincs kedved gyalogolni, és nincs pénzed taxira, akkor szállja cyclora.
Ez az a háromkerekű bicikli, amelynek az elejében van a szék, ahol
üldögélsz, és mögötted teker az ember. Általában egy személyes, de én láttam
olyat, hogy a helyi mama négy gyermekével nyomakodott fel a cyclora. Az
pedig, hogy fehér emberből ketten ülnek rá, szintén elképzelhető, de azért
ritka. Én sem ajánlanám, mert ugyan romantikus, de kényelmetlen. A cyclo
nagyon olcsó, mégis minden turista azt hiszi, hogy az ár, amit neki mondtak,
a duplája lehet a szokásosnak. Ez részben igaz, de én ezen a ponton
elvesztettem a fehérember-öntudatomat, mert olyan hihetetlen távolságokra is
azt mondták, hogy 1 dollár (256 forint), hogy nem volt pofám alkudozni.
Különben is megdolgozik azért a pénzért, akkor meg minek lejjebb nyomni az
árat. (Gondolom én.)

Na akkor most jöjjön egy kis gyakorlati tudnivaló Saigonról. Az árak:
- panziók, olcsóbb szállások: 10 USD-tól
- szállodák 30 USD-tól 450-ig, de ha az internetre rámégy, és megnézed a
www.vietnamesehotels.net vagy az asia-hotels.com-ot, akkor egy rakás
szállodát találsz 3-tól 5 csillagig, amelyekre 40-60 % engedményt kaphatsz,
ha a hálón keresztül foglalod le.
- főétkezés egy embernek 4-6 USD között, a helytől függően. Ez az a pont,
ahol az utikönyvedet dobd nyugodtan a kukába, mert azok a helyek, amelyek
bekerültek az utikönyvekbe, valahogy megneszelték a dolgot, és dacára annak,
hogy a könyv szerint ők olcsók, erősen árat emeltek. Több ilyen étteremmel
találkoztunk, az egyikből szószerint elmenekültünk, mert a pincér
mindenképpen akart valamit hozni nekünk. De azért nem ez a jellemző.
Nyugodtan állj meg, az étlapokat többnyire kifüggesztik, így megnézheted a
feltüntetett árakat. Legfeljebb közben megpróbálnak beterelni téged, de ha
látják, hogy csökönyös vagy, akkor békén hagynak.
- internet hozzáférés a szállodákban van, ha vendég vagy, akkor elég olcsó.
Ha csak emilt küldesz, akkor azt az időt, amig a gépbe pötyögsz, nem
fizettetik ki veled, csak a küldésért számítanak fel 2.000.- dongot.
Ellenben a telefon egy horror, ha Magyarországot hívod, akkor egy perc
beszélgetést nem úszhatsz meg 5 dollárt alatt.
- közlekedés cycloval: 8 és 14.000.- dong között, taxival az első kilometer
13.000.- dong, a többi 10.000.- Fizethetsz dollárban is, majdnem mindenütt
elfogadják, a váltás: 1 USD = 14.000.- dong. Mindegy, hogy hol váltasz, a
különbség elenyésző. Na ja, ez annak köszönhető, hogy Vietnam nem rés, hanem
erős bástya, és oda még nem tört be a kápítálizm.
+ - Vietnam 2. rész (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

VietNam 2000 / 2. rész

Ha a sorsod elvitt Vietnamba, akkor ne hagyd ki a Mekong deltavidékét
semmiképpen. Már az odajutás is kalandos, és attól függően, hogy milyen
messzire akarsz menni, szervezhetsz magadnak 2-3 vagy 4 napos túrát is. A
turistacafék által szervezett Mekong túrákat felejtsd el, szinte
mindegyikben szerepel a helyi kormány farmjának megtekintése, de előtte még
meg kell nézned a "Hogyan vágtuk jól pofán azokat a büdös amerikaiakat" című
kiállítást is. Ebből a műfajból szinte minden városban akad, nem tudom, hogy
hogy csinálják, de mára kiderült, hogy a vietkong hadsereg minden bokorban
ott volt, és várta az ellent. Na ez az a pont, ahol dacára minden
tiszteletemnek, ami a gyarmatosítók leverésére miatt van bennem, én mégis
inkább a saját szervezésű túrát választottam.

