A cikkben a szellemi tulajdon és elsőbbség kérdései is szóba kerülnek
egy merőben új megvilágításból.
Kedves Lista!
Németh Sándor Hit Gy. Vezető lelkész a Vidám Vasárnap ATV adásain
leragadni látszik azon a mondanivalón, hogy
- belátható időn belül megkezdődik a feltámadás,
- mindenki meg fogja látni,
- azt rögtön egy nagy kinyilatkoztatási korszak fogja
követni,
- egyszer még azt is mondta, hogy a Messiás fogja
bemutatni a halott-feltámasztást.
- Az a prófécia teljesen mindennapos az ATV-s Vidásm
Vasárnapokon, hogy rövid időn belül itt van a Messiás,
Kimondottan úgy beszél, mint akinek egészen konkrét értesülései
vannak. Nevezetesen szinte már nem is egy prédikátor lelkesedésével
beszél ezekről a kérdésekről, hanem egy szemtanú és riport-alany
tipikus hanghordozásával.
Előre bocsátom, hogy apám március 14.-i halála, és néhány hozzám
közel álló ember valamely szülőjének ezen dátumhoz kísértetiesen
közeli halála okán számomra most különösen fontos ez a téma. Amúgy
a látókörömben lévő összes halál-esetben hetek, sőt hónapok óta
várható eseményről volt szó, és nem váratlan tragédiákról. Érdekes,
hogy lélektanilag sokkal egyszerűbb a közeli feltámadással foglalkozni,
mint rendesen összeomolni egy közeli hozzátartozó halála okán.
Számomra tehát nem meghalt az apám, hanem csak átigazolt a
feltámadásos erőfeszítéseim szakmai felségterületére, és az „ott” való
jelenlétével fokozta annak aktualitását.
Természetesen üdvözlöm Németh Sándor kiállását és munkásságát, ám
a dolog logikai elágazásainak leltárját is még teljesebbé óhajtom tenni,
mint az a szint, ahol leragadni látszik a mondanivalója. Különösen
érdekes következtetéseket kínál az az állítása, hogy a Messiás fogja
bemutatni az első feltámadásokat, illetve hogy ezt egy nagy
kinyilatkoztatási korszak fogja követni. Ami az előbbit illeti, ezek szerint
minden druida Messiás volt, ugyanis a harcba menő kelta harcosok
bátorsága nyilvánvalóan a korabeli boszorkány-szombatok
intézményének volt köszönhető; - ahol a druidák előzetesen néhány
korábbi eltávozottat megmutattak a még testben élő
hozzátartozóknak, /-méghozzá minden érzékszerv számára-/. Mivel
Shamhain-kor „beszélőt” is szerveztek velük, így a harcosok másképp
mentek harcba, mint ha nem tudták volna, hogy mi vár rájuk az
esetleges testi halál után, egyáltalán vár-e rájuk valami, ha meghalnak
a csatában……
A Teremtő ma nyilvánvalóan csak olyan mértékben, olyan ütemben és
olyan feltételekkel engedi ezeket a feltámadásokat, amilyen mértékben
és körülmények közt ez a jelenség képes javítani a férfi-nő viszony
egészét a Földön. De legalábbis a visszatérések kérdéses és
mérsékelten esélyes esetei sem veszélyeztethetik a férfi-nő viszony
jelenlegi általános szintjét. Mellesleg ez a garancia lényegében
majdnem automatikusan benne foglaltatik a feltámadásban, mert
hiszen a 3 dologból, (-szex, étel, merülő fürdő-) éppen a testi szerelem
a legfontosabb, és ebben a kérdésben bizony mélyponton van az
emberiség: Legfeljebb nem fordít rá kellő figyelmet, hogy ezt a tényt
beismerje és kezelje. Ám elővigyázatosan kell folytatni a „procedúrát”,
mert az sem véletlen, hogy ez a lehetőség gyakran teljesen eltűnt a
földről, hol több száz, máskor esetleg néhány ezer évre.
