Kedves barataim ne aggodjatok mert Szabo Zoltan segitsegevel be lett
teve a netre is az alabbi cimen:
<http://www.fsz.bme.hu/mtsz/elmeny/sella.htm>;
A napokban majd kibovitem fenykepekkel is, reszben eredeti, az akkori
idokbol valokkal.
Ivan Plivelic
itt a masodik resze:
> ------------------------------------------------------------
Sellatorony II
"Elkezdtem felfele gyalogolni s az egyre surusodo nehezsegekre nem
tudtam mit mondani: talan az en tapasztalatlansagom miatt oly
megeroltetoek avagy nem jo helyre iranyitottak? A fene tudja, mentem mig
duborgott ifju szivem a szokatlan faradtsagtol meg a magas szokatlan
szintol. Mar masztam kezzel labbal, elerve egy egyre meredekebb, egyre
szukebb repedesbe. Egyszercsak ket fuggoleges fal kozott talaltam
magamat, lehetetlen a meredeksegen tovabb menni. Egyetlen lehetoseg
atlendulni a repedes masik oldalara de hogyan? Alkalmasnak latszott egy
kb. 60 centi magas behemot kodarab pont elottem. Ugy be volt ekelodve a
sziklafalba mint Arthur kiraly kardja. Ha rakapaszkodom, gondoltam akkor
ingakepen atlendulhetek a tuloldalra ami meg alkalmasnak mutatkozott a
kapaszkodasra, ambar teljesen meredeken. A problema ott volt: megtart a
ko vagy lezuhan testem sulya alatt? Nem tudtam kibongeszni, szilardnak
latszott de amikor probaltam megmozgatni mintha remegett volna. Persze
ez lehetne az en izgatottsagom miatt is, batoritottam magamat.
Lehetetlen maskepen megtudni, meg kell gyoznom idegrendszeremet, ra kell
kapaszkodnom. Csak egy gyakorlati proba adta volna meg a valaszt - mi
fatalisvegu lett volna ha ko lehuz az immar tobbszazmeter melysegbe.
Hosszu ideig tunodtem a dolgon nem akarva gyavan visszavonulni. Be
akartam bizonyitani tarsaimnak, hogy en is tudok sziklat maszni!
Gyanakodtam is; talan tenyleg nem jo helyen jarkalok de aztan
elhataroztam magamat. Eloszor is csinaltam nehany felvetelt a Closter
fenykepezogepemmel. Legalabb lassak az elok hova masztam fel! Ezutan
rakapaszkodtam ketkezzel a kiallo kore es nagy ivvel atlendultem a
tuloldalra. Oszinten szolva ugy tunt: a ko tenyleg mozog kezem alatt.
Nemsokaig tartott oromom: par meter utan teljesen befejezodott a
hasadek, vissza kellett fordulnom. Ki tudja megtart e megegyszer a ko
vagy meglazult testem alatt? Nem volt mas, ki kellett probalnom.
Ismetelten erezve a kemeny anyag rezgeset, valoszinuleg idegeim
megfeszitese vegteben mig visszarepultem eredeti poziciomba. Lemenet
vettem eszre, hogy nehany tizmeterrel odabb emberek mennek felfele egy
osvenyen. Akkor tenyleg rosszul igazitottak? Nem volt mar kedvem
kivizsgalni.
Vegtelennek latszo s-kanyarokon keresztul ertunk le epen jokor, hogy egy
kis tabortuzi osszejovetelen resztvehessunk. Ket nemet turista, egypar
helyes lany es en akit kinevettek hianyos nemet nyelvtudasomert. A vegen
behuzodtam a hangtalansagba. Kulonoskepen bantott a gunyos nevetes az en
"Ich liebe in Italien" mondatomert ami igazaban "Ich lebe in Italien"
kellett volna lenni: en Italiaba elek. Az igaz; van kulonbseg az "elek"
es "szeretek" szavak kozott, de elvegre en Olaszorszagban eltem is meg
szerettem is. Nekem elvileg ugyanazt jelentette: elni egy helyen s azt
nem szeretni az orultseg de ugylatszik barataim ezt nem ertettek. Ok egy
olyan nep koze kerultek amelynek nem ertettek meg a mentalitasat,
amellyel nem tudtak semmi kozos kulturalis alapot felfedezni, amely
elridegitette mentalitasukat. Gondoltak velem is igy tortenhetett.