Saigonból többféle képpen juthatsz el a Mekong-deltába, először is
vonatozhatsz, bérelhetsz taxit, vagy autót, és akkor a közepesen rossz
utakon zötyökhetsz. Ezek helyett én a szárnyashajót ajánlanám, ami nagyon
romantikus, és legalább a Saigon folyón, meg a Mekongon megy. A szárnyashajó
jegy kicsit húzós, ha a kambodzsai határig el akarsz menni vele, akkor kb.
38 dollárt kell leszurkolnod. Ennél olcsóbb megoldás a nemszárnyashajó, ami
viszont lassúbb. Összehasonlításként csak annyit, hogy szárnyashajó majdnem
2 óra alatt vitt el My Thoba, míg a nemszárnyas ugyanezt a távolságot 5 óra
alatt teszi meg. Saigonban a jegyedet váltsd meg egy nappal előre, ment
helyre szól, és nagy tömeg van. Én Ben Trebe tartottam, ami a Mekong
torkolat közepén van, egy kis falu, és az első megálló ahhoz, hogy odajuss,
My Tho. A szárnyashajó gond nélkül elviszi az embert, ráadásul az út nagyon
érdekes, mert Saigon folyóparti város, szinte hihetetlen, de a Saigon folyó
mellett fekszik, amely folyó nem a Mekongba, hanem a Dél-Kínai tengerbe
ömlik. De ezt a cseles vietnamiak nem tűrhették, ezért összevissza ástak
csatornákat, mígnem eljutottak a Mekonghoz is. Ezzel az ügyes módszerrel
összekötötték a két folyót, ráadásul nem is egy csatornát építettek, hanem
igazi csatornaprogramot valósítottak meg, ami azt jelenti, hogy a környéken
nagyjából 300 víziút van. Ez nem blöff, a hajón ki van téve a térkép, a
csatornák gondosan beszámozva, mintha new yorki utcák lennének, akárki
láthassa. És ez csak a "főútvonalak" száma, mert a kicsi "mellékutakat"
senki sem jegyzi. Pedig ezek a legérdekesebbek, mert ezek már jórészt a
dzsungelben vannak, és hát ezek miatt mentem én is oda.

Tehát. Szárnyashajó My Thoig (á: 12 USD), majd leszállás a hajóról. Ezután a
kikötőben álldogáló és rád támadó cyclo-taxi-hotel nepperek elhesegetése,
hogy végre nyugodtan nekivágj a nagy kalandnak. Ha sok csomagod van, akkor
inkább ne, de ha ügyesen a szállodában sikerült raktároztatnod a csomagod,
és ide csak a neszesszereddel jöttél, akkor igen! Vagyis kerekedj fel egy
rövid városnéző túrára, mert meglátod, érdemes lesz! Először is, errefelé a
fehér emberek száma minimális, és a kikötőn kívülre ők sem merészkednek. (A
hülyék.) Pedig egy kilométerrel odébb maga az Élet várja őket, kicsi sárga
emberek képében, akiknek a fehér ember maga a látványosság. Jobb mint a
tévé, és ezért képesek is megállni, és tátott szájjal bámulni rád. A
gyermekek hatalmas "hello"-val köszöntenek, amiről fogalmam sincs, hogy hol
tanulták, azt nem hiszem, hogy a 3 évesek is harcoltak volna az amerikaiak
ellen, és akkor ragadt rájuk. Tehát amint látod, nagyon barátságosak az
emberek, így nyugodtan nekivághatsz, hogy felkeresd Dél-Vietnam egyik
legszebb pagodáját, a Vinh Trang Pagodát. Menj gyalogosan, ami egy kicsit
megterhelő, mert kb. 3 kilométert kell kutyagolnod a 30 fokban, de cserébe
megtekintheted egy délkelet-ázsiai kisváros piacának mikroflóráját is, amely
a nyársra húzott, szárított tintahaltól, a fél mázsa csirkelábig terjed.

A pagoda nagyon szép, és nagyon békés. A szerzetesek befogadják az
árvagyerekeket, ami azt eredményezi, hogy az 1 négyzetméterre jutó kéregetők
száma itt a legmagasabb az országban. Mindegy nekik, hogy mit adsz, lehet az
töltőtoll, vagy a karodon lévő óra, esetleg pénz, csak adj valamit. Ha rám
hallgatsz, bármennyire is rosszul hangzik, nem adsz semmit, mert ahhoz túl
sokan vannak, hogy mindegyik gyerkőcnek adj - de ha egynek adtál, akkor a
többit már sohasem fogod tudni levakarni magadról. (Megtapasztaltuk...)
Inkább adakozz a templomnak, ők tartják el a gyerekeket is.
Ha megnézted a pagodát, ami a elég nagy, és szép, akkor kifelé menet már ne
tétovázz, fogj magadnak cyclot. A helyi kikötőbe kell eljutnod, ami nem a
szárnyashajó kikötője, hanem még 2 kilométerrel lejjebb, egy másik épület.
Innen nem hajók indulnak, hanem kompok, amelyek átvisznek a Mekong
túloldalára. Az a kifejezés, hogy "túloldal" ebben az esetben nem azt
jelenti, hogy a pesti oldalon felszállsz az átkelőhajóra, mert itt az út fél
óráig tart a komppal. (Kb. mint a Balatonon.) Ennek oka a számtalan sok kis
sziget, amit mind meg kell kerülni ahhoz, hogy partot érj. A kompozás nagyon
romantikus, de készülj egy kis könyökmunkára. Maga az út olcsó, 1.000.-
dong, ebből kifolyólag boldog-boldogtalan itt nyomakszik. Ezt szószerint
értsd, a feljutáshoz egy kis birkózásra is szükség van. Ha mégis lemaradsz,
ne szomorkodj, a legközelebbi járat 10 perc múlva indul...