Ám ami a küszöbön álló kinyilatkoztatási korszakra való ismétlődő
utalásokat illeti az említett prédikációkban, ahhoz is akadnak pontosító
célzatú hozzáfűznivalóim. Én ugyanis a ’kinyilatkoztatás intézménye’
helyett a ’közvélemény elé való felterjesztés intézményét’ részesítem
előnyben. Legalábbis remélem, hogy vagy eljött ez a korszak, vagy
legalábbis küszöbön áll, és ki lehet hozni ezt a vívmányt a tudatossági
fejlődés mai szintjeiből.
Régen a próféta előbb „mutatott” valamit, pl. egy aláhulló tűzzel, vagy
éppen egy sarkalatos ügyben kimondott és rövidesen be is teljesült,
igazán jelentőségteljes próféciával hívta fel magára a figyelmet; - majd
abból a lendületből tartott egy olyan rendelkezési vagy profetikus
folytatást, amely kinyilatkoztatási státuszához a „mutatvány”
kivételessége okán nem férhetett kétség. Ám a dolgok logikai egyenleti
színvonalát még ma is csak nehezen képes felismerni és kezelni egy
átlagos kortárs-elme.
Németh Sándor gondolatmenete diszkréten követi ezt az ószövetségi
klisét, de /-talán idő-korlátok és terjedelmi okok miatt-/ nem érkezik
meg azon újszövetségi kliséhez, amely szerint Jézus azt mondja, hogy
egy későbbi generáció még annál is nagyobb csodákat fog művelni, mint
amit Őtőle magától láthattak a tanítványok. Ugyan nem így fogalmaz, de
egy későbbi egész generáció szintje Jézus szavaiból úgy is
nyilvánvaló….. (-János Ev. 14, 12-)
Tehát ezen különbség előkészítéséhez lehet egyelőre titkos dolgokat
művelni, de a két szint közötti határon nem lehet elbizonytalanodni,
főleg nem elszabotálni az előre haladás kulcs-komponenseit. Ugyanis
onnantól fogva, hogy bevilágítottunk Lucifer szoknyája alá, így immár
erőteljesen fogy a titkok és titkolózások értelme
Jézus a hal-sokszorosítás, halott-feltámasztás és egyéb
nyilvánvaló „csodák” után önmaga feltámadásával nyomatékosította,
hogy a mondandói örök időkre megszívlelendők. Németh Sándor nagyon
helyesen emlegeti, hogy Jézus nem titkos, hanem a lehető legszélesebb
nyilvánosság számára szánt feltámadása csak az első volt ebben a
dicsőségesnek szánt folyamatban. Ám volt ezeknek a hajdani
csodáknak több, mára egészen nyilvánvalóan nem kívánt mellékhatásuk
is. Ha tudunk róluk, akkor talán tudjuk hárítani a kockázatokat, és
éppen a saját javunkra fordítani mindazt, amely vonatkozások a
tudatosság híján anno a hátrányunkra sültek el.
- Nevezetesen pl. az, hogy ezek a csodák a tudatossági
evolúciót fékezték be az azokkal konfrontálódó tömegek esetében. Ez
az a fontos tényező, amely miatt a prófétáknak egy bizonyos idő után
rendre „ki kellett szállniuk” az életművük környezetéből.
- Vagy pl. az, hogy az illető személyiségtől megkövetelték
/-
volna-/ az aktuális háború/-k-/ mágikus támogatását, ami az előbbi pont
számos vonatkozásával való logikai korrelációként is felfogható.
Jézusnak pl. kimondottan Róma-ellenes zelóta-főparancsnoki
felkéréseket kellett kerülgetnie, tehát Jézus vagy befékezte volna a
történelem sajátságos mechanizmusait, ha teljesíti ezeket a
kívánságokat, vagy távoznia kellett, és mint tudjuk, ez utóbbit
választotta.
- Nem lehetett megmondani az embereknek, hogy Lucifer
létjogosultsága női, és az ilyen személyiségek pedig sehogy sem tudták
józan észre téríteni az Éjszakai Égbolt Királynőjét……. Illés is a
mutatványai előtt éveket töltött egy özvegyasszonynál vendégségben; -
vélhetően ezzel a kifejezett céllal, hátha meg tudja győzni, hogy úgyis
meg kell térnie, de csak a saját marhaságának köszönje, hogy ennek
érdekében le is kell buknia az emberek előtt.
