Kedves Lista!

A Mindenegyben Blog - ban találtam:
>
"Gyerekkoromban mindig szent volt a vacsoraidő; édesanyám nagyon
szeretett főzni nekünk. Egyik este késett a vacsora, mert gondjai
voltak aznap a munkahelyén. Mi azért megvártuk őt. Mikor hazaért,
eperlekvárt és pirítóst tett az asztalra. Nagyon égett pirítóst.

Az égett kenyereket látva a tányéron, vártam, hogy valaki mondjon
valamit. Édesapám csak mosolygott és nekilátott enni, miközben
megkérdezte tőlem, milyen volt a napom az iskolában.

Már nem emlékszem tisztán mit válaszoltam, de az élesen megmaradt
bennem, ahogy édesanyám bocsánatot kért az égett kenyérért és a nem
túl elegáns vacsoráért. Amit pedig apám mondott erre, sosem felejtem
el: "Viccelsz, drágám? Imádom a ropogósabb kenyeret!"

Vacsora után jó éjt akartam kívánni szüleimnek, édesanyám még mindig a
konyhában volt, édesapám, pedig már a hálószobájukban. Kihasználtam az
alkalmat és megkérdeztem tőle, hogy tényleg annyira szereti az égett
kenyeret?

Az ölébe vett és azt mondta:
"Édesanyádnak ma nagyon nehéz napja volt és elfáradt. Egy kis égett
pirítósba nem hal bele senki, de a csúnya szavakba viszont igen."

Az élet tele van tökéletlenségekkel és az emberek sem tökéletesek.
Amit megtanultam az az, hogy ki kell állnod a partnered mellett,
amikor nehéz időkön megy keresztül, támogatnod és segítened kell őt.
Szeresd azt, aki melletted van, jóban és rosszban; egy igazi kapcsolat
boldogságot, kompromisszumot és szeretetet jelent."
>
Szeretettel, István. (Bp.)

Kedves István, Laci!

Köszönöm a gondolataitokat és kiegészítéseket a levelemhez.

Kedves Zoli!

Brian Tracy-tól idézett két példád, erősen sántít ebben a formában. El 
fogom mondani velük kapcsolatban az én kiegészítésemet!
Szeretettel, István. (Bp.)