Kedves Zoli!
Úgy érzem jól elkalandoztunk a szavak mezején, de elég nagy ez a mezö,
nem?
>Nyilván a saját nézőpontomból látom csak a világot.
Engedd meg, hogy értsem amit írsz, de ne értsek vele egyet. Nem hiszem,
hogy még nem élted volna meg azt, hogy a másik szemével, a másik
nézöpontja szerint lásd a világot. Nem hiszem, hogy ne tudnád beleélni
magad mások helyzetébe, mások gondolat és érzésvilágába? Egyébként
minden nézöpont ideiglenes.
Szép dolog egy kiforrott saját nézöpont, saját horizont és meggyözödés,
de vajon mi hasznunk van belöle ha CSAK ezen keresztül vagyunk képesek
látni a világot?
>Ezt a nézőpontot néhány évtizeddel ezelőtt bőrkötésben kiadták.
>Úgy vélem, úgy illő, hogy amíg ezt a kiadást koptatom, addig ebben
>a fizikai világban értelmezzem a fogalmakat.
>Amint ezen kívülre helyeződik (helyezem) a nézőpontom(at),
>azonnal értelmet fog nyerni a spiritualitás is.
Szerintem nem volt még egyetlen olyan köbevésett nézöpont se amely
idöálló lett volna. Jelen nézöpontod mögött is néhány évtizedes
élettapasztalat, csiszolódás és változás (!) áll.
Azt nem hinném, hogy valamilyen illem(szabály) függvénye lenne az, hogy
önmagunk elött miként értelmezzük a fogalmakat. Inkább a mi
korlátozottságunkra és ragaszkodásunkra tippelek.
Egyébként a "spiritualitás" szó is csak egy szó, egy fogalom ami
bizonyos belsö élmények világára utal. Szerintem nem az a lényeg, hogy
minek nevezzük, hanem az, hogy megéljük, és tudjuk használni is a
mindennapi életünkben. Erre tanít az AK is.
Mivel élmények és gondolati tartalmak közvetítése csak azok között jöhet
létre akiknek ugyanazok (vagy legalább hasonló) tapasztalataik voltak,
ezért aki a spirituálisnak is nevezett élményeiröl beszél arra rá lehet
ismerni bárminek is nevezi, és "térben"bárhol is véli megélni azokat.
Egyébként vannak akik igen komoly meditációs élményeiket az anyagi
testük valamely "magasabb" funkciójaként élik meg. Látod, semmi akadálya
annak, hogy a fizikai világban értelmezd azt amit mások esetleg
spirituálisnak vagy misztikusnak tartanak.
Ajánlom figyelmedbe Anthony de Mello szavait:
Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!
>....Ez a nagy egység, ha nem akarom a korlátos struktúrák
>közé szorítani, akkor maga a nagy Semmi/Valami/Minden.
>Amint beszélek/írok róla, már a struktúra közé szorítom.
>Mint a pék a kiflit. Vagy a vállalkozását.
Közhely, de leírom: A szavak elfedik a valóságot. Gyakran elfelejtjük,
hogy a szavak nem a valóság. (Velem is megesik:-) A szavakat-fogalmakat
kreatívan kell alkalmazni és kreatívan kell értelmezni. Szerintem ennyit
tehetünk vagy hallgatunk.
>A szomorú hírem az, hogy beszorítottuk magunkat egy
>struktúrába, és csak ennek a struktúrának a fogalmaival
>tudunk gondolkodni is.
A fogalmak nyilván az elme címkéi, és ha az elme mást nem ismer akkor
nem is gondolkodhat más fogalmakkal. A struktúrák fogalmai szerintem nem
mások mint egyfajta szakzsargon. Az a struktúra amiröl úgy gondoljuk,
hogy korlátai közé szorultunk, az csak az elménknek jelent korlátot.
Meditációban, intuícióban stb. ilyen korlát nincs.
>"A szavakat azonban nem tudom szeretni.
>...nem jelentenek számomra semmit a tanok,
>a tanokban nincs más, csak szavak....
>Épp ezért vagyok oly nagyon bizalmatlan
>a szavakkal szemben, ..."
Hermann Hesse-vel egyet kell érteni, és mégis itt csengenek fülemben
Anthony de Mello szavai: Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!
>Tekintsük ezt az eszmecserét a gyakorlati érték
>teremtése közben megélt reklámszünetnek.
Elegáns pont egy ígéretes közeledés végére?
Egyébként Hermann Hesse mondta valamilyen összefüggésben, hogy
"Semmi értelme az emberi gondolkodásnak, beszédnek és írásnak...."
Hmm, pedig ö is gondolkodott, beszélt, írt, söt még festett is.....
Kösz Zoli.
Szeretettel
Remete
|