Kedves Brigita, Remete, Mindannyiotok!
Brigitának először is köszönöm. Megerősítetted, hogy nem hiába írtam le
ezt
az
évemet. Örülök, ha bárki erőt merít belőle.
Elképzeled a köv levelem... Nagyon örülök, hogy elképzelted. Én is elképzeltem
már!!!! És képzeld ugyanarra gondoltunk! :-D
Aztán folytatod a "nem az a lényeg, hogy mit, hanem, hogy hogyan gondolatával."
Ezzel nekem olyan érzékeny pontomra tapintottál, hogy majdnem fáj is...
Csak azért nem fáj, mert igaz. És most már tudom és így azt is tudom, hogy
csak én tudok rajta változtatni, tehát ha a jövőben sem fogom ezt fel és
nem
építem be, akkor megint egy cuki csőd áll előttem. :-)
MERT AZ NEM IS KÉRDÉS, HOGY ÚJRA MEGPRÓBÁLOM.
2005-ben volt az első. 1 évig bírta az üzlet, mínusz 5 millióval és hajléktalan
ul végeztem. De miért?! Üvöltöttem a világban. Hiszen én csak jót akartam!!!!
Meg voltak a képességeim az üzleti részéhez, megtanultam és alkalmaztam
a
tudásomat az eladásnál, az embereknek csodát akartam adni, 1 évig heti
7
napot,
napi 12-14-16 órát dolgoztam és mégis ide jutottam. Aztán felálltam és
továbbmen
tem. Anélkül, hogy megértettem volna, hogy mit hibáztam. Akkoriban azzal
nyugtattam magam, hogy a legnagyobb gond az volt, hogy az üzlettársam 3
hónap
után kiszállt és egyedül nem bírtam egyszerűen mindenre odafigyelni, illetve
arra fogtam, hogy pár hónap működés után a szuper üzlethelyiségből egy
kényszer
szülte másikba költöztem, ami viszont nagyon rossz választás volt.
2007-ben jött a második. Ez már csak a pénzről szólt, semmi világmegváltás
nem
volt benne. Mellesleg - mivel azt akartam hinni -, a törvényesség határát
súroltuk. Aztán pár hónap múlva mínusz 4 milliónál kiderült, hogy át is
léptük
ama bizonyos határokat és marhára örüljek, hogy mivel nem tudtam, hogy
mi
folyik a háttérben, ezért csak tanúként vontak be a nyomozásba, nem emeltek
a
kellemes "gyanúsított" szintre...
Tehát tartunk mínusz 9 milliónál és még csak 26 éves vagyok és egy csóró
proli
családból jövök. Nem rossz teljesítmény...
És 2008 végén megint. Egy ötlet húgomtól - neki a barátaival egy pénzkereseti
lehetőség -, aminek óvatosan utána megyek, merthogy ő Londonba, én itthon,
tudok neki segíteni. Aztán napok alatt olyan perspektíva bontakozik ki,
hogy
juhéééééé! És egy hét feszített tervezés, áttekintés, loholás minden elérhető
info és persze pénz után.
Jött a 3. mindennek működnie kellett volna. egyszerűen esély sem volt a
bukásra. Aztán elkezdődtek a napok és a hetek és láttuk, hogy összetehetjük
a
két kezünket, ha 0-ra kihozzuk a dolgot, de az meglesz. Aztán anyánk meghal
december 15-én és mi hazahúzunk - mikor elkezdtük a cuccunkat összepakolni
még
élt, de mire elindultunk Londonból a kocsival, már meghalt. Pokoli 24 óra
hazáig, Budaörs egy benzinkútján majdnem megöltem a húgomat...
A vége mínusz 2 millió, nem voltam az anyám mellett, mikor meghalt és hogy
végleg elvetettem azt az illúziót, hogy én valaha az életben akármennyi
munkával és odafigyeléssel valódi pénzt fogok keresni és nem csak élni
hónapról
hónapra.