Hogy mennyire deformalt mentalitast nyertek a ketevi sved tartozkodasban
arra eleg mondani, hogy jelenletemben is svedul dumaltak maguk kozott!
Ejjel a satorban mig kettojuk kozt fekudtem, fejem felett ropkodtek az
erthetetlen szavak, talan rolam beszeltek, talan valami karos dologban
tortek a fejuket? En hallgattam s lassan alomba merultem.
Ugy hirtelen ebredtem fel, kint ragyogo napsutes, barataim eltuntek,
valoszinuleg mar utaznak a Sellatorony fele. Uristen! Itthagytak a
kocsit; gyalog mennek az orultek! Igy rengeteg ertekes erot es idot
vesztenek mig a szikla labahoz ernenek. Az a hegy teljesen tuloldalan
oly messze van, hogy tegnap nemis mentunk odaig. Nem tudom tulsagba vitt
termeszetszeretet, buszkeseg vagy a benzinsporolas osztonozte oket erre
a butasagra. Sohase tudtam meg igazi okat mi a Rudi eletebe kerult.
Reggeli utan lesetaltam Canazei varoskajaba a busz menetrendjet megtudni
mi napokon belul a Garda tora vitt volna.
A historia tobbi resze kicsit homalyos, egyes reszeket csak
kovetkeztetesekkel tudtam kihamozni konok baratombol.
Mar sotet este s a haverok nem erkeznek. Mindinkabb idegesen maszkaltam
a satrak kozott, a nemet leanyzok se tudtak megnyugtatni. Kilencorara
mar nem birtam magammal s felkuldtem a ket nemet mukit a Volkswagen
kocsijukkal a Passo Sellara hirt szerezni. Magamnak fogalmam se volt
hogyan kell a kocsit vezetni, igy nem tudtam elmozdulni onnan.
Visszajottek a mar sejtett rosszhirrel! A ket magyar csapdaban maradt a
toronyfalon, mar adtak jelt segitsegre de a pozicio olyan, hogy sotetben
megkozelithetetlen. Mondtak; mar tobb mint husz gyakorolt alpinista
varja a hajnali orat a menedekhazban, hogy induljanak a mentesre.
Egyetlen lehetoseg ra felmenni a csucsra es onnan egy acelkotel
segitsegevel leereszkedni barataimhoz. Mindenesetre, mondta a ket nemet
megnyugtatasomra, a fiuk jol erzik magukat. Aludjak csak nyugodtan.
Kellemetlen izgatott ejszakam volt remenyek es felelmek kozepette. A
reggeli napsutes aztan kicsit megnyugtatott s igy javitott
humorallapotban felsetaltam a Sella hagora. Utkozben, emlekszem, meg a
tavolban tundoklo Marmolade hegyet is lefotoztam.
Feltizenegy lehetett mikor megerkezve mar meszirol latvan tobben
bamulnak a torony fele ahitatos csendben. En a tornyot csak fenykeprol
ismertem addig, azutan bevesodott agyamba. Kis maradek remennyel
megkozelitem a tarsasagot, kerdezve kikrol van szo. Ok lennenek, hogy
vannak, mi tortenik? Mondjanak mar valamit az Isten szerelmere!
"Az egyik meghalt, a masik ott fugg a falon!"
Micsoda rettenetes szentencia e keves szoban! Megfogtam az oriasi
messzelatot de semmitse lattam, annyira remegett a kezem mint az oszi
levelek. Szemembe is konnyek szoktek, lehetetlen volt kontrolalni
idegeimet a hirtelen valtozastol. Elozo pillanatban mentve tudtam oket s
most derul ki, hogy egyikuk meghalt, nem tudom melyik, a robbanasszeru
valtozas meg nagyobba teszi a tragediat. A Halalra mindig reagal az
ember de itt a termeszetben meg nyomasztobban ereztem a kulonbseget az
Elet es a Halal kozott. Ott emelkedett elottem a buszke gyilkos torony
gyonyorusege, fenseges merhetetlensege. Valami olyan sohase latott
oriasi dolog mit nem hittem volna letezonek se. Lebuvozo es felelmetes,
elragado es rettenetes - egyszoval leirhatatlan. Mikent is merhetunk mi,
kicsi emberek kihivni, megbirkozni vele?
