Azt hiszem, en vagyok a kivetel, aki nem mondja el az Otthonban a siramait.
Zarkozott tipus vagyok. De ettol mar ugy uvoltok, hogy muszaj kiirnom
magambol.
Most nagyon vissza kell fognom a pofam, hogy artatlanokat ne bantsak.
Beszelgetest folytattam egy eddig kedvesnek ismert urral, egy nagyon kedves
levelezom rokonaval, oly ugyben, melyben segitsegemet ajanlottam az o ket
csaladtagjanak. Meghallgatta a rokonanak szolo uzenetet, majd kimert hangon
felszolitott, hogy ne zaklassam tobbe az o rokonat sem telefonon, sem
Interneten, es soha tobbe ne halljon rolam. Ertetlen hapogasomra nem volt
hajlando valaszt adni, viszont mellekesen utalt arra, hogy en ellopom a
Szandinak gyujtott penzeket. Erre vonatkozoan sem volt hajlando informaciot
adni, bar nem is voltam kepes ertelmes kerdeseket feltenni. Meg keresem, hogy
sikkasztasom mikeppen fugg ossze az o csaladjanak zaklatasaval. Mindenesetre
nyilvan azert mondta, mert kozvetve o is erintett a Szandi-ugyben, illetve az
volt. Sajnos meg szukseges tennie valamit Szandiert, es eppen azon toprengek,
hogy vajon az en feladatom lesz-e felszolitani ra.
Nem lenne szabad ezt megirnom. Bekerul az archivumba, es tiz-husz ev mulva
Szandi megtalalja. Biztos kivancsi lesz erre az egesz oruletre, ami itt folyt.
De hat akkor mar nem lesz erdekes, es kulonben is, ha felnott fejjel elolvassa
ezt vagy akarmit, akkor volt miert orjongenem.
De azt megtanultam, hogy miert nem segitenek egymasnak az emberek. Mert aki
segit, annal csak az szenved jobban, akinek segit. Holnaputan ket honapja,
hogy felhivtam Ildikot. MEG MINDIG NEM BANTAM MEG. Hany tamadas ert ezalatt,
hanyszor tartottam a hatamat Szandiert, hanyszor alaztak meg Szandi miatt? Nem
tudom. Tucaton folul lehet. Meddig kell meg kuzdenem? Azt se tudom. Nekem
mindegy, csak Szandinak nem. Hanyszor tamadnak meg ram? Az neki is mindegy.
Egy evvel ezelott Szandit csak az akarata tartotta eletben. Az orvosok is
segitettek persze, mihelyst kaptak baromfit, gyumolcsot, penzt. Ezt se lenne
szabad megirnom. Most kezdi elhagyni az akarata. A nagyanyja es az anyja
akarata tartja eletben, es amig rajtam barmi is mulik, az en akaratom. A
gyenge akaratom, amig a meltosagos professzor ur ugy ocsarolt tizennegy evvel
ezelott. Ezt szabad megirnom.
Utalom magamat, amiert nem ugy kezelem az egeszet, mint magatol ertetodo
dolgot, hanem a hos szerepeben tetszelgek magamnak, bar messze nem ugy erzem
magam. De szuksegem van ra. Haromfele ember van, es en mind a harombol erot
tudok meriteni. Vannak, akik segitenek, elmondjak, milyen szep, hogy ezt
teszem, intezkednek, szerveznek, gyujtenek, adakoznak. Ezekre tamaszkodhatom
en is, akarcsak Szandiek. Nekem jobban kellenek, mert oket hajtja a kenyszer,
az elkeseredes, engem meg csak a tisztesseg meg a tudat. Vannak, akik
lekopnek, lopassal gyanusitanak engem vagy Szandiekat. Ezekbol meritem a
duhot, ami kell, hogy gorgessem a kovet, rauvoltsek a lustalkodokra. Es
vannak, akikrol tudom, hogy ugyanigy bantak veluk, kinevettek es megalaztak
oket -- amig az utokornak ki nem nyilt a szeme. Ilizarov, Semmelweis, Albert
Schweitzer, Szeles Lajos, Zamenhof, Anne Frank, Oskar Schindler, meg aki a
Celladamot feltalalta. Ok nagy emberek voltak, en kisember vagyok. De Rados
Peter Andras is kisember volt, amikor hozzavagta az asztalt a miniszteriumhoz.
