Örülök ennek a levelezési listának, és valamivel talán én is hozzá tudok
járulni. Idén júliusban három hetet töltöttem ott (kutatóút: könyvtárakban,
archívumokban kurkásztam, most már lehet és érdemes is), és hazai és
külföldi barátaim számára összeállítottam egy kis beszámolót - kéretik
figyelembe venni, hogy néhány hónappal ezelőtt készült -. Ezt most itt közzé
teszem, szerintem minden utazáskedvelő számára tanulságos lehet. Íme:
Tíz-tizenegy év kihagyás után megérkezni Moszkvába - legalább is most, a
rendszerváltozást követően - olyan érzés, mintha valaki arra érne haza a
saját lakásába, hogy távollétében valaki az egészet átrendezte. Kénytelen
leszögezni, hogy ez az ő lakása, az ő bútorai, de minden másképp van. Persze
mindenekelőtt a központról beszélek. Megérkezésem napján kilátogattam
Konykovóba, a város déli peremére, ahol tíz évvel ezelőtt laktam - ott
jóformán csak pusztulás látható, a házak, az utcák stb. ugyanolyan
elhanyagoltak, illetve még az elmúlt tíz év is sokat rontott rajtuk. Igaz,
még ott is érvényes, ami a központban az első látásra feltűnik: a járdák, az
aluljárók tele vannak kis boltokkal, kioszkokkal, amelyek - ez a lényeg -
dugig vannak áruval, méghozzá a nyugati ellátás normái szerint. Egy-egy
ilyen kis boltban most több az áru, mint tíz évvel ezelőtt egy
futballpálya-nagyságú élelmiszerboltban. Sok bolt éjjel-nappal nyitva tart.
Az emberek - a legöregebbeket és a láthatólag nagyon szegényeket kivéve -
nagyjából ugyanúgy öltözködnek, mint nálunk (tíz éve ez sem így volt!),
úgyhogy pl. az orosz lányok között is sokkal több szemrevaló bukkan fel,
mint amikor még igen sikktelenül öltözködtek. A távolságok most is nagyok,
de nem olyan fárasztóak, mert van mit nézni, nem kell kilométeres szürke
falak vagy unalmas házak előtt végigvánszorogni. Általában véve, ha az ember
felfelé néz a házakra, még pontosan megismeri, hogy hol van, de a földszint
nagy mértékben elnyugatiasodott. Ha már az áruellátásnál tartunk:
elképesztő. Amit nálunk kapni lehet - bármely áruféleség tekintetében, a
ruházattól a műszaki cikkekig - azt ott is lehet kapni, csak még nagyobb
választékban. Ha pl. Magyarországon egy számítógépes szaküzletben nyolcféle
laptopot árulnak, hát ott harminckétfélét. A város közepén, a Manyezs és a
Moszkva szálló között építettek egy föld alatti bevásárlóközpontot -
egyébként ez az, ahol később az egyik hírhedt robbantás történt -, nyugati
mintára, a világ legnagyobb cégeinek boltjaival. New Yorkban érzi magát az
ember. Aki egy régebben ott máshoz szokott magyar turista szemével nézi,
csak bámul. Az oroszok döntő többsége számára persze mindez majdhogynem
provokáció. Ugyanis az árak nagyjából-egészéből a mieinknek felelnek meg (a
nívósabb vendéglők kicsit drágábbak, a könyvek és lemezek ma is olcsóbbak,
mint nálunk, a lakások megfizethetetlenek, de a közszükségleti cikkek
átlagárszínvonala nagyjából azonos a mienkkel); ellenben az átlagkereset -
annak, aki egyáltalán kap fizetést, mert nemcsak a munkanélküliek jönnek itt
számításba, hanem az alkalmazottaknak is gyakran hónapokig nem fizetik ki a
bérüket, rejtély, hogy addig miből élnek - szóval az átlagkereset kb. az
ötöde a miénknek. Úgyhogy minden kapható, és az emberek döntő többsége
számára mégis elérhetetlen. Lehet, hogy pszichikailag ez rosszabb, mint az
üres üzletek.