Bevallom, a my tho-i kompnál ért az út egyik meglepetése. Már átjutottam a
túloldalra, amely a LP utikönyv szerint a ben trei oldal, tehát az, ahová én
is tartottam. Útikönyvem cselesen nem tért ki arra, hogy hová érkezik a
komp, így abban a hiszemben voltam, hogy a városka, ahol a komp kikötött,
már maga Ben Tre. Éppen ezért gondosan elhajtottam a cycloval és motorral
ajánlkozókat, mondván, hogy a városközpont nem lehet olyan messze, odáig én
elgyalogolok. Így is tettem, de egy idő múlva gyanús lett a dolog, hogy ez
mégsem a célállomás. Ezen a ponton már van némi nehézség a tájékozódásban,
mert a Mekongnál nem nagyon beszélni ángol, még kicsit se nem. Várostábla
meg pláne nem, hiszen itt mindenki tudja, hogy hol jár. 15 perc gyaloglás
után, egy benzinkútnál próbáltam érdeklődni, hogy hol a nyúlban vagyok, és
hosszas próbálkozás után megértettem, hogy 1. ez nem Ben Tre; 2. Ben Tre kb.
11 kilométerre van ide; 3. nincs tömegközlekedés; 4. még körülbelül
háromnegyed órám van sötétedésig.
Ez volt az a pillanat, amikor elgyengülve gondoltam a kikötőben ajánlkozó
motorosokra, akiknek itt már nem volt se híre, se hamva. Továbbá elgyengülve
gondoltam a LP szerzőire is, beleértve ebbe a szüleiket. Tanácstalanságomat
látva, egy helybeli lepattant motorjáról, és rámrontott, hogy mit akarok.
(Kommunikáció vietnami-angol-magyar keveréknyelven.) Megértette, hogy Ben
Trébe szeretnék eljutni, így leszállította a mögötte ülő barátját és
felajánlotta, hogy 1 dollárért átvisz. A helyzet bizarr volt, nem tudtam,
hogy mit tegyek, végül beleegyeztem a dologba. Felültem az ember mögé, abban
a reményben, hogy mégis csak kisebb nálam, és gyengébbnek tűnik, tehát
remélhetőleg a kalandot túlélem. Arról nem is beszélve, hogy a haverjáért is
vissza kell még jönnie, ha engem lerakott, tehát nincs sok ideje arra, hogy
megnyúvasszon. Eme gondolatoktól megnyugodva vártam, hogy megérkezzek Ben
Trébe, ami jelentem, baj nélkül meg is történt.

A szállás keresés mindig izgalmas dolog idegen helyen, de még izgalmasabb,
ha olyan helyre jutsz el, ahol az vendéglátóipar fejlettsége elmarad a
szokásostól... Mint pl. Ben Trében. Először én is a hátizsákos helyekkel
próbálkoztam, számszerint 2 van belőle, de az egyikben nem volt hely, a
másiktól pedig elrémísztett két angol lány, akik elgyengülve üldögéltek a
bejárat előtt, mondván, hogy a szállás olyan borzalmas, hogy nem ajánlják.
Ekkor elkövettem azt a hibát, hogy nem ellenőriztem az információt, hanem
átmentem az útikönyv által ajánlott "tophotelbe": a Don Khoiba. Itt volt
szoba, méghozzá hihetetlenül pimasz áron, 22 USD-t kértek a lelakott, falon
mászkáló gekkokkal gazdagon felszerelt, elrémisztő izéért... Jelentem, a
helyet annyira utáltam, hogy másnap megnéztem az angol nyuszik által nem
ajánlott guesthouse-t is, ahol sokkal jobb állapotú, kevesebb gekkoval bíró
szoba csak 14 dollár volt.