Elindultam mint egy alvajaro a torony fele, velem szemben jott a szuk
osvenyen egy csendes nema csoport - nem tudtam meg kivenni arcukat.
Magamonkivul leve nem ertettem az egeszbol semmit, mintha a
szerencsetlenseg sajatmagammal tortent volna.
Hirtelen eszrevettem Pitet az erkezok kozott. Lesutott szemmel, mogorva
arccal jott felem de jarasa nem arulta el, hogy majdnem egy napot
toltott el mozdulatlanul a falon. Furcsa modon igen nyugodtnak,
mondhatnam kivulallonak lattam, mint akire nem is vonatkozik az egesz
ugy. En azt gondoltam volna, hogy le van torve, hogy emberibb arcot
mutat de nem; odaert mellem, ram se nezett, ossze se olelkeztunk mint
ahogyan en felteteleztem s tovabb ment szotalanul. Miert ez a nagy
tartozkodas?
Mig a mentettet elhelyeztek a hagoi menedekhaz egy szobajaban en
lementem ket urral az autoert es a holmienkert. Visszaerve pont
kereszteztuk a mentok masodik csoportjat. Hoztak szegeny Rudi meggyotort
testet egy zsakban, kinezeserol azt hitted volna krumpli van benne.
Megrazkodtam; a test hihetetlenul kicsinek tunt a szovet burkolasa
alatt, inkabb egy kisgyerekre gondolt volna az ember minthogy egy velem
egymagas felnottre. Nekem erthetetlen volt hogyan kepes egy test ilyen
kicsire osszezsugorodni! A zsak baljos kinezese, a tortentek reszletes
leirasa mind olyan nyomaszto hatborzongato szinjateknak tetszett.
Aztan letettek Rudi megkinzott testet a hegyi kapolna hideg kovezetere.
Arca letakarva, teste a lepel alatt is lathatolag osszecsavarodva,
mindez szivfacsaro latvany, a legrosszabb pillanata az egesz esetnek.
En, aki nem sirt apjaert (s nem fog sirni annyaert se) se az otvenhatos
meggyilkoltak lattara, most mar nem birtam magammal, sirvafakadtam.
Olyan ismeretlen intenzitassal, olyan meghatodottsaggal mit sohase
ereztem, sohase tapasztaltam, talan azert is mert varatlanul, hirtelenul
tortent minden. Kegyeletes de termeszetellenes is. Azota se ereztem
semmi hasonlo meretu meghatodottsagot s remelem nem is fogom tobbe az
eletben. (Es megis megtortent mikor elhunyt egy masik fiatalkori baratom
a Darvas Johan)
Delutan athelyeztuk magunkat a Val Gardena Selva nevu kozsegebe. Evvel
hirtelen s nemtervezett modon befejezodott kozos turank. Szerencsetlen
baratunkat betettek egy nyitott kunyhoba az ejjelre e ego gyertya melle.
Senkise orkodott felette, en se valalkoztam ra mert most mar
felelmetesnek latszott s egyben ugy idegennek is, mintha sohase ismertem
volna.
Mi ketten nem messze letettuk a satrat a folyopartra. A kovetkezo
ejszaka eletem egyik legfelelmetesebbje volt; hullott az eso, fulyt a
szel mint az orkan. Nem tudom mi lett volna ha nem bujok bele a Rudi
halozsakjaba! Valoszinuleg belefagyok.
Reggelre egy teljesen megvaltozott taj mutatta magat: az egesz Sella
tele friss feher hoval, joforman le egeszen az aljaig. A homerseklett
lezuhant a teli fokra. ( Visszamentem oda a karacsonyi vakaciok
alkalmaval 1958, 59 es 61 telen s mindig kevesbbe volt hideg mint azon a
napon, pedig kb. Ugyanugy voltam mindig feloltozve mint akkor)
Ha ez az elozo ejszakan tortenik akkor bizony aPite se meseli el
mi tortent a falon mert rovid nadrajaban ottfagy nyomban. Furcsa modon
ez se hozta ki a sodrabol, nem mutatott kulonos oromet, hogy meguszta
ezt is. Latszolag semmise tudta kitepni ot olimpiai nyugodtsagabol.