Tehát 2009. január, 28 éves vagyok és ugyan ment le is valami a tartozásból,
de úgy cirka 8-9 milliónál vagyok. De legalább van egy férfi, akit szeretek,
aki viszont szeret és vele fogom leélni az életem és gyerekeink lesznek
és
minden rendben lesz. Majd élünk szerényen. Meg persze ott van öcsém, akit
imádok és olyan, mintha a saját fiam lenne. Szóval felejtsük el a pénzt,
nekem
ebből nem jut és kész.
2009. szeptember kellemes reggel. Normális délelőtt. Majd délben a férfi
közli, hogy akkor ő most hazaköltözik. Mondtam szuper, ez az otthonod,
tehát
nem lesz nehéz - ekkor már két éve éltünk együtt a saját albérletünkben,
tehát
én joggal neveztem azt hiszem otthonomnak. Ő úgy látszik nem. Na és a többit
már tudjátok az előző levélből. :-)
Ahogy Brigita írta, természetesen mivel a cég, akinek dolgoztam marha rosszul
csinálja a dolgát - mind velünk, mind az ügyfeleivel borzalmasan bánik
-,
gondoltam, ha ők meg tudnak élni ebből, akkor mi csináljuk jobban és mi
is
meg
fogunk élni belőle. Én mindenképp hazamegyek Szlovéniába, de nem lenne
baj,
ha
egy cég tulajdonosaként lenne passzív bevételem, nem beszélve a nemes célról,
hogy többet fizetünk az embereinknek, normálisan bánunk velük és az ügyfeleinke
t
is kiszolgáljuk, megbecsüljük és tiszteljük. Szóval megint világmegváltó
ötletnek látszik.
Jól meg is veregettem a vállam, hogy milyen rendes csaj vagyok én. Megint
megváltanám a világot. De a gyomromban van valami kis gombóc. Valami nem
stimmel és megint csőd szaga van az egésznek. Leülök a kis racionális elmémmel,
végigzongorázom, számolok, osztok szorzok, bekalkulálok olyat, ami nem
is
lehetséges, de hát készüljünk fel mindenre és arra a megállapításra jutok,
hogy
ennek működnie kell. Nem teszünk bele pénzt, nincs bukási lehetőség.
De az a gombóc csak nem múlik és minél többet beszélek a cégről, annál
keményebb és nyomasztóbb az egész.
És egy nap végre itt a válasz. Vagy legalábbis egy válasz, ami biztos,
hogy
így van. Mindent amit csináltam, úgy csináltam, hogy mások bénák, szarul
csinálják, majd én megmutatom hogy kell ezt. Az tök lényegtelen, hogy azt
a
másikat ez egyáltalán nem érdekli, hogy nem befolyásolja az életét ez az
egész,
de nekem meg kell mutatnom!!!! AZAZ ÉN NEM VALAMIÉRT CSINÁLTAM DOLGOKAT,
HANEM
VALAMI ELLEN. Tiszta hülye vagyok. Persze, hogy belebuktam. Még akkor is,
ha
az
emberek jobb kiszolgálása őszinte igényem volt, az alapvető motivációm
a
"majd
én megmutatom, hogy kell ezt csinálni ti hülyék..." Azaz a sok pozitív
dolog,
amit bevittem ezekbe a dolgokba ott volt, csak egy akkora EGO állt előttük,
hogy szerencsétlenek ki se látszottak mögüle. hát szégyelltem magam, mikor
erre
rájöttem. Pontosabban, mikor ezt így tudatosítottam magamban.
Úgyhogy most ezen dolgozom. Hogy úgy csináljak takarítócéget, hogy nem
az
EGO-m dolgozik. Amíg ez nincs rendben, addig háttér dolgokat ugyan csinálok
-
tanulok egy programot, ami alkalmas lehet a "válllalatirányítási rendszer"
szerepére, az angolomat hozom fel, de semmilyen konkrét lépést nem teszek,
amivel elindítom a lavinát.
Van valakinek valami konkrét tapasztalata ilyen téren?!
Brigita sok sikert a TE világmegváltásodhoz, a TE saját világod megváltásához.
Tudom milyen érzés, amikor az ember a "karjában" dédelgeti... Kívánom,
hogy
sikerrel járj és biztos vagyok benne, hogy ha így kell lennie az életben,
akkor
így is lesz!!!!
Szép napot Nektek!
Gina
EGYRE JOBBAN
|