Mindezek után kérdezhetitek, hogy mi a nyúlnak kell Ben Trebe menni? Meg
egyáltalán minek a Mekongot látni, az is csak egy folyó, a sok közül. Hát
kérem szépen azért kell a Mekongot látni és Ben Trébe menni, hogy hajót
(pontosabban motoros lélekvesztőt, mely a ladiknál alig nagyobb valamivel)
bérelhess, és bevitesd magad a dzsungelbe. Ez nem vicc, a számtalan nem
jegyzett kis csatornák mindegyike az őserdőben visz. Ráadásul ez itt nem
esőerdő, sok-sok lombos fával, hanem igazi dzsungel, mint amiket a filmekben
láthatsz, vízből kinövő pálmafákkal. (Pl. filmek: Apokalipszis most;
Szakasz, hogy a hely szelleméhez igazodjak.) Itt csak pálmák vannak, lombos
fára nem is emlékszem. Hát ezért ajánlom mindenkinek, aki arra jár, hogy
béreljen csónakot, és menjen az őserdőbe kirándulni. A csónakbérlet 1,5
órára 6 dollár. Ha Ben Trebe mégy, indulj el a városközpontból a Mekong
partra, keresd meg a gyalogoshidat (csak egy van belőle) és menj át rajta,
majd rögtön a túloldalon balra található folyóparti házban lakó fickót csípd
fülön, és vitesd be magad vele a dzsungelbe. A pofa szimpatikus, és extra
szolgáltatást is ad: pl. megáll az őserdő közepén, és begyalogol veled egy
házhoz, hogy olyat is láss, hogyan élnek itt az emberek. A háznak, ahol én
jártam volt egy lapos teteje, amire fel lehetett menni, és mint egy
kilátóban, bámulhattad a vidéket, és hallgathattad a madarakat. (Ez külön
buli, már csak emiatt is érdemes odamenni!)

Emberem visszafelé még egy helyen megállt, hogy kókusztejet is ihassak.
Erről próbáltam lebeszélni, de nem sikerült. Ez a ház még az előbbinél is
romantikusabb volt, cölöpökön állt, és egy nagyon helyes öregasszony lakta,
számtalan unokájával. Kaptam kókusztejet is, majd megkínált egy általa
készített kókuszos sütivel. Ami nagyon finom volt, de én sajnos közben
jártam a "konyhájában" és láttam, amint az edények között (meg rajtuk) a
csirkék ugráltak. Na ez nem vicc, és hiába volt finom a süti, kijött a
hipochondriám, hogy mi lesz ebből. Hát a szokásos történet lett belőle, ami
ugye csak egy kis hascsikarással indul, és valami egészen érdekes érzésben
szokott folytatódni. Szerencsére ez az utolsó ben trei napon történt, és a
gyomrom megkímélt attól, hogy a szárnyashajó vécéjén egyensúlyozzak. Így az
"árut" rendben leszállítottam a saigoni szállodába. És ez volt az a pont,
ahol álldottam magam, hogy nyugodt körülmények között regenerálódhatok.
(Amire szükségem is volt, mert innen Kambodzsába tartottam...)

Amit a Mekongról még tudni szerettél volna, de sosem merted megkérdezni:
- szálláslehetőség van mindenütt, de drágább mint Saigon, és a sok pénzért
rémes szolgáltatást is kaphatsz. Szobaárak: 10-32 USD. (10 alatt én nem
láttam szállást.)
- kaja kizárólag a hely szelleméhez illően, de ha nagyon kímélni akarod
magad, és törekszel arra, hogy fertőzés nélkül megúszd a dolgot, akkor
szállodában; ha nem, akkor a piacot kivéve, bármelyik helyi étteremben.
Főétkezés: 4-6 USD
- közlekedés My Tho és a helyi kikötő között komppal, onnan tovább motoros
taxival, ami gyakorlatilag egy motorbicikli, ami mögé egy pótkocsit tettek,
és a nép azon üldögél. Létezik 2-4-ésahányanfelférnek kivitelben. Á: 0,8-1,2
dollár, de dongban kell fizetned.
+ - Kambodzsa 1 (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Üdv Mindenkinek!

Sajna, ezt is olvashatta az, aki a Magellán-neten járt. De sebaj, hátha van
még valaki, aki nem látta.

Tehát: Kambodzsa 1.

