Már harmadszor próbálom elküldeni ezt a levelet! Remélem, most sikerül.


Kedves Éva!

Ez bizony nehéz, és magányos út. A gyász feldolgozása.Én is cipeltem
magamban 7 hosszú éven át. És nem tudtam róla.

A 3858-as levélben le is írtam, hogyan betegedtem meg tőle, majd gyógyultam
meg a 7 év után.

És tudod, én is azt hittem addig, hogy minden rendben, és feldolgoztam 
a
gyászt.

En már tudom, az történt, hogy ELHITETTEM MAGAMMAL hogy sikerült elfogadnom.

Elkövettem azt a hibát, hogy nem adtam "engedélyt" a gyászom átérzésének, 
a
fájdalom kitombolásának. Így nem feldolgoztam, csupán betakargattam
helyesnek hitt gondolatokkal, megerősítésekkel. És a VALÓDI érzéseimmel 
nem
törődtem.

Egy betegség kellett, hogy erre rájöjjek. Szerencsés vagy, hogy Neked már
meg van a felismerés.

Mostmár "csak" az érzelmeidet kell "kezelni", vagyis elengedni az
eseménnyel kapcsolatos fájó, negatív érzéseket.

Pár hónapja egy kedves tanítványom hasonló problémával fordult hozzám, 
az
apukája halt meg. Neki az ÉFT és a relaxáció kombinálását javasoltam a
következő képpen:

"Néhány javaslat: Relaxáció: most egyenlőre ne erőltesd, majd pár nap
múlva, ha már könnyebb.De akkor mindenképp!

Mostanra:
Miután már rá vagy hangolódva a negatív érzésre, tehát az
egyensúlyfelbomlást már létrehoztad az energiarendszeredben, minden készen
áll az ÉFT kezelésre. Nem is kell törnöd a fejed az Alapállításon. Miközben
meséled, vagy hangosan kimondod hogy mi történt, mit érzel, egyszerűen
kopogtass a meridián pontokon. Nem számít a sorrend, vagy hogy hányszor
kopogtatsz egy-egy ponton, mégcsak az sem, hogy mely pontokat kopogtatod.
Egyszerűen használd azokat a pontokat, amelyek a legkézenfekvőbbek, és 
a
legegyszerűbben használhatók.

Ha például telefonon beszélsz a barátoddal, használhatod az összes pontot,
hiszen valószínűleg úgysem látja senki. De ha például egy nyilvános helyen
ültök, vagy sétáltok, lehet, hogy kellemetlen lenne az egész ÉFT
alapreceptet végrehajtani. De ha a kézpontokat használod, ezt minden
valószínűség szerint feltűnés nélkül megteheted.

Hamarosan azt tapasztalod, hogy az érzelmi intenzitás gyorsan lecsökken, 
és
esetleg újabb szemszögből vagy képes szemlélni az eseményeket. Lehet, hogy
olyan kreatív megoldás ötlik fel benned, ami hirtelen teljesen
kézenfekvőnek tűnik, és sehogy sem érted, hogy addig nem is gondoltál rá.

Mindenféleképpen érdemes kopogtatni, amíg panaszkodsz. Sőt, tedd ezt akkor
is, ha valaki elkezd neked panaszkodni! Még ennél is jobb, ha kialakítod
azt a szokást, hogy amint negatív érzelmet tapasztalsz megjelenni az
energiarendszeredben, akár azért, mert valami történt, akár azért mert
valamit olvastál, vagy láttál, vagy valaki valamit mondott, azonnal
használd fel ezeket az érzelmi töltéssel rendelkező pillanatokat arra, 
hogy
gyógyulást idézz elő a saját energiarendszeredben, és egyszerűen csak
kopogtass a meridiánpontokon egészen addig, amíg az érzelmi töltés fel 
nem
olvad.

Hiszen - emlékezz arra - ha nem lenne gyógyulásra szoruló
egyensúlyfelbomlás az energiarendszeredben, akkor az olvasott szöveg, vagy
a látvány, vagy történés nem válthatott volna ki érzelmi reakciót belőled!

Pár nap után, ha már könnyebb: Kezdj el relaxálni újra, és idézz fel közben
szép emlékeket a papádról. Valószínűleg sírni fogsz, de az jó. Muszáj
kiélned a gyászod."

