Kedveseim, kedves Kaktuszviraga!
Erre a hsz-re is megirom gondolataimat. A közöny, a közömbösség ide is
be tudott gyürüzni, mint látjuk. Sajnos!
Ezt írod:
túl sok mondanivalótok, a napi pozitív állításokon kívül, úgy
tűnik nincs. Érdekelt volna, ha valamiféle vita alakul ki az egyik
utolsó probléma körül, hogy mi is az élet értelme.
Valószinüleg sok érdekes gondolata volt erre mindenkinek, engem is
beleértve, ám a válasz a rendszerben keresendö, részben. Megpróbáltam 1
x, több x írni. Aztán volt ami megsem érkezett. Tehát, ha valaki nem
biztos a tudatában, hogy irása megérkezik, bizony pár próbálkozás kedvét
szegi.
Kedves Agykontrollosok, változtatni kívánók!
Nem tudom, ennyire problémamentesek vagytok-e, vagy a fóliaszezon
az oka, de túl sok mondanivalótok, a napi pozitív állításokon kívül,
úgy
tűnik nincs. Érdekelt volna, ha valamiféle vita alakul ki az egyik
utolsó probléma körül, hogy mi is az élet értelme. Érdekes lett volna,
ha az a bizonyos elkeseredett illető leírja, hogy jutott olyan
szomorkás
álláspontra. Érdekes lett volna, ha sokan írnak hozzá magyarázatot,
véleményt, hogy szerintük, miért ez az egész ÉLET. Aztán gondoltam,
leírom én, de az megint annyira személyes lett volna, hogy nem igazán
szerettem volna vitázni erről senkivel. Lehet, Ti is éppen ezért nem
írtatok. Tény, hogy a "megvilágosodás" felé vezető út, a rendszeres
meditálás sem véd meg ( legalábbis egy jó hosszú "próbaideig") a dep-
ressziótól és a mélypontoktól senkit sem. Csupán az optimista ember
még a depressziós időszak alatt is tudja, hogy a felhők felett mindig
süt a Nap. Sajnos előfordulnak olyan időszakok is az életünkben, amikor
látványos változást nem tudunk egyik napról a másikra eszközölni,
bármennyit tegyünk is érte. (Na! Itt jön be a képbe a karma, az egyik
kedvenc vitatémánk. :)) Ha már kialakult az optimista életszemlélet,
akkor sem árt, ha a borúsabb időkre vannak félretéve technikáink,
praktikáink, biztatásaink. Az agykontroll, kétségkívül a leghatásosabb,
de ahhoz, hogy azt csinálja is az ember, ahhoz is akarat kell. Akarni
kiegyensúlyozottnak, jónak, sikeresnek, szépnek érezni magunkat.
Egy bizonyos mennyiségú hitre a jóban és az Élet értelmében mindig
szükségünk van, hogy pozitív irányba mozduljanak a dolgok.
Ezért gondoltam, hogy szinte mindenkinek jól jönne egy bölcs
tanmese minden napra, amiben megkapaszkodhat, ha éppen csúszna
lefelé a lejtőn. Esetleg még el sem kezdte az agykontrollt. Mivel
konkrét
bajáról nem írt elkeseredett barátunk, gondoltam idézek, amikor csak
időm engedi egy tanmesét Dick Sutphnen pszichikai kutató: Jóskönyv
című könyvéből. A meséket, történeteket találomra választom ki, mintha
magamnak kérnék segítséget.
"Ürítsük ki poharunkat!
A leghíresebb Zen-buddhista történet Naninról, a japán mesterről szól.
Történt, hogy felkereste őt egy egyetemi professzor, hogy a Zen-ta-
nításokról érdeklődjön. Nanin megkínálta teával, teletöltötte látogató-
ja csészéjét, majd nem hagyta abba a töltést. A professzor nézte,
ahogy a tea túlcsordul a szélén, majd nem tudta tovább tűrtőztetni
magát. "Csordultig van! Több nem fér bele!" - mondta.
Nanin így válaszolt: " Akárcsak ez a csésze, te is tele vagy saját
véleményeiddel, és elméleteiddel. Hogy mutassam be neked a
Zent, ha előbb nem üríted ki a csészédet?!"
Az önmegvalósítás az átprogramozás folyamata, nem pedig új
tudás elsajátítása. Egész életünkben tömjük magunkba a téveszmé-
ket, érvénytelen megállapításokat, előítéleteket, erkölcsi felfogá-
sokat, meggyőződéseket és észrevételeket, amik korlátozzák az
életünket. Amíg meg nem kérdőjelezzük ezeket a csapdákat, mindig
is a rabjuk maradunk. Ha egyszer felfogjuk, hogy valójában senkit
nem érdekel, mit hiszünk, és senki sem fog megvédeni, elhagyhat-
juk ezeket a balga feltételezéseket, és élhetünk tovább, felismerve,
hogy életünkben az egyetlen értelem az, amit magunk teremtünk."
Remélem, eljutott az üzenet, azokhoz, akiknek éppen szükségük
van rá.
Üdvözletel:
Kaktuszvirága
Mit éreztek, ez elmegy? Nagyon kivánom, hogy igen.
|