Vietnamból Kambodzsába sokféleképpen lehet átjutni. A hátizsákosok által
legtöbbet használt megoldás a turista cafe. Itt szedhetsz fel információt
arról, hogy mikor indit valaki buszt Phnom Penhbe, ami a legolcsóbb
megközelítési módja a helynek. Amikor én ott voltam, akkor fejenként 6 USD
volt a szállítás díja. De bérelhetsz taxit is, az levisz a kambodzsai
határra, kb. 45 dollárért, és onnan egy újabb fuvarral tovább mehetsz, ami
újabb 30 dollár. A tarifa változhat, a taxisok erősen ránézésre dolgoznak,
és annyit kérnek, amennyiről gondolják, hogy még meg tudod fizetni. Akár
taxi, akár busz, ezt a megoldást csak akkor válaszd, ha lélekben
felkészültél a kambodzsai útviszonyokra...
Ha nem, akkor inkább menj repülővel - bevallom, én is ezt tettem. A jegy ára
kb. 105 USD, de itthon is megvásárolható, és akkor forintban fizeted.
Ráadásul fix áron kapod, így a napi dollár-dong-forint kurzus változásai nem
érintenek téged.

Ha már repülőgéppel érkeztél meg Phnom Penhbe, akkor ne idegeskedj, biztos,
hogy a taxis levesz, és az egyébként 3 kilometeres útra min. 5, de inkább 7
dollárt fogsz fizetni. (Tarifa ugyanezen az úton visszafelé, amikor már
nehezebb átejteni az embert: 2 USD...) Velem is ez történt, dacára annak,
hogy a repülőtéren hatalmas tábla hirdeti, hogy hogyan néz ki a hivatalos
taxi, milyen feliratok vannak rajta, és hol, én ilyet seholsem találtam.
Pedig meresztettem a szemem, de az érkezési oldal előtti mezőn csak olyan
taxik álltak, amelyek nem feleltek meg a leírásnak. Lehet, hogy a színük jó
volt (fehér alapon sárga-fekete csík), de nem volt rajta a felirat. Vagy a
felirat rajta volt, de nem volt jó a szín. Ez egy kicsit elgyengített, így a
rám ugró taxisok könnyen rabul ejtettek... A hitelesség kedvéért gyönyörű
számlát nyomtak a kezembe, amely ékes ángol nyelven hirdette, hogy ez egy
számla, melyet a taxifuvarozók kambodzsai szövetségének ajánlásával láttak
el, és leginkább 7 dollárba kerül, bárhová megyek. Hát valahogy így. Mit
volt mit tenni, bevackolódtunk a taxiba, és elindultunk a belváros felé. Ami
nagyon érdekes élmény, mert a saigoni repülőtérről a városba vezető úton
határozottan látod, hogy egy városba tartasz, azonban itt nem. Ugyanis a
(kül)város és a mező gyakorlatilag szimbiózisban van, és ez kicsit
megnehezíti az elkülönítést. Arról nem is beszélve, hogy nagyjából félúton a
taxis autója leállt (nem vicc!) és rendkívül rosszarcú emberem közölte, hogy
kifogyott a benzin. Ez volt az a pont, ahol kalandfilmeken edződött lelkem
már előre elsiratott engem; láttam magam átvágott torokkal feküdni a
kambodzsai pampákon, amint éppen kirabolnak... Hihetetlen szerencsére mindez
egy benzinkúttól kb. 40 méterre történt, ahová a taxis betolta a gépet,
tankolt, majd tovább mentünk... Azt azért nem mondanám, hogy nyugodtan, de
legalább optimistábban, mint előtte...

Nem nagyon tudom, hogy hogyan írjam le a fővárost, mert Phnom Penh valahogy
egy megmaradt kövületnek tűnt számomra, rengeteg fehérrel,
internet-kávézókkal, meg kirakat-rakparttal, ami mögé ha mögé nézel (értsd,
bemerészkedsz a halálosan lepattant negyedekbe is), akkor sok mindent
láthatsz a gyarmati időkből, meg a vörös khmerek idejéből is. Phnom penhben
a bátorságodat ne veszítsd el, mert a hely nem olyan veszélyes, mint
amilyennek néha látszik. Az emberek pl. határozottan kedvesek, dacára annak,
hogy a férfiaknak a szeme sem áll jól, és mindegyikről alapjáraton
feltételezed a markecolást. Hogy ez mégis hülyeség lehet, azt az bizonyítja,
hogy rengeteg fehér nőt láttam egyedül motorozni. (Értsd, egy motoros taxis
mögött ülve közlekedni.) Ez nem arra vall, hogy nyakonvágnának az első
utcasarkon, és nekünk sem volt ilyen tapasztalatunk. Sőt, magyarnak lenne
kifejezetten rokonszenves dolog, mivel a polgárháború után sok magyar
békefenntartó rendőr téblábolt arrafelé.