Kedves Éva!
Ha nem ismered az ÉFT-t, akkor itt megtalálod a pontokat, illetve a
kézikönyv letöltési lehetőségét:
http://hix.hu/bONHP-delfintanulas.gportal.hu

A youtubon és a
www.*emotionalfreedom*.*net*<http://www.emotionalfreedom.net/>;
honlapon
pedig  több segítséget a használatához.
*
A tanítványom egyébként kb 2 hét múlva ezt írta:*
*"Eleinte csak pár percre tettem fel a fejhallgatót, de nem tudtam tovább
hallgatni bármilyen zenét is. Aztán szépen nap-mint-nap egyre jobban tudtam
meghallgatni a számokat, majd kb. 5 perces meditációs zenéket hallgattam
(ezeket még korábban töltöttem le, de túl rövidnek tartottam), és most 
jól
jött.
 - Pénteken már másodszor voltam kint a temetőben a temetés óta, de nem
tudom még mindig elhinni.... Korábban is mentek el ismerősök, rokonok, 
de
valahogy azokat mindig könnyebben feldolgoztam. -
Végre elkezdtem az általad kapott relaxációt hallgatni pénteken, nem tudtam
odafigyelni, de a kellemes zene, a szép beszéded, kellemes hangod nagyon 
jó
volt. Szombat-vasárnap már egyre jobban oda tudtam figyelni, látom, hogy 
a
visszatérő rendszeresség hamarosan elkövetkezhet.
Az ÉFT nagyon jó, a kézpontok használatára magamtól nem jöttem volna rá,
pedig a hüvelyk technikát alkalmaztam már előadáson. Köszönöm!
*
*Egyre könnyebb már!"*
**
**
*Kedves Éva, ha gondolod próbáld ki. Hátha...*
**
*Üdv: Margó*

Kedves Éva Szolnokról!

Örülök, hogy írtál! Gratulálok a vizsgáidhoz.
Egyet árulj el nekem! Mi az a kristály programozás, amit említesz?
Víz és egyéb programozásról hallottam, csináltam.
Tehát milyen kristályt és hogyan programoztál?
Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Lista!

Gondolom Sophie nem fog megharagudni rám, mivel a Listán jelent meg ez
a levele. #1232 -s levélben 2001.09.03.-án. Most nosztalgiázhat az elmúlt
11éven. :-) Persze mi is, akik olvastuk.
Van benne egy mondat, ami Évának is tanulságos gondolat, persze a többi
is az lehet.
> Lenyege: ne ragaszkodjunk tulsagosan ahhoz, hogy nagybeteg hozzatartozonk
> mindenkeppen meggyogyuljon, hanem engedjük elmenni.
Ha valaki veszi a fáradtságot szerintem sok levelet talál a halálról és 
az
elengedésről itt a Listán.
Szeretettel, István (Bp.)


Hallo Lista,

RL levelere szeretnek valaszolni. En nem tartottam szomorunak inkabb nagyon
erdekesnek es elgondolkoztatonak...

Szia RL!

