Koltay Gergely: Mondd, gondolsz-e ram?
Mikor egy este otthon egyedul talal,
az ablakon kinezel, de semmit se latsz:
Mndd gondolsz-e ram?
Mikor a napok leggombjebol az ido elszivarog,
es elfelejtett szavak utan nem fordulsz mar vissza,
Mondd, gondolsz-e ram?
Megteszel mindent, ugy csinalsz, mintha elnel,
oradra nem nezel, elrohansz, mielott sirasra gorbulne a szad:
Mondd, gondolsz-e ram?
Mit elvettel magadtol nem kapod ajandekba vissza,
imad az egbe, hallgatasod a foldre szall,
Mondd, gondolsz-e ram?
S mikor tavasszal nyilnak az erdei viragok,
magadat a tukorben olyan oregnek latod:
Mondd, gondolsz-e ram?
Tested arukent a holnapnak kinalod,
es naprol-napra arulod el titkaink masnak,
Mondd, gondolsz-e ram?
Mikor szerelmes kutyak vonyitanak az ejben,
Te egyedul gyotrodsz feszkedben
Mondd, gondolsz-e ram?
Pedig varod, hogy az elet ujra Rad talaljon,
de legbelsobb titkaid nem erti uj baratod:
Mondd, gondolsz-e ram?
Egyszer majd, tudod, szep lesz ujra minden,
nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
igaz lesz minden szo, a csokok szivhez ernek,
s a madarak messzi delrol lassan hazaternek...
S en varni fogok, mert varni kell arra, aki nem jon el...
Faradt ejszakaban tudod almatlan a csend,
de hajnalban a derenges meg remenyt uzen,
ehes madar a reggel, az emlek megpihen,
akit az ejjel vartam, nem jon ma sem el...
|
