Kedves Lista!

Az imént botlottam ismét az alábbi Kierkegaard idézetbe:
"Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni elöre nézve
kell".

A misztikában - spiritualitásban is van egy hasonló szentencia:
           "A magasabb érti az alacsonyabbat!"
Ez egyfajta serkentés, és egyben emlékeztetö is arra a tényre, hogy
bizonyos dolgokat megtapasztalás, azaz megfelelö szintü fejlödés
hiányában képtelenek vagyunk megérteni.  Kierkegaard mintájára: Elöbb
a fejlödés, vagy megtapasztalás (elöre nézve), és ezt követve, azaz
visszatekintve jöhet majd ennek megértése.
Ez így természetesen logikus, és nincs is benne semmi különös. Ám a
spiritualitásban ez egy csapdára is emlékeztet. Mikor megtapasztalás
nélkül véljük (!) valamiröl, hogy tudjuk, és értjük, az akár fékezhet
is bennünket spirituális fejlödésünkben. Gondolom azért, mert ilyenkor
hajlamosak vagyunk beérni a "teóriával", és már nem is igazán törjük
magunkat a dolog megtapasztalásán, kidolgozásán.

Szerintem az AK kurzusain ez jól müködik: a tanulókat elöbb AK-os
élményekhez juttatják, ez a megtapasztalás, majd rájuk van bízva, hogy
késöbb ki-ki a maga módján, a maga tempójában, és szintjén  próbálja
meg beszerezni hozzá a mélyebb, akár a spirituálisba nyúló megértést.

Szeretettel
Remete

Kedves Lista!

> Köszönjük az érdeklődést! A fiam már fél éves. A szülés jó élmény
volt. Hihetetlen mennyire az ember fejében dőlnek el a dolgok, és a
szülésnek sem kell elviselhetetlenül fájnia.
Olvasgattam az írásokat, amennyire időm engedte próbáltam felkészülni
a "nagy eseményre"  és kapcsolatba lépni a pocaklakóval-többnyire csak
az esti fürdőszobai készülődés közben maradt rá idő.
Ami érdekes, hogy a köldökzsinórt ő is duplán a nyakára tekerte, amit
az előzetes nst vizsgálatok alatt nem vettek észre, így lett
természetes szülés.
Az első időszak nagyon nehéz volt, talán ezért nem olyan szoros "lelki
kapcsolat" mint a másik fiammal, de imádom!
Sajnos az anyatej már fogyóban van...
Sajnálom, hogy nem tudtunk személyesen beszélni, de továbbra is
állandó időzavarban vagyok, nehezen boldogulok a rám váró
feladatokkal. Így nem marad idő a "meditációkra" sem.
>
- Egy ismerősöm küldte ezt a levelet, akinek az első babánál
segítettem meditálni. Adtam írásokat a terhesség időszakára, amit
szépen meg is csinált. "Volt rá ideje".
Érdekes, hogy kijelentette itt a levélben, hogy fejben dőlnek el a
dolgok, mégis a továbbiakban az is kiderül, hogy nem volt ideje
meditálni, a babával foglalkozni, amíg a pocakban volt. Sajnos ennek
több formában is meglett a következménye. Köldökzsinór, nem olyan
szoros lelki kapcsolat, kevés anyatej.
Tudom, bizonyítani nem lehet, mert az ember életét nem lehet
modellezni, mint egy fizikai kísérletet, de úgy gondolom, hogy sokkal
jobb, szebb lehetett volna a terhessége, a szülés és az utána
következő időszak, ha mégis tudott volna időt szakítani arra, hogy
ezzel a babával is foglalkozzon hetente legalább 2 x 30 percet
meditációban. Nem beszélve az 5-10 perces oda fordulásra, amit bárhol,
bármikor meg lehet csinálni. A villamoson ülve is lehet a babához
"beszélni", nem kell külön szertartás időre várni.
Az a véleményem, hogy ha úgy döntünk és akarjuk, akkor mindenre
tudunk időt szakítani az állandó időzavar ellenére.
Az agykontrollos beszámolók is azt igazolják, hogy amivel
foglalkozunk, amire rámeditálunk, az sokkal jobban működik.
Erről sosem szabadna megfeledkeznünk.
Szeretettel, István. (Bp.)

hogyaszongya
Amikor belenézel az előtted lévő tükörbe, arra gondolj, ami

mögötte van



A legkedvezőbb táptalaj a lélek növekedéséhez a hála.



Ha megtanulod igazán szeretni önmagadat, a gyermekednek is

megadod ennek a lehetőségét, ami az egyik elképzelhető

legcsodálatosabb ajándék egy szülőtől.