- Mivel Lucifer soha sem tért meg, így az ilyen történelmi
személyiség körül /-a speciális női kulcsait használván-/, a nőkön
keresztül olyan borzalmas szarkavarást csinált, amely mint minta, mint
szétsugárzó példa eleve tarthatatlan volt és marad. Ilyen volt Dávid
rendkívül sajnálatos esete is Betsábéval, /-aki rövidesen Salamon
anyjává vált-/. Ebben a történetben azóta is Dávidot hibáztatják a
prédikációk és a bibliai lábjegyzetek. Ám azt senki sem vizsgálta, hogy
amikor Betsábé végre Dávid közelébe jutott, akkor a saját férjére
vonatkozóan milyen gátlástalan hazugságokkal táplálta a királyt, aki
erre „beindult”……. Úriás, Betsábé férje látványosan a szabad ég alatt
alszik, tehát nem az asszonyával. /-Ószöv. 2. Sámuel 11, 9-13.-/ Élek a
gyanúval, hogy Betsábé „beetette” Dávidot, hogy a férje tüntetően nem
alszik vele, és ez az oka annak, hogy más férfiak után „kénytelen”
érdeklődni. Holott Úriás nyilván ez utóbbi következményeképpen és
nem annak okából aludt a szabad ég alatt, azaz végső soron
látványosan tüntetett az őt sújtó házasságtörés ellen. Tehát ismétlem,
hogy Lucifer borzalmas szarkavarásainak látenciája számára is kellett
lennie némi tartalék időnek, amelynek azonban véget is kell szabni,
mert az nem tarthat örökké. Ez egy fontos elem a tudatosságot
befékezni és stimulálni egyaránt képes logikai egyenletekben.
Ezek tehát a csodák nem kívánt mellékhatásai.
A történelem és a tudatossági evolúció kívánatos „végtermékeként”
egyértelműen a logikai egyenletekkel való érett és felelősségteljes
bánásmódot kell tekintenünk, méghozzá tömeges szinten. Nevezetesen
legalább azon a szinten, hogy a tömegeken belül egy kritikus rész-
tömegnek éretten és biztosan kell kezelniük a logikai egyenleteket. Ez
esetben a régi /-fentebb taglalt-/ modellre nincs többé szükség; -
nevezetesen, hogy
- a tudatossági evolúció befékezése,
- a konfliktusos, sőt háborús veszély fokozódása,
- illetve férfi-nő viszony aberrálódásának további
fokozódása árán
lehetne csak és kellene a tömegek látókörébe vonni, illetve
megfontolási készletébe beiktatni olyan alapelveket, illetve
kinyilatkoztatásokat, amelyeknek pedig a logikai egyenletek
folyamodványaképpen kell kiforrniuk az emberek kulturált
egyakaratúságában.
Noha Németh Sándor nem mondta ki, de logikailag nyilvánvalóan nem
kizárt, hogy tudhat olyan kísérleti csoportokról, amelyek az általam is
leközölt szellem-sűrítő klisével próbálják meg „tartósítani” a szellem-
látogatások alanyait. Még időben vágjuk el ennek a jelenségnek a nem
kívánt mellékhatásait, hogy áldással tudjuk üdvözölni egymást ezen
csoportokkal; - alakuljanak meg bár csak később az ilyen társaságok,
avagy legyen bár befejezett, de egyelőre titkos tény, hogy már esetleg
zajlik ilyen igyekezet a közléseim nyomán.
