(lazalom)
Mit kezdjek a keppel, hogy fekszem es felalomban azt almodom, hogy
felalmodom, hogy csak azert is szembemenetelek a valoszeruseggel es hogy
ilyen mertekben vagyok mar abszurd es illogikus, mar az ellentmondasnak is
ellentmondo.
Felalomban hallgatom a Forma-1 kozvetiteset es a ket riporter felvaltva,
olykor egyszerre beszel, nana', hogy folidegesitem magam es azt almodom,
hogy egy volgybe epitett hazban vagyok, fekszem a szoba kozepen egy agyon, a
haz falai uvegbol vannak, latom a hoval bor=EDitott hegyeket, amint a=
volgyet
korulolelik, szinte faj a mindent beborito ho fehersege, korulottem sielok
es mint felalomban almodot egy fikarcnyit sem erdekel, hogy sielni sem
tudok, soha nem is tudtam, na es, hogyhogy itt vagyok, ki a fene akar itt
lenni, ahol a magany ilyen kezzelfoghato, kitapinthato es minden tulsagosan
tiszta es a nap vorosarany fenye is tulsagosan hideg.=20
Mar a masodik sielo bukik a melybe,- de ez szantszandekkal halni keszul.
Lattam. Veres csikot huz a hoban. Az orvos megnezi, csak az orra verzik,
megtorolgeti, mindenesetre megsimitom sapadt szep arcat, sot, meg is
csokolom a baljan, felalomban is tudnom kene, valami nincs rendben, mert
mindig felebredek, ha rosszat almodom es most megsem, es egyaltalan, ha mar
megis itt kell lennem, s itt vagyok, miert fekszem, miert nem uldogelek egy
hintaszekben, labamon egy kockas meleg takaroval es bamulom a hegyeket, na
es a haz is rendetlen. Csakazertis. Es csak fekszem. Probalom a takarot
magamra huzni, te pedig odalepsz az agyamhoz es mosolyogsz, ez mar kesz
abszurdum, vegkepp nem ertem, hogy mit keresel felalmom egy szogleteben is,
te, akinek jogod sincs belepni se valosagom, se almom, se abszurd
kepzelgesem egyetlen apro szentelyebe sem, es nem is teszed, altalaban
patikamerlegen mered szamomra az idot. . .es istenemre, neha meg ez is
tulsagosan sok, csak nezek furan a szemem sarkabol, hogy mit keresel itt,
ebben a baratsagtalan vilagban, ahol en sem vagyok jol, . . . hogy miert nem
engedsz otthon lenni az idegensegben. . . es hogy miert mosolyogsz ram olyan
josagosan es kerded, hogy kerek-e kavet. . .igen kerek. . .de nem szeretlek,
persze, hogy kerek kavet, hogy legalabb felalmom felalmabol felebredjek,
hogy atlepjek a Forma-1-hez kozelito felalomba, hogy legalabb egy icipici
lepessel kozelebb kerulhessek a valosaghoz, atjussak egy masik dimenzioba,
ahol nincsenek hofodte hegyek, rendetlen haz, es nem vagy te sem, se a
mosolyod, akkor mar inkabb az autok ideges=EDto zugasa es az unalmasan
racsodalkozo riporterek, valahogy atlepni a sikokon, mint ahogy sebesseget
valt az ember.
A fene. Folem hajolsz a kavescseszevel a kezedben, mosolyod olyan
cseppfolyos mint a kave,. . . egyutt is nyujthatnad oket, bar mindkettot
kilotyogtetnem, vegigcsorogna takaromon, mint a sielo orravere a hoban,
akitol hiaba kerdeztem volna: mondd csak draga ismeretlen, mitol fajsz
annyira, hogy bele akarsz halni az en almomba.
Nem tettem. Nem bant a lelkiismeret. Tul sokan fajnak korulottem es toluk
sem kerdezek semmit, csak csendesen nezem kinjaikat, te pedig idejosz
utanam, tolakodoan belemosolyogsz a felalmom felalmaba es latom arcodon,
hogy engem akarsz, en meg faradt vagyok, rettenetesen faradt vagyok, aludni
szeretnek, de inkabb felebredek, hogy megmenekuljek. . .-forditott reakcio,-
a riporterek meg mindig lotyognak, az autok rojak koreiket es idegesitoen
zugnak, felhuzom a papucsom, kimegyek a konyhaba, iszom egy jo eros kavet,
visszacsoszogok es motyogom:
A francba az egesszel.
************************
*  *
************************
|