A városképet persze nemcsak az változtatta meg, hogy mindenütt megjelentek a
kis pavilonok, hanem a sok építkezés is. Egyfelől nyugati típusú irodaházak
jelentek meg a volt üres telkeken és lebontott házak helyén, másfelől sok
öreg épületet nagyon szépen rekonstruáltak. Leginkább igaz ez az egyházi
épületekre, a régi templomokat rendbehozták, csillognak-villognak a kupolák,
másfelől az egykori tervek szerint újjáépítettek néhány valamikor létezett
templomot, a legmeglepőbb egy kis templom megjelenése a Vörös tér sarkán a
Vaszilij Blazsennij templommal ellentétes oldalon, a Történelmi Múzeum
közelében. Ezt a templomot meg a 30-as években rombolták le, ha jól
emlékszem, valami földszintes épület volt a helyén, és most az eredeti
tervek szerint újra fölépítették. De a város más részein is épült új
templom, katedrális is. Mindezek most újra működnek. A pravoszlávia
megjelent természetesen a könyvkiadásban is, rengeteg egyházi és teológiai
könyv (is) kapható, részben magukban a templomokban is.
Mindezt az amerikai technikai és fogyasztói kultúra bezúdulása
ellentételezi. Az üzleteken, ügynökségeken, cégeken, McDonalds-okon stb.
kívül ezt jelzi a tömérdek nyugati reklám, a mozik kínálata, a tv-műsorok
elnyugatiasodása (ugyanazok a reklámok, ugyanazok a műsortípusok, a
magaskultúrának ugyanaz a háttérbe szorulása, mint nálunk). Szombaton és
vasárnap látogatható a "Gorbuska", a világ talán legnagyobb CD- és
szoftver-bolhapiaca (jelentős részben másolt anyag, minőség változó, de
kifogástalan is van; dollárban is lehet fizetni). A színházak műsora a
kínálat átlagánál egy fokkal színvonalasabb maradt, több a klasszikus. A
folyóirat-kínálat is teljes skálán mozog a szexújságoktól az irodalmi
lapokig. Ami a könyvkínálatot illeti: minden van. Nagyon sok mindent
fordítanak (pl. az egész 20. századi nyugati filozófia + a saját betiltott
filozófusaik most jelennek meg, ugyanez vonatkozik a szépirodalomra is), sok
mindent írnak maguk is. Ideológiailag a szélsőbaltól (Sztálin mégiscsak nagy
ember volt!) a szélsőjobbig (világméretű zsidó összeesküvés a szent Oroszhon
ellen!) minden megtalálható, marxista és antimarxista és mindenféle könyvek,
tudomány, szótárak, lexikonok - az utóbbiak között kiválóak is. Továbbá
rengeteg misztika, szex, detektívregény, szerelmesregények, sci-fi,
kultúrhordalék.
Létről és tudatról egyaránt általában elmondható, hogy Oroszországban
mostanra teljesen összekeveredett három kultúra. A tradicionális pravoszláv,
az up-to-date amerikánus és a továbbélő államszocialista hagyományok. A
fejekben, a létformákban és az intézményesen megjelenő szimbólumrendszerben
tökéletes a káosz. Ehhez járul meg a hagyományos orosz linkség is, pl. egyes
intézményekre még mindig az van kiírva, hogy az összövetségi, holott sehol a
Szövetség, vagy már nem úgy hívják, ahogyan ki van írva (pl. a Lenin
könyvtár felirat alatt ma már az Oroszországi Állami Könyvtár található),
egyes házak falán fennmaradt a szovjet címer vagy zászló. A Kreml tornyain
ott az ötágú csillag, igaz, nappal sárgának látszik, nem vörösnek (éjjel nem
láttam). A legnagyobb a zavar az utcanevek körül. Ezek közül igen sok
megváltozott, de nem ideológiai alapon, hanem a régi moszkvai nevek
visszatérítésének ürügyén. Az utcák elején beépített táblák tájékoztatnak
arról, hogy miért is a mostani az utca régi, igazi neve. Ezeken a helyeken a
metróállomások neve is új, pl. a Nogin-tér megálló ma Kitajgorod. De ahol
nincs régi-új név, ott olyanok is megmaradtak, mint Marxisztszkaja meg
Leninszkij proszpekt. (Apropos: a Lenin-mauzóleum megint látogatható.) A
legfurcsább, amikor Puskin utca már nincs (nem Puskinnal volt bajuk, hanem
az utca kapta vissza a régi nevet: Bolsaja Dmitrovka), de a metróállomást
még mindig Puskinszkajának hívják. Stb. Stb.