- A szükséges logikai egyenletek nyilvánvalóan hiányzó
eleme Lucifer léte volt, de ami még fontosabb, Lucifer női
létjogosultsága képezte ama kényes, hiányzó kulcs-elemet. Az
ilyen „feltámasztó” csoportoknak kell tudniuk kezelni Lucifer férfi-test
lopó igyekezetét, amely tudás-többlettel azok minden bizonnyal sajnos
nem rendelkeznek hozzám képest. Csak ezért remélem, hogy nem is
léteznek, vagy ha mégis, akkor nem óhajtanak versenyezni velem, mert
evidens, hogy ez esetben Lucókánál volna a gyeplőjük. Honnan
veszem, hogy ha léteznek, akkor nem rendelkeznek Lucifer kezelésének
többlet-tudásával? Hát, a saját ilyen „sűrítő” igyekezeteim tapasztalatai
nyomán, amelyeket terjedelmi okokból most nem vagyok képes
megosztani. Habár ha lenne ADSL-em és több szabad időm, akkor
belevágnék e hátrány ledolgozásába is. Továbbá az eddigi Lucóka-
szakosodottságú írásaim is arról tanúskodnak, hogy aki valamibe
másokhoz képest jelentős többlet-energiát fektet, azon azért meg is
szokott látszani az erőfeszítések eredménye……. Nyilván más fontos
dologban ugyanezért lehetek lemaradva: és bizony ezért lesz az a
legaktuálisabb klisé, hogy mások gyenge pontjait csakis a tisztesség és
szeretet-buzgóság nevében volna szabad rövidre zárni a saját erős
pontjainkkal. Nem pedig titokban, és rosszhiszeműen, ahogy ez
manapság teljesen megszokott.
- A szükséges logikai egyenletek pikáns, de
tulajdonképpen egyre nyilvánvalóbb tartozékát az az időközben
abszolút világossá vált tapasztalat képezi, hogy éppen az elemzett
feszültség-fokozó/-dó-/ kockázat okán az ilyen jelenséget és
lehetőséget egyedül én tálalom mások számára teljesen nyíltan,
miközben senki nem osztja meg velem az ugyanilyen kísérleteinek
tapasztalatait, de még magát a hírt sem. Se a listákon, se magánban.
Tehát ha létezik ilyen csoport, az nyilvánvalóan engem
szeretne „beelőzni”, és a náluk készülődő „kinyilatkoztatásokat”
igazolni, támasztani alá a feltámadási folyamat irányítása és
úgynevezett „elsőbbsége” okán.
- Ami a lényeg, hogy mutatványokat nem használhatunk fel
kinyilatkoztatások alátámasztásául, mert akkor Copperfield Dávid és Uri
Geller köré máris meg lehetne szervezni az ilyen „kinyilatkoztatásokat”
Sőt, talán Rodolfót is kár volt kihagyni…..”?” Mellesleg Uri Geller utasított
már vissza ilyen „megkereséseket”, nevezetesen, hogy jelentse ki
önmagáról, hogy ő a Messiás, és mindent fizetnek körülötte…. Meg lehet
hát nyugodni, Uri Geller nagyon korrekt ember, és nem lesz kötelező
mindenkinek ferde nyelű kanalakkal kanalaznia a lebbencs-levest vagy
a tökfőzeléket……..
- Ha pedig mutatványokat nem használhatunk fel, akkor
maradnak a logikai egyenletek köré szerveződő, tömegen belüli
tudatos, kritikus rész-tömeg elérésére törekvő igyekezetek: Amely rész-
populáció már belátja az eddigi kinyilatkoztatásoknak a Teremtőtől való
eredetét, ám amely többé nem fogad el hiányos logikai
egyenleteket „kinyilatkoztatásnak”; - mert immár minden szükséges
adat rendelkezésre áll, hogy senki többé ki ne játszhassa a
fennmaradást stabil adatként kezelő logikai egyenleteket
mindenféle „main stream” blöffökkel…….; - ahogy azt ma lépten-nyomon
megfigyelhetjük. Ezért írtam, és ragaszkodom hozzá, hogy a
kinyilatkoztatások korszakát fel kell váltania a közvélemény elé való
felterjesztések korszakának. És csak abban a sajnálatos esetben
visszatérni a kinyilatkoztatások intézményéhez, ha ez a tömeg-
tudatossági kísérlet látványosan megbukott. Ám ez utóbbi esetben ne
számítsanak semmi jóra azok, akik miatt megbukna a kísérlet; - tehát
ennek az „esedékes” bukására való sanda blazírozással nagyon
javaslom óvatosnak lenni.
A ’kinyilatkoztatások’ helyett ’logikai egyenletek’ korszakának kulcs-
motívumául magát A FELTERJESZTÉS INTÉZMÉNYÉT terjesztem fel a T.
