Kakukk!

En is belekotyogok. Az egyik ismerosunknek 3 honapos koraban halt meg igy babaj
a,
azota vettuk mi is komolyabban a bolcsohalalt. Az utolso lurkot mar egy kicsit
emiatt is magunk kozott altattuk... (meg azert is mert olyan jo volt erezni-
hallani a szuszogasat...)
7-8 honaposan aztan magatol elkivankozott kozulunk, es veglegesen elfoglalta
a kisagyat. Semmivel sem lett jobban elkenyeztetve mint barmelyik masik
gyerekunk! (persze, amit anyosomtul kaptunk, mikor eloszor meglatta-megtudta!)
De kialltunk magunkert, es igenis igazunk volt-lett.

Az orvosunknak sem hittunk tulzottan, mert az elmult tiz evben minden gyerek-
nel mast dolgokat mondtak, ami neha tok ellenkezoje volt az elozo korszakban
"favorizaltnak". pl a vedono: jajj, anyuka, aztan eszik-e a baba (egy eves koru
li
korra emlekszem) cukrot? Merthogy arra nagyon nagy szuksege van! Cukrozzuk a 
fozeleket!   (elotte persze mezet kellett adni)

a hasonfekvessel ugyanigy, eloszor feltetlenul hason, aztan mar inkabb haton
(mi az elejetol oldalra fektettuk oket, ahogy Eva is)
Az ilyenek miatt nagyon megrendult a bizalmunk az aktualis orvostudomanyban.
(az ilyen dolgokban persze)
Inkabb az osztoneinkre hagyatkoztunk, es eddig nagyszeruen bevalt.
Csakhat ott volt elotte negy gyerek, lehetett tapasztalatot szerezni...

A vegere Ti is belejottok majd! (csak addig kell kibirni valahogy)
Mindenesetre egy biztos: a konyveket dobjatok ki, es semmifele szel-
soerteket predikalora ne hallgassatok...

sziasztok, denes