Kedves Lista!
A www.esettanulmányok.hu - n olvastam az alábbi kedves és
elgondolkodtató sikerélményt. További sok sikert kívánok
Gézának!
Szeretettel, István (Bp.)
Géza beszámolója. 2010.nov.25
Tulajdonképpen ez a sikertörténet egy nagyon régi, több mint
10 éves, egyszerű, játékos történet, nem is igen
tulajdonítottam neki jelentőséget, mígnem ma éjjel
rádöbbentem, hogy ez a történet mennyire jól alkalmazható
napjaink egyik legégetőbb emberi problémájának - annak, hogy
nem tudunk együtt élni - a kezelésében.
Egy gyönyörű napsütéses őszi napon szőlőt préseltem kinn az
udvaron. Tudjátok, hogy van ez ilyenkor, az ember csupa
lucsok és ragacs, az édes szőlő darabkái borítják a
testemet, a ruhámat, de leginkább a kezemet és a karomat,
hiszen könyékig nyúlkálok a szőlős dézsában... Természetesen
megjelentek a darazsak, ők is részt kívántak a termésből.
"Normális" ember ilyenkor elhessegeti a darazsakat és végzi
a dolgát. Felmérve a helyzetet - rengeteg volt a darázs -
úgy ítéltem meg, hogy nem biztos, hogy sikerül lerázni
minden darazsat, meg aztán egyebet se fogok csinálni, mint
hessegetni, vagyis a kezemmel hadonászni. Ekkor bevillant
egy gondolat: hát miért jártam én agykontroll-tanfolyamra?
Mi lenne, ha egyezséget kötnék a darazsakkal - mondjuk
szubjektív kommunikációval? Összetettem három
lucskos-ragacsos ujjamat, és azt mondtam a darazsaknak:
"Nézzétek! Ti is Isten teremtményei vagytok, és én is.
Kössünk egyezséget ezen az alapon! Én elfogadom, hogy ti
lakmározni szeretnétek ebből a finom szőlőből, még azt is
elfogadom, hogy a legfinomabb falatok azok, amelyek a
karomon vannak, ti meg fogadjátok el, hogy én szeretném ezt
a halom szőlőt nyugodtan kipréselni. Én békén hagylak, sőt
óvlak benneteket, ti meg tartsátok bent a fullánkjaitokat,
jó?" És innentől kezdve szeretettel gondoltam rájuk,
vigyáztam, hogy még véletlenül se nyomjak agyon egyet se
közülük, ők fürtökben lógtak a karomon, és végül megúsztam
egyetlen csípés nélkül.
Ma éjjel aztán az a gondolat villant át az agyamon - az
elmúlt napokban begyűjtött élmények hatására -, hogy ha ez a
dolog ilyen jól működik a darazsakkal, akkor talán
működhetne az emberekkel is! Máris elképzeltem, hogy a
menyem, az anyósom, a főnököm, a villamoson hisztiző
öregasszony vagy a randalírozó huligán darázzsá változik és
ott nyalogatja a finom szőlőnyesedéket a karomon, és én
szeretettel, mosolyogva gyönyörködöm benne, mint Isten egy
másik teremtményében, aki másmilyen, mint én vagyok, de
attól még ugyanúgy aranyos és szeretetreméltó...
Azt hiszem, van egy trükk ebben a "technikában":
lekicsinyítem a problémát, vagyis a félelmetes ellenfelemből
piciny darazsat csinálok képzeletemmel. De vigyázat - ha
valaki megpróbálná utánozni a technikámat - nem árt az
óvatosság! Nehogy eszedbe jusson, hogy most agyoncsaphatnád
a menyt, az anyóst, a főnököt, a hisztiző öregasszonyt vagy
a randalírozó huligánt, mert abban a pillanatban, mihelyst
ez a gondolat bevillan, a darázs beléd lövi a fullánkját!
Mert lehet bármilyen kicsi, ha ellenfél, csípni azért tud!
|