Közvélemény elé. Tehát Németh Sándor vasárnapi igehirdetéseit a
magam részéről igen kiváló, közvélemény elő történő
FELTERJESZTÉSKÉNT tudom dicsérni és támogatni, csakúgy, mint azt a
tényt, hogy a Vidám Vasárnap igehirdetései még nem lépték át a
közvélemény elé való FELTERJESZTÉS és a NYILVÁNVALÓ ÚJ
KINYILATKOZTATÁSI SZÁNDÉK közötti HATÁRT. Ám hogy soha ne is
lépje át ezt a határt senki, főleg egy komoly életmű csúcsán lévő
lelkésszel ne történhessen meg ez a blama, (-de még azzal a
környezetével sem, akikkel komolyan veszik egymást-) így a magam
részéről
- a végidős logikai egyenletek áramlatát óhajtom
támogatni,
- magukat az egyenleteket még tovább vezetni,
- és hogy azokban a Fennmaradás stabil adati státusz-
kezelésében érjen engem utol mindenki, akinek bármiféle ambíciói
vannak a közvéleményi felterjesztésekben…….
- No és Pál apostol Első Korinthusi Levelének 15, 50-53
részére épülő „prófécia” értelmezése körül bizony eldől a Fennmaradás
stabil adatként való kezelése, vagy éppen közvetett lesajnálása, amire
a mai ún. „main stream” meglehetősen nyilvánvalóan felépül.
Legvégül felismerem azt a szükségszerűséget, hogy ezen kérdéskörben
kell tárgyalni a szellemi tulajdon kezelésének napjainkban nyilvánvalóan
keserves közállapotát is.
Ha ugyanis
- valakinek a szellemi tulajdonát „átemelik”, a „helyzetét
beelőzik”,
- az illető elsőbbségét nyilván körömszakadtáig
megkérdőjelezik,
- akkor ez magában hordozza a jogos szellemi tulajdonos
elrejtésének, letagadásának, sőt, akár fizikai kiiktatásának
nyilvánvalóan várható következményét is; - amelyet immár hovatovább
jobban megszokhattunk, mint azt, hogy szalámis szendvicsre nem
szórunk se kakaót, se fahéjat, vagy azt, hogy a kapucsinóba nem
szórunk kecsöpöt.
Nos, a szellemvilág ilyen kárvallott és kisemmizett szellemi-termék
tulajdonosokkal van tele, akiktől lenyúlták az életművét, sőt,
ha „kapálózott”, akkor még a halálba is átsegítették. Olyan feltámadást
pedig nyilvánvalóan nem támogat a Teremtő, amely a szellemi tulajdon
valódi tulajdonosait még most is kirekesztené a jussukból,
állandósítaná a jelenlegi közállapotokat, tehát
tulajdonképpen „visszaküldené” az érintetteket: „Tágulj visszafelé Pubi,
úgyis megszoktad már odaát…….!” Ez a Feltámadás Intézményének
igazán kényes pontja, amelynek kezelésére felkészültnek érzem
magamat.
A feltámadásra vonatkozó logikai egyenletek nem másban végződnek,
mint feltételes átkokban és áldásokban, amelyeket az ilyen
visszaérkezőkre kell majdan kimondani……..; - remélhetőleg akárki és
mindenki mély egyetértésével, pl. Németh Sándoréval is.
Amikor megfelelő terjedelemmel foglalkoztam ezzel a kérdéssel, akkor
írtam, hogy az ilyen szellemek akár egészen a visszajövetelükig
támadhatják az átkok nyomán a visszatérést megakadályozó kulcs-
személyiségeket; - amiért a halál-verkli váltóját nem állítják visszafelé,
hanem a halál befogadó közegét terhelik túl a jelenlegi trendek mulya
meghosszabbításával. Ám amint visszajöttek, a mindenkinek
mindenkivel való békéjét, földi paradicsomi egyakaratúságát célzó és
megtestesítő ügybuzgó él-populációvá kell válniuk, méghozzá egy
szempillantás alatt. Nevezetesen pl. egyenként, és külön-külön is: tehát
már a legelső visszatérőre ez a mérce legyen érvényes. Ők tehát nem is
a jelenbe, hanem egy képzeletbeli idő-hézaggal megtoldva a jövőbe
lépnek vissza a múltból. Az időbeli fizikai párhuzam ellenére tudati
párhuzamról egy bizonytalan, de jelentőségteljes ideig nem
beszélhetünk. Ha pedig a visszatérésüket csak azok a körök
szervezhetnék, akik ezt a visszatérítési intézményt éppen a saját
korábbi vétkeik miatt
- egyesekre nézve szelektív protekcióval,
- míg másokra vonatkozóan csak kontraprotekcióval
volnának hajlandóak működtetni, akkor minden bizonnyal a Teremtő
részéről az igyekezetüket semmiféle támogatás sem fogja kísérni.
