Radnoti Miklos: Elohang egy "monodramahoz"

Kerdeztek volna magzat-koromban...
O, tudtam, tudtam en!
Uvoltottem: nem kell a vilag! goromba!
nem ringat es nem apol, -
ellenemre van!
Es megis itt vagyok.
A fejem reg nem kemeny
s tudom erosodott csak
hogy annyit bogtem en.
A vorheny es a kanyaro
voros hullamai mind partradobtak.
Egyszer el akart nyelni, -
aztan kikopott a to...
S a sziv, a maj, a szarnyas ket tudo,
a lucskos es rejtelmes gepezet
hogy szolgal... o miert? S a bimbozo virag -
nem nyilik meg husomban most a rak.
Szulettem. Itt vagyok.
Felnottem. S mire?
Igertek neked valamit?
kerdeztem egyszer en
magamban meg serdulokoromban.
S mindjart feleltem is:
Nem. Senki semmit nem igert.
S ha nem igert, a senki tudta me'rt.
Szellotol fenyes csucsra ropit fel a vagy
s lenn var a gozt lehelo iszap.
A hallgatag novenyek szerelme emberibb.
A madar tudja tan, hogy mi a szabadsag,
mikor folszall a szel ala
es ring az eg hullamain.
A hegyek tudjak, hogy mi a meltosag,
hajnalban, alkonyatkor is,
a lomhan elhevero hegyek...
Hogy lettem volna, vagy noveny, madar...
vigasztalo, pillango gondolat,
tuno istenkedes. Ma mar
az alkotas is ramszakad.
Kerdeztek engem? Szambavettek.
O, a szam... a huvos es kozombos!
Nem erdeklem, nem gyulol, nem szeret,
csak - megfojt.
Nezd, en vayok. Nem egy, nem ketto,
nem harom es nem szazhuszonharom.
Egyedul vagyok a vilagon.
En en vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy o sem.
Gep vagy. Hiaba sziszegsz. En csinaltalak.
En vagyok. S altalam te. Hiaba sziszegsz.
En vagyok. Szetszedlek es te nem vagy,
nem kapsz tobb olajat, tul nagyra nottel.
S szolgalni fogsz, hiaba sziszegsz!
En en vagyok. En en vagyok. En en.
S te nem vagy te s nem vagy o sem.
penz vagy. Hiaba sziszegsz!
En en vagyok, en en vagyok,
megorulok,
en en vagyok, en en...
megcsuszom a vegen!
En en vagyok magamnak,
s neked en te vagyok.
S te en vagy magadnak,
ket kulon hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vallalom.
O, hadd leljem meg vegre honnomat!
segits, vigasztalo, pillango gondolat!
Meg csond van, csond,de mar a vihar lelehh,
erett gyumolcsok ingnak az agakon.
A lepket konnyu szel sodorja, szall.
Erik bennem, kering a halal.
Ring a gyumolcs, lehull, ha megerik.
Fustolg a halal. Elni szeretnek.
Lelek vagyok. Arkangyalok egi haragja
eg bennem, riaszt a vilag.
Suru erdo kerit, porfelhoben a tavoli nyaj
Porfelhoben a nyaj. Porkoszorus katonak.
Dogolj meg, dogoj meg, dogolj meg hat vilag.
Ringass emlekkel teli fold.
Takarj be! vedj, villammal teli eg!
Emelj fel emlek!
Lelek vagyok. Elni szeretnek!

Faradtnak tunsz, mintha nem a regi volnal
Hol van a tuz, hova lett a mindig sovar regi laz?
Az a regi  egi laz, amivel beleptel, s megszerettelek.

Nagy utaz s, azt mondtad, hogy ez az elet, s nem halunk meg.
Az ember soha el nem teved, egi laz, a bizonyos egi laz,
Toled kaptam, majd meg haltam, majd elegtem en.

Mive legyek most nelkuled?
Hova megyek, igy nelkuled?
Te meg csak ulsz, faradtnak tunsz,
Tovatunt szep igeretek
nelkuluk en hova legyek?

Nagy utazas
a vonatunk ujra indul, 

Nagy utazas
most a vagyunk m r megint uj utra visz

Induljunk el hat megint!
Gyere velem az igeret szerint!

Nagy lesz az ut,
De mi ugye meg se varunk?
A vonatunk nekilodul ujra szaguld,
Regi laz,
hajtja az a regi laz,
Toled kaptam, majd meghaltam, majd elegtem en.

Elindulunk, elindulunk
Az ejbe megy a vonatunk,
S az ejszaka, az ejszaka,
a puha testu ejszaka, 
Vonatunk kattogo zaja,
mint regi jo baratokat,
majd ugy fogad, majd ugy fogad,
Egy utazas az eletunk, 
Azt mondtad hat megint megyunk,
Nagy utazas az eletunk,

Elindulunk, elindulunk
Az ejbe megy a vonatunk,
S az ejszaka, az ejszaka,
a puha testu ejszaka, 
Vonatunk kattogo zaja,
mint regi jo baratokat,
majd ugy fogad, majd ugy fogad,
Egy utazas az eletunk, 
Azt mondtad hat megint megynk,
Nagy utazas az eletunk,