Ha a templomokban jársz-kelsz, ne ijedj meg a rád "támadó" buddhista
szerzetesektől sem, nekik ugyanis az a megrögzött ideájuk, hogy angolul
tanulnak, és ezért a nyelvet folyamatosan gyakorolják az idegenekkel... De
cserébe rendkívül kedvesek. Mi pl. be akartunk jutni egy templomba, ami
zárva volt, és megkértünk két szerzetesfiút, hogy nyissák ki nekünk. Mire
visszahívtak bennünket este 7 órára, a szerzetesek közös imádságára, hogy
inkább azt nézzük meg, ne az üres templomot, mert az sokkal szebb és
érdekesebb lesz. Ebben igazuk is volt, még most is emlékszem arra a furcsa
torokhangra, ahogy mormolják az imáikat.

Ami a szállást illeti, ne hagyatkozz az utikönyvekre, ezek többségét úgyis
'97 előtt adták ki, és a város, meg az ország azóta fejlődött valamicskét.
Ha helyet akarsz szerezni, akkor vitesd be magad a kiszemelt célpontig, és
onnan gyalogosan közelitsd meg a környéket. Lefordítva a rébuszt: pl. a
rakparton számos hotel, guesthouse, meg miegymás van, amiről ír az útikönyv,
és még több, amiről nem ír. Ha jó szállást akarsz, akkor menj le a
folyópartra, indulj el a Hotel Indochine-tól (cseles név: csak egy panzió) a
Restaurant Wagon-Cook felé, és akkor útközben belebotlasz a California II.
nevezetű helybe, ahol korrekt szobát kaphatsz 10 dollárért.

A város különben érdekes, az Old Marketet pedig semmi pénzért ne hagyd ki.
Igaz, hogy egy része már a hülye turistáknak szánt áruval van tele, de
legalább a felében még hamisítatlan Ázsia-hangulat uralkodik. Arról nem is
beszélve, hogy a piacot még a franciák építették (ti. mint gyarmatosítók) és
nagyon szép art-deco stílusa van. Az Old Market környékén lévő utcákban
további kisebb piacok sorakoznak, amelyeket szintén érdemes megnézni, igaz,
ehhez már jó gyomor is kell - a szagok miatt.

Ha több időd van, és unod már Phnom Penh-t, (ami azért hamar bekövetkezhet,
hiszen ez egy kisváros, alig 800.000 lakossal) akkor kirándulj! A környéken
is sok látnivaló van, de oda csak akkor menj, ha fogtál magadnak egy
taxisguide-ot, ami kb. 30 USD egy napra, oda-vissza, mindent beleértve.
Motort ne bérelj, mert kétséges, hogy visszaérsz-e a kiindulási helyedre, ha
egyedül vagy. Ha nem egyedül kalandozol, akkor már csak a rémes utakat, és
az utakra kiszaladgáló kisgyerekeket kell túlélnetek...

Phnom Penh, és ezzel együtt Kambodzsa elég drága hely, legalábbis Vietnamhoz
viszonyítva. Többet kell fizetned az azonos szinvonalú szolgáltatásokért,
legyen ez étel, vagy szállás. A közlekedés áráról pedig jobb nem beszélni...

Az árak:
- szállás 8-15 USD-től a csillagos égig
- kaja: 6 dollár alatt nem úszod meg, de inkább nyolccal számolj.
+ - Kambodzsa 2. (mind) VÁLASZ  Feladó: (cikkei)

Üdv Mindenkinek!

Itt a történet folytatása.