Esetleg csak egy-egy részleges útbaigazítás, amelyre ez az írás
rájátszik…… Utána azonban mindennek a helyére kell zökkennie.
Csak majd ha az ilyen csoportok kollektív átfogó megnemtámadási
szerződést kötnek egymással, /-egyáltalán tudni fognak egymásról-/
majd akkor válik nyilvánvalóvá a Teremtő engedélyének és
támogatásának elengedhetetlen szükségszerűsége; - amely
értelemszerű logikai tényezőről való megemlékezésemmel lám
regeneráltam azt az elsőbbségemet, amelyet amúgy sem tudott senki
sem elvitatni tőlem.
Ezekkel az áldásokkal terjedelmi és gazdasági okokból most nem
foglalkozom, ám egy szorosan ide tartozó kulcs-logikumot még
beleveszek ebbe az írásba: Ha a Teremtő Isten és a Teremtett Lucifer
közül
- az egyik a Gondoskodó vagy Gondviselő,
- a másik pedig a Kontra-„Gondoskodó”,
akkor értelemszerűen létezik közöttük egy megállapodás, hogy a
kreatív, szorgalmas, kezdeményező, termékeny és törekvő ember-
típusok esetében csak minden második időág törhető meg,
lehetetleníthető el ama kényes logikai elágazásban, amikor a szerencse
kulcs-szerepet játszik. A szerencse, azaz a Gondoskodás megléte, vagy
annak hiánya. Ezt a kettő, szögesen ellentétes bánásmódot
váltogatja, „sakkozza” egymás közt a „Két Teremtő”.
Mivel ez idáig mást sem tapasztalhattunk, mint hogy a haladás igazi
kulcs-embereinek nem minden második, hanem bizony kivétel nélkül az
összes időága leroncsolódik, így a minden második időág isteni
védelmének kötelező erejű elve okán kell lennie egy fordulópontnak:
- amely után viszont ugyanúgy nem minden második,
- hanem végre az összes ilyen (-személyhez és termékhez
vagy eljáráshoz kötődő-) időág védelemben részesül. Tudniillik
nyilvánvalóan így áll helyre az egyensúly. A feltételes átok-áldás mágia
ennek a garanciának a meglétét és jelenlétét képviseli: A gazdasági
privilégiumokkal való visszaélésből végrehajtott „beelőzések” korszaka
tehát vagy ’kollektív önkéntességgel’, vagy ’szelektivitásos dörgedelmi
alapokon’, de mindenképpen véget ért.
A meghekkelt Találmányi Becsületkassza hűlt helyét tehát egy sokkal
hatékonyabb valami pótolja most ki: Az ős-átok, amely eme fordulópont
után többé nem a kreativitás megtestesítőit és a haladás forrásait
támadja, hanem immár végre a kreativitás cselvetőit és gáncsolóit
regulázza meg. Így mindenki egyforma adagban kap/-ott-/ belőle.
Nyugodtan tessék csak kipróbálni élesben is ezt a fordulópontot, és az
utána érkező a mechanizmust. A Találmányi Becsületkasszában lévő
Szellemet tehát senki nem nyomta vissza a palackba, hanem az bizony
rendesen elszabadult. Csak az igazságos és konkretizált, bátran
kimondott feltételes átkokra vár ez a Szellem, és azonnal lecsap az
ilyen átkok célpontjaira.
