Kedves Listaolvasók!
Olvastam a hozzászólásokat, kedvem lenne jónéhányat
kivesézni, de azt majd talán később.
Előző cikkemben írtam, hogy jópár hónapja ez a téma foglalkoz-
tat leginkább. A körülményeim, saját ötleteim, terveim úgy ala-
kították az életemet, hogy eljussak arra pontra, hogy kimondjam
a nemet a "valahogy mindig lesz" anyagi helyzetre. Terveimhez
pénzre van szükségem, méghozzá sok pénzre. Mivel nagyon aka-
rom a dolgot, gondolataim is állandóan e körül forognak.
Régebben elovastam pár meggazdagodásról szóló könyvet, és
a könyvesboltokban is mindig belelapozok az erről szólókba.
Vásárolni már nem vagyok hajlandó őket, mert azt a tanulságot
szűrtem le, hogy (kevés kivétellel) ezek a könyvek leginkább az
írójukat teszik gazdaggá, mivel ez egy "tuti téma".
Utaltatok páran az előre elrendelt sorsunkra, hogy bölcs dolog,
ha megtanulunk elégedettnek lenni azzal, amink van. Valójában
mindkettő igaz, de a belenyugvás az esélyt is elveszi,hogy többet
érjünk el, mint amennyi az előre elrendelt sorsunk. Pedig erre már
nem egy rendkívüli ember rácáfolt.
Én ezeket magamra úgy értelmezem, hogy meg kell tanulnom kia-
lakítani az egyensúlyt az életemben. Hajtani nagyon tudok, akár a
végkimerülésig, ha viszont lazítok, akkor úgyfelejtem magam akár
hetekre. Azt hiszem a belenyugvás arra értendő, hogy tegyünk meg
minden tőlünk telhetőt, hogy valóra váltsuk vágyainkat józan hatá-
rokon belül. Mondjuk napi 8 óra munka, aztán fogadjuk el, amit
elértünk. Abban nem értek egyet, hogy tovább tápláljuk magunkban
a pénz erkölcstelenségéről szóló hiedelmeket. Az igazság az, hogy
pénzzel rengeteg jó dolgot lehet valóban "tenni". Szeretetet való-
ban nem ad közvetve, de közvetlenül nagyon is adhat. Gondoljunk
csak az éhezőkre, hajléktalanokra, katasztrófák károsultjaira,
betegbiztosítás nélküli nagybetegekre. Ha a helyükben lennék én
bizony azt választanám, hogy enni adjanak, fizessék ki a kórházamat,
ne pedig a fejemet simogassák nagy szeretettel. Az ilyen "pénzzel
kisegített" emberben az a meggyőződés éled újra, hogy a világ jó.
Alaposan végiggondolva a témát, szerintem, senki sem vallhatja
azt a nézetet, hogy a pénz káros dolog. Felelősséggel jár, az igaz.
Minél több van belőle, annál nagyobbal. Szóval, aki attól fél
esetleg, hogy 800 milliárd dollártól elromlana erkölcsileg, gondolja
végig mi jót tehetne vele. (Átreformálni az iskolaügyet, hogy megta-
nulják a nebulók,hogyan gondolkodjanak, ne pedig adatokat verje.
nek a fejükbe, hajléktalan, önbecsülés híjján levő embereknek lehe-
tőséget a talpraállásra, ott vannak a világ árvái is, teljesen ingyenessé
tenni az egészségügyet...)Remélem, egyre többen értünk egyet,
hogy a "pénz erkölcstelen" beprogramozás, úgy ahogy van mehet
a kukába. Jöhet helyére a "A pénz nagyon jó dolog" állítás .
A másik, számomra fontos felismerés, hogy valamiféle különc
témaként, misztikumként közelítünk a meggazdagodáshoz.
Mert hát van a fogyás, a dohányzásról, drogokról való leszokás, a
munka hatékonyságának növelése, fejfájások, betegségek, amelyek
mind nagyszerűen kezelhetők agykontrollal, megerősítésekkel.
Mert tudjuk, hogy agyunk programozása nem más, mint a kitűzött
cél elérésének gyorsabb módja. Ezt elfogadtuk, hogy arra használjuk,
hogy rávegyük agyunkat, fogadja el a célt. Ezek kapcsán ritkán
esünk mérlegelésbe, hogy erkölcsös-e, amit el akarunk érni.
Aztán itt a pénz. Mindenki titkos vágya. De amilyen titkos, olyan
homályos elképzeléseink is vannak arról, mennyire érdemeljük meg,
aztán előhozakodunk a karmával, aztán az első megerősítések
után elkezdenek ömleni a kételyek : nem lehet mindenki gazdag,
hova is vezetne ez, el se tudom képzelni, milyen lehet gazdagnak
lenni, akkor biztos nem lenne egy barátom se, akik lennének, azok
úgyis csak a pénzemet akarnák... stb.
Ezen a ponton kezdhetjük mondogatni a "megérdemlem, hogy gazdag
legyek" megerősítést. Van még számtalan módszer, amivel önbecsü-
lésünket erősíthetjük. Legjobb, ha mindenki megtalálja a neki meg-
felelőt. Az biztos, hogy az átprogramozás mellett a tettekre ugyanak-
kora hangsúlyt kell fektetni, ha nem többet.
A lényeg: nézzük tárgyilagosan a pénzszerzést. Semmiképpen nem
szabad misztifikálni. Ez egy cél. Ugyanolyan, mint mikor elhatározom,
hogy mától kezdve minden nap fél órát futok hajnalban, vagy elvégzem
az angol nyelvtanfolyamot. Szerintem, egyszerűen ki kell tűzni.
Lehet, nem lesznek azonnal pozítív élményeink. Gondoljunk a futásra.
Első nagy lelekesedésben jól megy, aztán pár nap után bedagad a térd.
Abbahagyjuk. Itt csak az a kérdés, hogy végleg abbaahgyjuk-e,hogy
áá nekem gyenge a lábam, nem bírják az ízületeim, vagy pedig
várunk mígy lemegy a duzzanat, és addig utánanézünk aszakirodalom-
ban, mit csináltunk rosszul. Lehet csak kötést kell tenni rá. Lehet,
hogy túl gyorsan növeltük az adagot.
Számomra ez nagyon sokat segített, hogy "a futás szindrómá"-nak
nevezem magamban, mikor nem mennek a dolgok. Ez egy cél, egy
ismeretlen területet akarunk magunkévá tenni. Valószínű csupa
eddig idegen hozzállással kell barátságot kötni. Próbálok úgy
nézni rá, mint egy kalandra. Ismeretlen területen az ember nem
érzi azonnal otthon magát. A hibát ott követjük el, hogy míg más
célok elérésével kapcsolatban valahol mélyen tudjuk, hogy valamit
másképp kell csinálni, ha pénzről van szó, mindjárt bedőlünk
a karmáról szóló sötét tanításoknak, és szépen feladjuk .
Tulajdonképpen erre szerettem volna rávilágítani. Ne legyyen külön
tétel a pénz. Vannak céljaink, álmaink. Nem kell az a misztikus
fátyol a gazdagságra.
Karma persze van. De van aki bombázó alkattal születik, és van
aki addig tornázik, míg bombázó lesz.
(folytatom)
|