Ha már eljutottál Kambodzsába, ki ne hagyd Angkort, mert az a világ 8.
csodája! (Bár szerintem az első számú inkább, nem a nyolcadik.) Nem tudom,
hogy hallottál-e róla, gondolom igen, ha mégsem, akkor most legyen elég
annyi, hogy ez egy romváros, amit benőtt a dzsungel, de a polgárháború után
meg- (vagy inkább ki-) takarították és újra látogatható. Angkort a 8
században kezdték el építeni, és szinte hihetetlen, de a hasonló nevű
birodalom fővárosa lett. Gyakorlatilag a khmer királyok éltek itt, egészen a
16. századig, amikor ma már nem tudni miért, a város hirtelen
elnéptelenedett. A thaiföldi múzeumok hivatalos verziója szerint azért, mert
thai csapatok szállták meg az országot. Na ez kb. annyira hiteles, mint a
dák honfoglalás Erdélyben, tekintettel arra, hogy a khmer királyság csak a
17. században szűnt meg létezni. A leghíresebb és legnagyobb khmer király a
hangzatos VII. Jayawarman névre hallgatott, és kb. ugyanolyan szerepe volt
Angkorban, mint Mátyás királynak Magyarországon. No nem a romantikus
népmesei alakra gondolok itt, hanem a kultúrát támogató és azt
felvirágoztató nagy királyra. VII. Jayawarman (1181-1219?) egy hihetetlenül
virágzó kultúrát hozott létre Kambodzsa közepén, és a birodalom határait
egészen a dél-kínai tengerig kiterjesztette. Megszállta a mai Vietnám, Laosz
teljes területét és Thaiföld nagyobbik részét. Mindemellett hihetetlen
építkezési programot hajtott végre, Angkor jórésze az ő uralkodása alatt
épült. Egy kínai utazó, bizonyos Chou Ta-Kuan 1312-ben írta meg emlékeit
azokról az időkről, melyeket Angkorban töltött. Az írást 1646-ban adták ki
először (vicces évszámok nem igaz? akkoriban mi éppen a törököt próbáltuk
elagyabugyálni), majd 1902-ben lefordították angolra is. A címe: Notes on
the Customs of Cambodia. A könyv a phnom penhi piacok kedvelt árucikke,
megjelenését a thaiok támogatták, igaz, előszőt is írtak a könyvhöz, amiből
kiderül, hogy a khmer kultúra nem jöhetett volna létre, ha nincs a thai
királyság...
Na jó, lehet, hogy elfogult vagyok a khmerek javára, de mit tegyünk, aki
látta már Angkort, megérti ezt...

De térjünk vissza Jayawarmanhoz. Mátyás királyhoz abban is hasonlít, hogy
tisztázatlan körülmények között halt meg, és utána közel 15 évig teljes volt
a káosz... Majd következett VIII. Jayawarman (más források szerint VI.
Suriyawarman) aki annyira szerette volna a nagy király emlékét kitörölni a
khmer királyság múltjából, hogy elfelejtette befejeztetni azokat a
reliefeket, amelyek VII. Jayawarmant ábrázolták. Igy a VII. Jayawarman által
elkezdett, de a halála miatt nem általa befejezett főtemplom, a Bayon
oldalán megcsodálható 3 dombormű is, ahol a királyt félig-meddig van
kifaragva. Ami azt is bizonyítja, hogy a múlt eltörlésének kisérlete, és az
elődök megtagadása nem a 20. századi Nagy Vezérek találmánya.

A városról, miután elhagyták lakói, elfejtkeztek az emberek. Szószerint
benőtte az őserdő, és csak a 18. század végén fedezte fel egy francia utazó,
aki komolyan vette a mesét, hogy van egy hatalmas város a dzsungel mélyén...

A történelmi kitérő után - a gyakorlat.
Angkorba úgy jutsz el leggyorsabban, hogy Phnom Penhben repülőre ülsz, és
elmégy vele Siem Riapig. Ez megint csak a költséges változat, az olcsóbb meg
az, hogy hajóra szállsz, és 5 órán át hajókázol a Tonlé Soap nevű folyón.
Ami nagyon szép, és én inkább ezt ajánlanám. A hajójegy 25 USD, kizárólag
csak a külföldieknek, mert a helyi nép nem ennyit fizet... Különben a hajó
nagy kaland, lóghatsz a hajó tetején, és az sokkal érdekesebb, mint odabennt
üldögélni a klimával agyonfagyasztott hajótestben, zsíros csirkelábakat
szopogató helyiek között. A jegyet vedd meg előre, mert különben nem kapsz!

Ha megérkeztél Siem Riapba, pontosabban a tőle 11 km-re lévő halászfaluba,
akkor megtekintheted azt, hogy milyen volt a múlt században egy kikötő.
Palló a vízre fektetve, állatok, por, kevés krokodil, de állítólag nem
jönnek ki ha nagy a nyüzsgés, és még sok más érdekesség. Itt hatalmas tömeg
várja már a turistákat, és mind jobbnál jobb szállást ajánlgat. Ez ne
zavarjon, 2 dollárért már foghatsz egy motoros embert, aki mögé felülve,
eljuthatsz Siem Riapba. Sajnos itt elő kell venned az imperialistákra
jellemző kizsákmányoló öntudatot, különben bevisznek a málnásba, és nagyon
szar helyet kapsz. Általában Kambodzsára jellemző, hogy drága. Értsd,
drágább, mint Vietnam, vagy Thaiföld, és a pénzedért nem kapsz
"szolgáltatást". Hát ha ez a tétel igaz Kambodzsára, akkor méginkább igaz
Siem Riapra, ahol a turista az egyetlen megélhetési forrás - a rizsföldet,
meg a dzsungelirtást leszámítva...