A „feltámasztó módszertan” szerint étellel, nemi polaritásos testiséggel
és merülő fürdővel készenlétben álló, csoportos szellem-
sűrítő „vállalkozásokat” nevezhetjük boszorkány-szombatnak, vagy az
én kedvenc megnevezésemmel „Shamhain-őrségnek” is, a kelta
Mindenszentek Ünnepe és Halottak Napja okán. Az ilyen csoportok
egyszerű tagjai tehát áldottak, de a fő-szervezőiknek észnél kell
lenniük a most FELTERJESZTETT szempontok értelmében.
A FORDULÓPONT előtti ilyen cselekkel beelőzéses ügyekért én
felvállalom a szigorúan utólagos szakmai felelősséget, és a Találmányi
Becsületkassza meghekkelése előtti idők ilyen csendes botrányaira
vonatkozóan nem folytatok átkot; - sőt, ezt másnak sem igazán
ajánlom. Nem véletlenül neveztem fentebb ezt az egész jelenséget ős-
átoknak, amelyet mostantól az Idő-Dimenzióban Megosztott Ős-
Átoknak javaslok nevezni annak teljes nevén; - nevezetesen amelyből
mindnyájan mindenki egyforma adagban kap/-t-/unk. Ez az a
gondolatmenet, amely noha a disznóságok berekesztéséről szól, mégis
az ilyesmikben érintett emberek hajlamosak azt éppen ellenkezőleg
azok prolongálásaként, sőt, véglegesítéseként felfogni, illetve
visszaerőltetni ezt a felfogást a gyakorlatra is. Az ilyen embereknek
csak azt tudom mondani, hogy nem azokért a disznóságokért fognak
keservesen rápipálni, amelyeket a „törvényes” kegyelmi időszak alatt
követtek el, hanem majd a rákövetkező kevés baromságokért fognak
alaposan megfizetni. Ha nem értik a különbséget, /-hogy ők éppen a
váltás időszakára választtattak ki-/ akkor úgy kell nekik: betegen,
esetleg halottan is a csúfolódás jogos alanyaként vonulnak be a
tudatosodás rögös történelmébe.
A hekkelés környéki idők felfutó bevezető átkai az én privilégiumom
voltak, és sikeresen kezeltem azok bumeráng-effektusait. Pont ez
utóbbiak miatt jelentettek kényes kihívást, de az 1-es H-Kulcs és a
Szuperkarma együtt nagyon jó pajzsnak bizonyult. Viszont mostantól
fogva bárki érintett személyt az ilyen gátlástalan rabló igyekezetek
további sanda fejezeteinek és gátlástalan szereplőinek feltételes
átkozására biztatok: Továbbá az ilyen esetek bumeráng-kvótáját
magamra vállalom, még akkor is, ha más kényszerül rá e praktikák éles
alkalmazására, de közben az én kvótámra hivatkozva kíván operálni
valük, rajtuk általuk….: ha velem logikai és morális egyakaratúságban
van, akkor tegye. Én előre-menőleg mondtam ki az adekvát feltételes
átkokat, ennek nyomán némi idő eltelte után mások akár visszamenőleg
is alkalmazhatják a jövőben, de csak kb. mostanáig visszamenőleges
hatállyal. /-2004 márc. 21.-/ Az ezen dátum előtti esetek együtt
kezelendők a Feltámadással. Az pedig egy nagyon komplex valami, ami
teljes leltárt igényel, amely megköveteli, hogy az összes ilyesmivel
foglalkozó csoport tudjon egymásról; - és éppen ezáltal az átfogó
egyakaratúság által, annak szerves részeként legyen áldott. Avagy aki
az ilyen igyekezetek körül még mindig gondozza vagy megtűri a
tisztességtelenség szikráit, az sajnos némi semleges hatású türelmi idő
után rövidesen átkozottá válhat. Meg sem kell átkozni az ilyet, mert
önmagát átkozná meg. Bizonyára nincs is ilyen……… Gondoljunk bele,
hogy a szellemi síkon tapasztalható zsörtölődések materializálódnának
vissza hozzánk a Feltámadás Intézményében. Ez ellen csak Átfogó Földi
Paradicsomi Egyakaratúsággal lehet védekezni, ugyanis minden
egyéb „védekezés” újratermeli a háborút, sőt, mágiaháborúvá növeli
azt.
