Elt egyszer egy pap, aki eskuje letetele utan
elindult vilagot latni. Hosszu eveken at vandorolt, mignem
elerkezett egy Isten hata mogotti kis faluba. Itt az altala
hirdetett vallasban hittek, de templomuk nem volt; a
legkozelebbi, majd 25 km-re levo kisvarosba jartak templomba.
A pap gondolt egyet, es az egyhaz tamogatasat
kerve, a falu ferfijainak segitsegevel sajat templomot
epittetett. Ettol kezdve minden vasarnap o celebralta a
miset, adta ossze a hazasodokat es mondott imat a
temeteseken. Sok ev telt el igy.
Egy kozonseges mise vegeztevel, egy kora
tavaszi, huvos vasarnap delelotton, ahogy kiterelgette a
gyulekezetet a templombol es zarta volna be a kaput, a
templomkertbe lepett egy ismeretlen ferfi. Szakadt
ruhajaban, koszosan odaallt a pap ele, es azt mondta:
- Pap, kerlek, legy jo, es adj egy fel citromot!
A pap jo volt, es bar kicsit furcsallta a dolgot.
Hatrament a paplakba, elovett egy citromot, felbe vagta,
majd kivitte a ferfinak es odaadta neki, aki halasan
tekintett vissza ra. Azonban a pap oldalat furdalta a
kivancsisag. Azt kerdezte:
- Fiam, miert kell neked ez a fel citrom?
A ferfin erre jeges remulet lett urra, es mielott a pap egy
szot szolhatott volna, kirobbant a templomkert kapujan, es
elszelelt.
futva a tulparton. A pap nem tudta kovetni, mert nem tudott
uszni. Bosszankodva tert haza.
A kovetkezo hetet azzal toltotte, hogy naponta a
25 km-re levo kisvaros uszodajaba jart gyakorolni, sot, ha
mar ott volt, uszonadragot, es futocipot
is vett maganak. Izgatottan varta a vasarnapot; most mar
biztos volt benne, hogy a fura szerzet ujra ellatogat hozza.
Vasarnap, ahogy bezarta a templomot,
megnyikordult a kertkapu, es belepett a ferfi:
- Pap, kerlek, legy jo, es adj egy fel citromot!
A pap jo volt, hatrament, (felhuzta az uszonadragot es a
futocipot is), fogta a fel citromot, es kivitte az idegennek:
- Itt van, fiam, de aruld mar el, kerlek, mire kell ez neked?
A ficko megremult, kirontott a kapun, a pap sebesen utana.
Elertek a folyot, a ferfi atuszta, a pap utana. A tulparton
futott tovabb, a pap kovette. Egeszen egy mely szakadek
szelen allo, magas faig futottak. A ficko macskaugyesseggel
felmaszott, am a pap nem tudott fara maszni, a foldon
maradt. Szitkokat szort mindenre, ahogy baktatott hazafele.
A kovetkezo heten a falubeliek furcsallva
neztek, ahogy a pap minden nap a templom kertjeben a fakra
maszik, ide-oda ugral, es egeszeben veve igen furcsan
viselkedik. De a papot nem erdekelte, megszallottan
gyakorolt, keszult a talalkozasra. Vasarnap mar a mise elott
felvette reverendaja ala az Arena uszonadragot es a Nike
futocipot. Sot, jo volt, es meg a fel citromot is elore a
zsebebe tette.
Az atlagosnal joval gyorsabban celebralta a
miset, es amint lehetett, megszabadult a gyulekezettol, es
bemelegitesbe kezdett. Pontban, amikor a misenek rendesen
vegzodnie kellett volna, a kertkapun belepett az idegen ferfi.
- Pap, kerlek, legy jo, es ...
A pap mar nyujtotta is a fel citromot, mikozben visszakerdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmere?
A ferfi megremulve rohant el, a pap utana. Futottak a
folyoig, atusztak, futottak tovabb a faig, felmasztak ra.
Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancat, amikor az
elkapott egy indat, es atlendult a szakadek tulso oldalara.
A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy
masik indat. Nosza, megragadta, es atlendult o is a
szakadekon. Ott azonban nem vart akadalyba utkozott: egy
repulogep-temeto volt ott, ahol az egyik roncsban elzarta
magat a ferfi. A pap duhongve jarta tobbszor is korbe a
roncsot, de a szilardan lezart oldalajton kivul nem talalt
bejaratot; azt kellet valahogyan kinyitnia.
Csaknem orjongve tert haza. A kovetkezo het
minden napjat a falu lakatosanal toltotte, ellesve a zarak
kinyitasanak minden lehetseges modjat. Vasarnap futocipoben,
uszonadragban, hatan vizhatlan hatizsakba rejtett
feszitovassal, langvagoval, tolvajkulccsal es furogeppel
tartotta a miset, majd kiallt a templom ele, varva az
idegent. Amaz csakhamar meg is erkezett.
- Pap, kerlek, legy jo, es adj egy fel citromot!
- Itt van, fiam, nyujtotta a pap, mert jo volt, de kozben
cselesen megragadta a ferfi csuklojat, magahoz huzta, es
megszallottan villogo szemmel kerdezte: de mire kell ez neked?
A fickon pani felelem lett urra, kitepte magat a pap
kezebol, es elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a
nyomaban. Szaguldottak a folyoig, gyorsan attempoztak rajta,
futottak tovabb a faig, nyakukat torve masztak fel ra,
egymas utan atlendultek a szakadekon, a ferfinak alig
sikerult bezarnia a roncs ajtajat a pap elott. O azonban nem
allt meg, lekapta hatizsakjat, elovarazsolta a szerszamokat,
es ugykodni kezdett a zarral.
Egy ora nem telt bele, a nehez ajto nyikorogva
feltarult. Odabent az idegen remulten vacogott, nagyon felt
a pap adaz es diadalittas tekintete lattan. A pap lassan
odalepdelt a ficko ele, leguggolt, es nagyon halkan,
baratsagos mosolyra valtva, szeliden megkerdezte:
- Fiam. Hetek ota kersz tolem fel citromot minden vasarnap.
Nagyon szivesen adok, akar a jovoben is meg tobbet, csak azt
az egyet kerem toled, hogy aruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap ... erkezett a remego hangu felelet.
Elmondom neked, de kerlek, legy jo, es ne mond el senkinek!
A pap jo volt, es nem mondta el.
|