Siem Riap tehát pofátlanul drága hely, melyet a "fizessenek a gazdagok" elv
működtet. A szállás 8 dollárnál indul, ebben csak hideg víz van, no A/C, de
még fan sem, ellenben van szúnyog és gekko is. Normális szállást (nem
európai értelemben) csak 12 USD felett kaphatsz. Ráadásul még mindig csak
közelebb kerültél a célodhoz, de nem vagy ott, mivel Siem Riaptól Angkor 6
kilométerre van. Ide nem tudsz kijutni, csak akkor, ha motoros embert
fogadsz. A tarifa változó, 5 és 8 dollár között van, erősen pofára megy a
dolog. Motorost mindenképpen érdemes fogadni, mert ő az, aki körbevisz
téged, hiszen a hely gyalogosan bejárhatatlan. Ennek oka, hogy Angkor
nagyjából akkor területen fekszik, mint egy nagyobb budapesti kerület.
Számtalan templom, kórház (nem vicc, VII. Jayawarman még közkórházat is
építtetett), + a királyi palota, meg a sok-sok ki tudja mire használt
épület... Én négy napig voltam ott, ez alatt az idő alatt 17 különböző
épülethez, vagy romhoz vitt el a motorosom, és az egyik érdekesebb volt,
mint a másik. Van olyan, amit a gazdag turisták is nagy előszeretettel
látogatnak, ilyen pl. Angkor Wat, Angkor Thom és a környékük, és van olyan,
ahová a madár se jár, mint pl. a Rolous Group. A területre csak belépővel
mehetsz, egy napra 20 dollár a beugró, a három napos 40, az egy hetes 60
USD. Próbálkozhatsz blicceléssel is, de nem érdemes, mert a legváratlanabb
helyeken ugranak rád az ellenőrök (na ja, az emberanyag nagyon olcsó
arrafelé, és sok van belőle), és akkor 30 dollár a büntetés. Ezzel nem
viccelnek, a rengeteg katona meg rendőr azonnal levesz téged, ha nem
fizetsz... Egyetlen egy esetben tudsz bliccelni, ha délután negyed hat után
mégy ki a területre, mert a helyi népek (beleértve a rendőröket is) 5 körül
becsukják a boltot, és szépen hazamennek. Ez nem nagy vigasz, mert 6-kor már
kezd a nap lemenni, és 6.30 magasságában naplementét nézhetsz. 19.00 órára
beáll a sötét, és akkor már nem tanácsos odakint téblábolni a területen. Ezt
vedd komolyan, még a motorosok is iszkolnak visszafelé 7 után, az olyan
elszánt állatokkal is, mint amilyenek mi voltunk, mert az idegen (aki
biztosan gazdagabb, mint a helybeli) kiváló célpont egy kis fosztogatásra.
Az őserdő meg ugye nagyon csendes arrafelé...

Ha szabad tanácsot adnom így a neten keresztül mindenkinek, Angkorra
szánjatok legalább három napot. Nem fogjátok megbánni. Nem kell rohanni
templomról templomra, elég ha csak üldögélsz, és hallgatod az erdő madarait.
Ilyen madárhangokat úgysem hallhatsz itt Európában. És a helynek van valami
sajátos hangulata, ami megfogja az idegent - én még nem találkoztam olyan
emberrel, aki Angkorról ne rajongva beszélt volna. És örömmel jelenthetem,
hogy most már én is beálltam a csapatba.

Ami a siem riapi szállást illeti, vitesd át magad a folyópart túloldalára, a
Mom's Guesthousba, és ott 18 dollárért kaphatsz szobát, amiben van klíma is,
meg meleg víz is, és a gekkok száma is erősen korlátozott. Ja, igen. Azt
ugye mondanom sem kell, hogy az árban a reggeli nincs benne... (Hehehe.) De
ez ne zavarjon, mert két házzal odább van egy "restaurant"-nak titulált
bádogintézmény, ahol kiváló kaják vannak. Reggeli max. 1 USD, ebéd pedig
igénytől függően 6-9 USD fejenként.

AGYKONTROLL ALLAT AUTO AZSIA BUDAPEST CODER DOSZ FELVIDEK FILM FILOZOFIA FORUM GURU HANG HIPHOP HIRDETES HIRMONDO HIXDVD HUDOM HUNGARY JATEK KEP KONYHA KONYV KORNYESZ KUKKER KULTURA LINUX MAGELLAN MAHAL MOBIL MOKA MOZAIK NARANCS NARANCS1 NY NYELV OTTHON OTTHONKA PARA RANDI REJTVENY SCM SPORT SZABAD SZALON TANC TIPP TUDOMANY UK UTAZAS UTLEVEL VITA WEBMESTER WINDOWS