Nem is ettol lett nagy ember, en se ettol leszek, ha leszek. O se azert tette,
hogy nagy ember legyen, en se azert teszem. O pontosan tudta, hogy en most
miert teszem, es en pontosan tudom, hogy o akkor miert tette.
Kadas Marika is pontosan tudja, hogy amikor az en telefonom nem valaszolt,
miert hivta fel a nagymama az osszes keze ugyebe eso telefonszamot. A nagymama
is pontosan tudja, hogy Marika miert gyalogolt vegig naponta negyszer a
varoson minusz harminc fokban. Sose hallottak egymasrol, de akkor is. Es
Marika is tudja, hogy Szandi miert kapaszkodott az eletbe egy evvel ezelott,
es Szandi tudja, miert vallalta Marika a fogcsikorgato muteteket tiz-tizenot
evvel ezelott. Meg persze itt van Zoli, Zemlenyi Zoli. Mindharman tudjuk,
miert nem hagyta abba nyolcvanhatban vagy nyolcvannyolcban, akarmikor. Pedig
nem is ismerjuk egymast. Marika, Szandi, Zoli, Attila, ugyanaz.
Marika es Zoli gyozott. En elbuktam. Szandi meg viaskodik. Nem sokat
segithetek neki, mert ebben nem sokat lehet. De amit lehet, azt muszaj. Tovabb
kell adnom neki, ami Marikabol es Zolibol bennem maradt.
Kormanyos Hajni, Bagi Feri, Moises Cabulai, Bellus Kriszti, Juhasz Timi,
Zoli, Marika, Rithnovszky Janos, Lajos bacsi... Venusz Szilvike! Ha Szandi
alulmarad, nekik meghal egy darabjuk. En emelt fejjel buktam el, de o aligha
tud. Mire felemeli a fejet, tiz ev. Navigare necesse est.
Lenni vagy nem lenni, az itt a kerdes. Akkor nemesb-e a lelek, ha turi
balsorsa minden nyuget s nyilait, vagy ha kiszall tenger fajdalma ellen, jo
oreg Shakespeare nem is errol beszelt, megis milyen igaza van.
Ertitek Ti egyaltalan, amit itt beszelek? Talan nagyon tavolrol,
attetelesen. Csaba valamelyest ertheti, de o is csak Ildiko es Peter, nem
Marika. Negy kulon vilag, eg es fold mind a negy. Kivulallok, orvosok, szulok
es mi. Hajni jobban erti, min megy at Szandi, mint Ildiko, pedig nem is
hallott rola. Azt, hogy Ildiko min megy at, Magdi nover erti, az en anyam
erti, Hajnie, Ferie. Azt meg mi nem ertjuk.
Az orvosok neha el-elkapjak valami sugallatat a dolognak. Ilizarov, Makarov,
Vas doktor sokat megertett. Renyi, Baksa keveset. Vizkelety semmit.
A kivulallok fogalmat se alkothatnak. Nincs mirol. Lehet sajnalkozni, de nem
szabad. Szabad segiteni, de nem lehet.
Daranyban Moises, Kriszti, Marika, Szilvike, Attila kuzd a talpon maradasert
-- nemsokara talan az eletert. Ebben mar mi is kivulallok vagyunk, hiaba
vagyunk mi az egyetlenek, akik tudjuk es erezzuk, helyette nem csinalhatjuk.
Nem is akarnank. Mindenki a magaet, a farkastorveny eros. A vadon torvenye.
A fogcsikorgato kuzdelem, a sokeves gyotrodes, az embertelen fajdalom vadonae,
ahol az eredmenyeket millimeterekben, masodpercekben, szogpercekben,
grammokban merik. Szandinal szazalekokban es negyzetcentimeterekben. Elotte
dzsungel, mogotte a sotetseg. Gondolkodni nem lehet. Minden lepesnel
kinkeserves akadaly, mintha szandekosan raktak volna oda. S a dzsungel
tengerbe merul. Tenger fajdalomba.
S fegyvert ragadva veget vet neki.
La'ng Attila D.  > (latom az ekezeteket)
|