Ebben a cikkben különösen fontos volt a 16-os és 17-es Hermész-
Kulcsok jelentősége, nevezetesen, hogy nem azon tépelődünk, hogy a
múltban kinek mit kellett volna másképp tennie, hanem csak a jövőre
vonatkozóan határozzuk el, hogy merőben másképp fogunk cselekedni,
mint eddig tettük. Ezen váltáshoz értelemszerűen tartozik egy
fordulópont. Hogy az mikor van, és miért akkor van itt ez a fordulópont,
azt a többi H-Kulcs dönti el. Én tehát biztatom a Shamhain-őrség
intézményét,
- de csak ha annak tagjai, főleg az ilyenek szervezői a Föl
di
Paradicsomi Egyakaratúság teljes létszámú elvét vallják,
- vagy csak abban az esetben, ha az én speciális és
adekvát átok-áldás módszertanomnál jobbat képesek fel- és bevezetni,
- illetve annak híján a továbbiakban immár végre nem
lesznek restek megkérni engem, hogy osszam meg velük annak
szövegét, módszertanát és szempontjait.
Ezek híján az ilyen Shamhain-őrség csoportok tagjai nem, de a
szervezői rövidesen beleszaladhatnának egy kacifántos átok-helyzetbe,
amely maradjon meg csak egyszerű összehasonlító státuszú elvi
adatnak. Az ilyen csoportok egyszerű tagjai mindenképpen áldások
várományosai, még akkor is, ha pl. szakmai féltékenységi okokból én
rest volnék azokat kimondani. Az ilyen csoportok sikerének egyedül a
Teremtőtől jövő engedély képezheti a kulcsát, és nem az
egymást „beelőző” rivalizáló igyekezet, amelyből Lucóka bármikor
könnyűszerrel csinál háborút.
Azt pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kinyilatkoztatások
intézménye helyett a logikai egyenleteknek a közvélemény elé való
felterjesztési korszaka jön; - legalábbis én azt várom és gondozom.
A „kinyilatkoztatás” pedig
- nem közvéleményi felterjesztés,
- hanem egy ellentmondást nem tűrő,
- vagy csak súlyos következmények árán tűrő
mechanizmus,
amellyel már a történelem előtt is meg lehetett volna valósítani egy
bárgyú, összehasonlítási alapok nélkül való „Paradicsomot” a Földön, és
nem kellett volna azzal mostanáig várni. Éppen ezért a kinyilatkoztatási
korszak felkonferálásával csak fenntartásokkal együtt áll módomban
egyetérteni. Tehát mi másra kellett volna várnunk, mint
- a logikai egyenletek belátására,
- az irántuk való emelt szintű emberi befogadó készség
beérésére,
- amelyek végre a tudatosság valóban emberi szintjeit
forrják ki az állat-világ fölött. Remélhetőleg mihamarabb………
Ha valaki azt mondaná, hogy ennek az írásnak a megszületését
a „paranoia” vezérelte, nos
- egyrészt nem méltatlankodtam benne, legalábbis a
Shamhain-őrség csoportok egyszerű tagjaira vonatkozóan nem.
- Másrészt a tisztességtelenségnek, sőt az aljasságnak az
itt közölt példákban vélelmezett formáinál is sokkal durvább fokozatai
futnak napjainkban, akkor a turpisságoknak miért pont ezt az alsóbb
lépcsőfokát hagyták volna üresen árválkodni? Ez a logikai klisé
mellesleg egyúttal a paranoia általános absztrakt immun-esszenciája
is.
Különben is, ma olyan korban élünk, hogy paranoiásnak és nem-
paranoiásnak lenni egyformán szar. A korszaknak kell távoznia, és
benne a paranoia maradhat, mert akkorra már úgyis csak a múltra
vonatkozik majd. A múltra, amelyben nem véletlenül született meg,
amely „paranoiát” nem az egyénen, hanem magukon az átfogó
keretszempontokon lehetett csak gyógyítani. Lehetett, és kellett is……..
A legjobbakat!
TOMI az egyipTOMI, PhD
|