Nagyon megerintett amit feleseged nagymamajaval kapcsolatos elmenyeidröl
es tapasztalataidrol irtal. Ez a tema engem szinte allandoan foglalkoztat,
mivel az utobbi idöben nagyon sok halaleset volt a csaladban.
Igy nagyon koncentralt formaban szembesültem a halal tenyevel es meg kellett
tanulnom, jobban mondva ki kellett alkitanom sajat magam szamara egy
modszert, hogy hogyan viszonyuljak hozza, hogyan kezeljem es hogy tanuljak
meg elni azzal a megdönthetetlen tennyel, hogy földi eletünk veges.
En ugy voltam ezzel, hogy mindig is tudtam, hogy ez igy van de addig amig
utol nem ert ez a tema nem foglalkoztam vele, megprobaltam nagyon melyen
elasni magamban. Gondolon nagyon sokan igy vannak ezzel.
Amikor mar nem segitett a struccpolitika elkezdtem egyre többet foglalkozni
"tudomanyosan" a halallal. Nagyon sok könyvet elolvastam pl. Dr. Moody
es Elisabeth Kübler-Ross könyveit stb.
Nagyon nagy elmeny volt, es amikor eljött az idö es edesanyam sulyosan
megbetegedett rengeteget segitett az a hit, hogy nem veszitem el öt örökre.
Anyam agyinfarktust kapott, eszmeletlen allapotban feküdt az intenziv
osztalyon, az orvosok semmi joval nem biztattak. Hugommal együtt
Nemetorszagban elünk. Termeszetesen azonnal hazautaztunk es azonnal
elkezdtük a programozast.
Anyank magahoz tert es bar lebenult es teljes apolasra
szorult, de elt! Oriasi sikernek könyveltük ezt el akkor. Bar a gyogyito
programozast nagy intenzitassal folytattuk tovabbi javulas nem allt be.
Rengeteget szenvedett, mozdulni nem tudott es rendesen beszelni sem, bar
meg tudta ertetni magat. Föltettem a kerdest, miert nem javul tovabb az
allapota? A valasz furcsa volt: Domjan Laci ujabb Agykontroll sikerek
könyve. Nem igen ertettem, de a könyvet ugyis meg akartam venni. Olvasas
közben egy "sikerelmenyre" bukkantam. Lenyege: ne ragaszkodjunk tulsagosan
ahhoz, hogy nagybeteg hozzatartozonk mindenkeppen meggyogyuljon, hanem
engedjük elmenni. (Szamomra ez uj volt es elöször szinte elfogadhatatlan),
megis megtettem. 2 heten belül anyam meghalt. Elötte megegyszer összehivta
a csaladot, mindenkitöl bucsut vett.
A temetesetöl feltem. Feltem attol, hogy hogyan birom ki egyaltalan.
Amikor eljött az idö egy csodalatos erzes lett urra rajtam. Nyugalom remeny,
bekesseg, majdnem boldogsagerzes keritett hatalmaba. Elsö gondolatom az
volt, hogy biztosan valami sokkhatas alatt allok, hiszen nem lehet normalis
dolog, hogy az anyam temetesen ne legyek szomoru.
Ereztem e jelenletet, azt, hogy ö sugallja nekem a sajat erzeseit. Nehezen
szoba önthetö az amit ereztem, a temetesen csak testben voltam jelen,
lelekben együtt voltam az anyukammal.
Az, hogy nem csak kepzelges volt, masnap igazolodott be, amikor hugomnak
elmeseltem a tapasztalatomat, es ö döbbenten hallgatott vegig, mivel ö
is ugyanezt erezte, csak nem merte volna elmondani, nehogy hülyenek tartsak.
Miert irtam le mindezt? A programozasok alatt, de föleg a halala ota ha
almodom rola mindig fiatalkori egeszseges temperamentumos anyamat latom,
sohasem a beteg összetört asszonyt aki az utolso honapokban volt. Nem
ertettem miert, amig most a leveledet el nem olvastam! Pedig tenyleg milyen
egyszerü! Köszönöm, hogy irtal erröl a temarol, talan nem is hiszed (vagy
eppen nagyonis erted!), hogy milyen sokat jelent ez a felismeres szamomra.
Meg annyit: par honappal a halala utan meg üzenetet kaptam töle. Nagyon
bantott, hogy ilyen szörnyü szenvedeseken kellet atesnie halala elött amit
mi a hugommal a joszandeku programozassal valoszinüleg meg akaratlanul
meg is hosszabbitottunk. Almomban megjelent ugy ahogy emlekeimben
mindig is elni fog vidaman mosolyogva otthon konyhajaban amint eppen föz.
Imadott fözni ezvolt a hobbyja.
En döbbenten kerdeztem öt, hogy mit csinal itt, hiszen mar meghalt,
es közben ömlöttek almomban a könnyeim.
Erre ö odajött hozzam atölelt es azt mondta: hagyd abba az önmarcangolast,
ne kinozd magad, hiszen minden jol van ugy ahogy van, es minden jo volt
ugy ahogy volt. Erted vegre, minden jol van ugy ahogy van!
Nagyon sokat tanultam es erlelödtem ezalatt az idö alatt, nincs mar bennem
felelem ha a halalra gondolok es az eletemet is maskent szemlelem.
Ha valakinek hasonlo tapasztalatai vannak, kerem irjon rola a listan vagy
maganban, mindenkeppen örülnek neki.

Sophie

Kedves agykontrollosok!

A most futó levelezés kapcsán eszembe jutott Jobs híres beszéde. Itt
megnézhető magyar felirattal:
http://hix.hu/M1dlV-appleblog.blog.hu

Egyre jobban
Zoli