Ugyanez a keveredettség figyelhető meg az emberek nézeteiben és
viselkedésében. A bürokrácia - amely, most is bebizonyosodott, jóval mélyebb
gyökerekkel rendelkezik, mint a szovjet rendszer - továbbra is megvan, a
linkség is, amely ellensúlyozza, a szovjet öntudat persze eltűnt, de van
helyette orosz (két változatban: 1. mi vagyunk a nagy orosz nép, 2. mindenki
bennünket fenyeget), a változásokat úgy fogják fel, hogy mit lehet tenni,
változnak az idők (nyoma sincs annak a lelkes felszabadultságnak, amit
nálunk sokan feltételeznek, ellenkezőleg: sokkal több embernek sokkal
rosszabbul megy a sora, mint azelőtt, csak ez persze Moszkvában, különösen
annak a turista előtt feltáruló kirakat-részében nem látszik, hacsak a sok
kolduson nem), és ha pl. a könyvtárban kiderül, hogy ez vagy az a könyv
Kievben van, és ezért nem elérhető, furcsálkodó, szégyenkező, gúnyos
mosollyal adják tudtodra: tudja, Ukrajna most külföld. Azt hiszem, a
Szovjetunió szétesését a legtöbb ember történelmi félreértésnek és bizonyára
valami múló rossznak tartja. Persze nem az ideológia fontos számukra, hanem
az Orosz Birodalom. Ettől eltekintve az emberek döntő többsége abszolúte
apolitikus, gyűlöli az újgazdagokat, és - helyesen - érzi, hogy megint (mint
eddig mindig) minden lényeges kérdés a feje felett dől el, ő úgysem tehet
mást, minthogy megpróbál túlélni. De olyan lényegében állástalan
értelmiségivel is találkoztam, aki - miközben egy útszéli kis bódéban
megjavította az elszakadt oldaltáskámat, mellesleg nem fogadott el pénzt
érte - kifejtette, hogy Oroszország magasan technicizált rabszolgatartó
állam. A leginkább gyűlöletes benne az úgynevezett propiszka-rendszer - a
lakóhelyi regisztráció, melyet csak a helység állandó lakói kaphatnak meg
(márpedig akinek nincs lakása és csak normális vagy annál kevesebb jövedelme
van, aligha juthat lakáshoz, bérlakások csak kifizethetetlen luxusszinten
vannak, az újak ára a csillagos égben van), akinek nincs propiszkája, az pl.
nem kaphat útlevelet, problémái vannak az egészségügyi ellátással stb. Ezrek
és ezrek vegetálnak ebben a helyzetben.
Az értelmiség jórészt önszerveződő, magánlakásokon működő struktúrákba
szorult vissza. A kultúra intézményrendszere jórészt megszűnt létezni (vagy
az átlagember számára hozzáférhetetlen). A belpolitikai élet kaotikus,
aligha a polgári demokrácia irányába mutat. Minden együttműködési látszat
ellenére ismét nyugatellenes az általános beállítottság. "Oroszországon
senki más nem segíthet, kivéve mi magunk" - most ilyen plakát látható
mindenfelé, ahol régebben "Előre a kommunizmus felé" volt olvasható.
Hogy ezekután érdemes-e egy turistának éppen Moszkvát célba vennie? Ha még
sohasem járt ott, akkor feltétlenül, hiszen rengeteg gyönyörű látnivaló van,
az ellátástól pedig nem kell félni, főleg ha van rá pénz: a luxus ott is
luxus. Ha valaki régebben járt ott, a fentiek alapján talán akkor is kedvet
kaphat körülnézni. A probléma csak az, hogy az utazási irodák szinte semmit
sem kínálnak ez ügyben. Ha ezeket a sorokat olyan szakember olvassa, aki
tudja, miért van ez így, és mi várható, esetleg megoszthatná velünk az
információit.
Üdv.
Ferenc
|