Lassacskan aztan megtudtam sokmindent mig forditottam olaszra a
csendoroknek. (Carabinieri)
Tulkeson erkeztek a torony alapjahoz (mint mondtam orakig tarto
gyalogolas a satrunktol), faradtan a legalabb 500 meter
szintkulonbsegtol is. Nekialltak az ugynevezett Via Jan-nak, mi ugyan
csak harmadfoku nehezsegu, de hamarosan idoproblemak keletkeztek a
felszerelessel kapcsolatban. Raadasul hagytak elozni ket csoportot is.
Sisak nelkul a zuhogo kovek alatt kerestek es elvesztettek tobbizben a
helyes utat, tehat a toronytetore tulkeson, delutan negy orakkor
erkeztek egy oriasi vihar kozepette. A zuhogo eso es szell mellett
leginkabb a sistergo villamoktol feltek. Egyike a masik utan utott be
kozelejuk a menyko oruletes duborgessel. Ugy zorgott a leg mintha millio
szunyog lebegne s az atmoszfera annyira telve volt az elektromossaggal,
hogy minden hajszaluk az egnek meredt. A fembol levo targyak
hozzaertetlenek s az egesz helyzet feltarthatatlan. Le kell menni innen
a leggyorsabban, mondtak s itt tortent a nagy hirtelensegben, hogy
elhibaztak a normalis utat mi ugyancsak harmadfoku lenne. Alig lattak
valamit a sotetsegtol s igy az idegesseg es a borzaszto felelem elvett
beloluk minden lehetoseget, hogy higgadtan felbecsuljek a tennivalot.
Egy rovid veszekedo vita utan el kellett hatarozni magukat a legkevessbe
rosszabbra is. Nyilvanvaloan nem lehetett a nemet baedekkerbe nezegetni
mit egyebbkent is csak a Pite ismert - elegge gyeren, utobbi
tapasztalatom szerint.
Le innen, akarmi modon, uvoltottek a suketito viharban alig hallva
egymas hangjat. A leszallas kozben hamarosan valami meredek falakra
kerultek. A benne levo hezagok, repedesek mind zuhatagga valtoztak,
ontottek a vizet es a koveket a fiukra. Valami hibas strategia jegyeben
elhataroztak, hogy parhuzamosan ereszkednek le ket kozeli vizteli
kanalisban. Szerintuk ez gyorsitotta volna a leereszkedest, valojaban
kesleltette mert a nagy zajban nem ertettek meg s nem is lattak egymast.
Igy mindketto sajat modjan igyekezett minel hamarabb leerni, ambar az
osszekoto kotel ebbe igen zavarta oket. Nem lattak, nem hallottak
egymast; vakon menekultek a remes zivatarban. Elerkezett a szurkulet s
meg mindig ott logtak a falon; fogalmuk se volt melyik reszen talaljak
nagukat. Vegre sikerult egyesulni de akkor meg egy masik
szerencsetlenseg tette meg dramaib a helyzetet: egyetlen koteluk
beragadt falahol fenn a hasadekban, nem volt mod kiszabaditani. Erre
rettenetesen osszevesztek, mondta Pite de egyikuknek se volt mar ereje,
hogy folmasszon kiszabaditani. A sikos fal is lehetetlenne tette a
kapszkodast. Erdekes es sajnalatos modon - nekem ugy tunt - nem jutott
eszukbe a Pruszik csomohoz folyamodni. Pedig, emlelszem, azt tobbszor
hasznaltuk az Oszolyfalon. Ez volt a Veg kezdete, mert nem volt meg a
szukseges tapasztalatuk, Talan ha elhatarozzak s ottmaradnak
mozdulatlanul akkor. ki tudja?
Ket kis koteldarab maradt csupan mit levagtak a beragadtbol, semmi mas.
Gondoltak egyesitve megengedi leerni arra a hatalmas ferde
sziklaparkanyra mit a hamis feny oly kozelinek mutatott. Az utolso
fenysugarak vagy talan a felizgatott lelkiallapot, ki tudja, annyira
kozelinek mutattak az igazaban legalabb hatvan meterre fekvo bivaknak
alkalmasnak mutatkozo parkanyt. Annyira kozel s megis...
|
